Őszirózsás forradalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Őszirózsás forradalmárok
Őszirózsás katonák Budapesten, a mai Deák térnél

Az őszirózsás forradalom az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt Budapesten és a nagyvárosokban 1918. október 28. és október 31. között. Nevét a katonák tábori sapkáján az uralkodói névjellel ellátott sapkarózsa helyére tűzött, a felkelés jelképévé vált őszirózsáról kapta. A forradalom győzelmével Magyarország kivált a világháborúban katonai vereséget szenvedett és a nemzetiségi mozgalmak felerősödése miatt felbomlott Osztrák–Magyar Monarchiából, és államformája először alakult köztársasággá (korabeli elnevezésben népköztársasággá, mely akkor nem politikai beállítottságát, hanem az addigi úri világtól eltérő voltát jelentette és hangsúlyozta csupán).

A történetírás az eseményeket a „polgári demokratikus forradalom” elnevezéssel illeti, míg a két világháború között „patkányforradalomnak” nevezték.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idővonal

.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őszirózsás forradalom előzményei közé tartozik, hogy az 1918. április 8-ai római konferencián az antant elfogadta az Osztrák–Magyar Monarchia emigráns nemzetiségi politikusainak azon követelését, hogy a Monarchia helyén, Közép-Európában francia-orientációjú kis nemzetállamok jöjjenek létre. 1918. október 16-án a császár kiáltványban hozta nyilvánosságra, hogy Ausztria "szövetséges állammá alakul át, melyben minden néptörzs saját külön állami közösséget alkot, letelepülési területén", és felszólította a különböző nemzeti közösségeket, hogy alakítsák meg saját nemzeti tanácsukat. Magyarországon ugyanekkor miután Tisza István elismerte a háborús vereséget (a „háborút elvesztettük”), a Károlyi vezette Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt és a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond által irányított Magyarországi Szociáldemokrata Párt október 24-én, a Károlyi-palotában megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, Károlyi Mihály elnökletével. Programjukkal vállalták az ellenkormány szerepét. Október 16-án képviselőházi ülésen Wekerle miniszterelnök bejelenti, hogy a császári manifesztum és Ausztria föderatív átalakulása következtében perszonálunió lesz ("szövetséges állammá alakul át, melyben minden néptörzs saját külön állami közösséget alkot, letelepülési területén"). Hiába fogadta el azonban a magyar kormány 1918. október 20-án a „magyar szent korona országainak függetlenségéről" (perszonálunió) szóló határozatot, mert a Magyar Nemzeti Tanács megalakulásával egyidőben Wekerle Sándor magyar miniszterelnök és kormánya lemondott, azonban a király nem akarta Károlyit miniszterelnökké kinevezni. 1918. október végén sorban kiváltak a Monarchiából az egyes nemzetállamok: 28-án kimondták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását (melyhez 30-án Szlovákia is csatlakozott), 29-én Horvátország jelentette be kiválását, 30-án pedig az önálló Ausztria új kormánya alakult meg.

Károlyi Mihály törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben a független Magyarország felállítására:

„Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal, országokkal fennálló közjogi kapcsolat megszüntetéséről

  • 1. §. Magyarország ősi függetlenségének teljes visszaállítása.
  • 2. §. Az 1867. évi XII. t.-c. hatályát veszti és az 1848. III. t.-c. alapján kell kormányozni. Minden hadügy a magyar hadügyminiszternek, minden pénzügy a magyar pénzügyminiszternek hatáskörébe tartozik. Kiegészítésként a magyar külügyminiszteri tárca felállíttatik.
  • 3. §. A magyar kormány végezze el a likvidációt az osztrák kormánnyal.
  • 4. §. E törvény azonnal hatályba lép”

– Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története[2]

1918. október 23-án éjszaka Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően létrejött a Katona- Munkás- és a Diáktanács. Károlyi Mihály elnökletével létrejött testület 12 pontos kiáltványban követelte a háború azonnali befejezését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, mélyreható demokratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül. Ifj. Andrássy Gyula október 27-én jegyzéket intézett Wilson elnökhöz, amelyben különbékét kért. Ebben elismerte a csehszlovákok és a délszláv népek önrendelkezési jogát, s bejelentette a Németországgal kötött katonai szerződés felbontását. A császár a magyarországi helyzet normalizálására József főherceget homo regiusszá nevezte ki. A tüntető munkás- és katonatömegek azonosultak a Magyar Nemzeti Tanács céljaival és felháborodtak azon, hogy József főherceg mint homo regius, Károlyi helyett Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké. Megakadályozták a Nemzeti Tanácsra már felesküdött katonaság elszállítását Budapestről és követelték Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését.

A forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lánchídi csata néven ismert eseménnyel kezdődött a forradalom, amikor október 28-án a Lánchíd pesti hídfőjénél a rendőrkordon a tömeg közé lőtt, aminek következtében öten meghaltak és sokan megsebesültek. Október 29-én a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságot alakított, melynek tagjai: Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Bíró Lajos, Böhm Vilmos, Garami Ernő, Garbai Sándor, Hock János, Jánossy Zoltán, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Lovászy Márton, Pattantyús Ábrahám Dezső, Purjesz Lajos, Szende Pál, Weltner Jakab lettek.[3] Október 29-én a rendőrség is bejelentette csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz.

Október 29-én a Monarchia fegyverszünetet kért az olasz hadvezetéstől. A fegyverszüneti küldöttség október 31-én érkezett meg Padovába, az olasz főparancsnokság székhelyére, ahol november 3-án a Monarchia küldöttsége aláírta a fegyverszüneti okmányt. Ezzel a Monarchia befejezte részvételét az I. világháborúban.

Október 30-án délután és éjjel – a Magyar Nemzeti Tanács utasítására, de saját kezdeményezésű akcióktól sem mentesen, a Csernyák Imre repülőszázados vezetésével alakított forradalmi testület, a Katonatanács egységei elfoglalták Budapest stratégiai pontjait. Az esti órákban Budapesten két elszállításra váró menetszázad fellázadt és a sapkarózsáik helyére őszirózsát tűztek és egyesülve a fővárosban állandó tüntetésben lévő forradalmi tömeggel megakadályozta a menetszázadok frontra indítását. A Conti utcai (ma: Tolnai Lajos utca) börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. Október 31-én reggel József főherceg – mint a királyt teljhatalommal helyettesítő kormányzó (homo regius) – visszavonta gróf Hadik János október 29-én kelt miniszterelnöki kinevezését, és Károlyi Mihályt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét nevezte ki miniszterelnöknek, aki egy úgynevezett „népkormányt” alakított a Magyar Nemzeti Tanács három pártjának (Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből (lásd: Károlyi Mihály-kormány).

Október 31-én, az őszirózsás forradalom utolsó napján, egy katonai különítmény meggyilkolta gróf Tisza István volt magyar miniszterelnököt, aki az újonnan kinevezett miniszterelnök gróf Károlyi Mihály legnagyobb politikai ellenfele volt.

Következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a katonai vezetés fegyverszünetet kért az antanttól, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott és teljes káoszba süllyedt. Az állam összeomlott. Az őszirózsás forradalom győzelme után az új állam törvényhozó szerve a Magyar Nemzeti Tanács lett, Károlyi Mihály vezetésével.

Károlyi programja az ország függetlenségéről és a választójog demokratikus reformjáról szóló törvények megalkotása, amnesztia a politikai okokból bebörtönözötteknek, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jogok biztosítása, a parasztok földhöz juttatása, munkaügyi és népjóléti intézkedések, szociális törvények létrehozása volt. A nemzeti függetlenséget nem trónfosztással, hanem perszonálunióval képzelte el.

Károlyi Mihály abból a célból, hogy Magyarország különválását Ausztriától tüntetően kidomborítsa, a hatalom átvétele után magyar részről külön fegyverszünet megkötését kívánta, noha Felső-Olaszországban már a monarchia összes csapatára nézve aláírták a fegyverszünetet, s ez méghozzá Magyarország területi épségét nem érintette. Károlyinak ez a lépése végzetes lett számunkra
– Horthy Miklós Emlékirataim, Európa Könyvkiadó - História folyóirat közös kiadása, Budapest, 1990
A KMP gunyoros hangú röpcédulája 1918 decemberéből a szocdemek ellen

November 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek az új kormányra. November 13-án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával lemondott a trónról, és eleve elismerte az ország új államformájáról születendő döntést. November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Emiatt az 1918. november 16-tól 1919. március 21-éig tartó időszakot Első Magyar Köztársaság néven szokás számon tartani a magyar történelemben. (Korabeli fényképek tanúsága szerint egyes transzparenseken a „Magyar Köztársaság” felirat is szerepelt.) A (Nép)Köztársaság elnöki székét Károlyi foglalhatta el.

Károlyiék politikai támogatottsága azonban nem volt stabil. 1919. március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék), mely a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A feltételeket elfogadhatatlannak ítélték. Ezért új kormány alakítását tervezték a kommunisták bevonásával. A „szocialista” kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. A Berinkey-kormány lemondott és a hatalmat a „proletariátusnak” adta át. Március 21-én Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Károlyi úgy gondolta, hogy továbbra is köztársasági elnök marad, de mivel az új kormány közleményében az ő lemondását is közölte, megadta magát a körülményeknek és külföldre távozott.

Az őszirózsás forradalom árnyoldalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalmi zűrzavarban számos törvénytelenség történt úgy Budapesten, mint vidéken. Még a lánchídi csata során (október 28.) hárman meghaltak és kb. 55-en megsebesültek.[4]

Október 31-én Tisza István Hermina úti villájába délután fegyveres katonák hatoltak be (hogy kik, máig sem sikerült megnyugtatóan tisztázni), és elzavarták a villa őrzésére kirendelt csendőröket, majd rövid szóváltás után agyonlőtték Tiszát, Károlyi legnagyobb politikai ellenfelét.[5]

Fosztogatások, majd a még működő hatóságok által kezdeményezett megtorlások is voltak Eperjesen (100-nál több halott), a felvidéki Galgócon (27 fosztogató letartóztatása), a Muraközben (134 áldozat), a bánsági Kula, Melence, Törökbecse községekben (68 áldozat), Bihar megyében (90 áldozat), Facsádon (Krassó-Szörény megye). Egy Lugosról felszálló repülőgép több bombát is dobott a fosztogató román parasztokra (104 áldozat). De történtek atrocitások Jósikafalván (Kolozs megye, 40 áldozat), Munkácson (7 halott), Látrányban (Somogy megye), Adonyban (Fejér megye, 7 halott), Miskolcon (200 letartóztatás) és Nyíregyházán (1000 letartóztatás, 75 haláleset) is.[6]

Az összesítések alapján mintegy 590 halálesetet kötnek közvetlenül a forradalom időszaka alatt történt eseményekhez. A forradalmi zűrzavar során az állam szervezetei, de főleg a hadsereg annyira meggyengültek és szétzilálódtak, hogy képtelenek voltak megvédeni az ország területi integritását. A munkabeszüntetések következtében a háború alatt kialakult áruhiány még nyomasztóbbá vált, a szénbányák elvesztése miatt a lakóházak fűtése 1918-1919 telén katasztrofális volt.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.

Károly

IV. Károly lemondó eckartsaui nyilatkozata
a magyar államügyek intézéséről
[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyensúly, túlsúly, Élet és Irodalom, XLIV. évf., 4. szám, 2000. január 28.
  2. Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története Budapest, 1945, Cserépfalvi
  3. Berényi Zsuzsanna Ágnes: A Magyar szabadkőművesség és a köztársasági eszme
  4. Az Est 1918. október 30-i tudósítása
  5. Siklós András: Magyarország 1918-1919 – Események, képek, dokumentumok, Kossuth Könyvkiadó/Magyar Helikon, 1978, 113. old.
  6. Siklós András: Magyarország 1918-1919, Kossuth Könyvkiadó – Magyar Helikon, Budapest, 1978, 127-128. old.
  7. Eckartsaui nyilatkozat eredeti példánya

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Őszirózsás forradalom témájú médiaállományokat.