Adony (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adony
Adony.jpg
Római katolikus templom
Adony címere
Adony címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Kistérség Adonyi
Jogállás város
Polgármester Ronyecz Péter István[1]
Jegyző Sárköziné dr. Szabó Piroska[2]
Irányítószám 2457
Körzethívószám 25
Népesség
Teljes népesség 3714 fő (2013. január 1.)[3]
Népsűrűség 62,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 109[4] m
Terület 61,05 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[5][6]
Földrajzi középtáj Dunamenti-síkság[5][6]
Földrajzi kistáj Csepeli-sík[5][6]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Adony  (Magyarország)
Adony
Adony
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 08″, k. h. 18° 51′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 08″, k. h. 18° 51′ 55″
Adony  (Fejér megye)
Adony
Adony
Pozíció Fejér megye térképén
Adony weboldala

Adony (1882 és 1902 között Duna-Adony, németül Adam) város Fejér megyében, az Adonyi kistérség székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejér megye keleti részén, a Duna mellett fekvő település. Kulcs 7 km, Perkáta 12 km, Pusztaszabolcs 8 km, Rácalmás 12 km távolságra található. A településen halad a 6-os főút és a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal. Országúton Kálozzal és Pusztaszabolccsal is mellékút köti össze.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye keleti peremén, közvetlen a Duna mellett elhelyezkedő település, már csak földrajzi helyzeténél fogva is, mindig jelentős színtere volt a különböző népek és kultúrák békés vagy éppen harcos találkozásának, együttélésének. Adony a bronzkortól lakott település volt.

Vetus Salina néven a római korban a Pannonia provinciabeli limes katonai erőssége.

Már a kora középkorban királyi birtokként, Odon nevű oppidumként(mezőváros) említenek az oklevelek. II. Lajos király innen küldte utolsó kétségbeesett segélykiáltását az ország nemességének, Mohácsra menet.

A török hódoltság majd másfél százados ideje alatt – az akkor Jancourteran néven török erődként szolgáló település – magyar őslakossága részben elmenekült, részben elpusztult. A török kiűzése után az őslakosság meginduló "visszaszivárgásával" párhuzamosan a szervezett és spontán betelepülésnek köszönhetően új "honfoglalóként" jelentős számú német és szlovák népesség jelent meg az őslakos magyar – és a már majdnem az; az évtizedek óta itt élő szerb(rác) –, lakosság mellett. Közülük létszámában, de közösségi- kulturális homogenitásában is a németség vált domináns erővé. Ezt jelzi az is, hogy a letelepülésüket követő évtizedben (1723-ban) már templomot emeltek hitüknek, az anyakönyvezés 1733-tól kezdődött meg. A 18--19. századi iratokban Adony német nyelvű mezővárosként említtetik. Ők hozták be magukkal a máig élő Szent Orbán-kultuszt, a szőlő- és bor védőszentjének ünnepét, a gazdálkodási és a mindennapi lét kultúrájának számos elemét, valamint a zenében és a táncban a mai napig élő kulturális hagyományt teremtettek és örökítenek tovább. A felgyorsuló polgári fejlődést aztán a XIX. században jól reprezentálja – a ma civilként aposztrofált – közösségi szerveződések nagy száma, a helyi sajtókialakulása, mely a járási székhely Adony népünnepélyeiről, műkedvelő és jótékonysági színielőadásairól, kiállításairól; a polgári létforma számos megnyilvánulásáról számol be. A helyi gazdasági kultúra speciális elemeiként jelennek meg a századok során a szőlőműveléssel, a borászattal, a halászattal és vízi molnárkodással, és a számos más "iparral" kapcsolatos szokások, hagyományok. Több helyi legenda, mese és dal őrzi és örökíti tovább ma is egykori eleink gondolkodás- és érzelemvilágát, élet- és világszemléletét.

A község is – elszenvedve a történelem viharait - áldozott a nemzeti szabadság oltárán (1848-1849), s mindkét világháború áldozatai között ott voltak az adonyiak függetlenül nemzetiségi identitásuktól. Már a 19. század utolsó harmadában megszűnt a német nyelvű misézés, s jórészt ennek következményeként lassan "kikopott" a mindennapi életből, a kapcsolattartásból a német nyelv használata.

1891-ben mint nagyközség 4426 lakossal rendelkezett, ebből 3372 magyar és 1002 német nemzetiségű volt.

A 20. század első felében Adony járási székhelyként bizonyos központi szerepkört töltött be és töretlenül fejlődött, polgárosodott, de amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt 1871-ben, nagyközséggé alakult. Igazán komoly megtorpanást vezetőszerepének fokozatos elvesztése okoz az új, szocialista város Dunaújváros (Sztálinváros) felépítése következtében. Rövid "ájultság" után azonban a község fejlődése új lendületet vett: kiépült az elmúlt évtizedek alatt a városias infrastruktúra. A '70-es évek közepétől lassan újraszerveződik – először elsődlegesen az amatőr művészeti mozgalom keretében- a helyi társadalom. Ekkor alakul meg – az 1927 óta működő Fúvószenekar mellett- a "Gyöngyvirág" Női Kar, a Néptánccsoport, a Népdalkör. Majd az utóbbi évtized gyümölcseként számos egyesület, alapítvány, klub, kör és társaság; formális vagy informális társadalmi szerveződés teszi teljesebbé az adonyi civil társadalmat. Az újrainduló helyi sajtó a Duna-Adony című helyi közéleti híradóban ölt testet. Számos kulturális és helytörténeti kiadvány megjelenése, kiállítások és előadások mellett fokozatosan nyert polgárjogot az Orbán-fesztivál rendezvénysorozata; illetve más, a hagyományőrzés vagy a hagyományteremtés szándékával elinduló egyéb kezdeményezés. A demokratikus önkormányzati választások óta a helyi képviselőtestület sikerrel munkálkodik Adony fejlesztésén, értékeinek megőrzésén, gyarapításán. A község 1995-ben hivatalos kapcsolatot vett fel a németországi, Hessen tartománybeli Oberweser-Oedelsheim községgel. 1998-ban megalakult az Adonyi Német Kisebbségi Önkormányzat. A II. évezred végének Adonya egy dinamikusan fejlődő, értékeit becsülő és gazdagító; azon közös erőfeszítéssel munkálkodó közösséget jelent; melyhez tartozónak büszkén vallja és vallhatja magát minden adonyi. Az idelátogatók gyönyörködhetnek a Kastély-park, a Szőlőhegy, a halastavak és a Duna, illetve a Nagysziget természeti szépségeiben; az Orbán-kápolnában, a barokk templomban, az emlékpark köztéri szobraiban. Jóféle adonyi bort kóstolhatnak a számos pince egyikében, eredménnyel horgászhatnak, pihenhetnek,szórakozhatnak az infrastruktúrájában már-már városi; nyugalmában, személyességében mégis csak falusi környezetet biztosító városban.

2001-ben a lakosság 1,8%-a volt német nemzetiségű.

2004-ben városi címet kapott.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban került átadásra az Adony Kikötő Gabonatárház és Logisztikai Központ. Két egymás mellett elhelyezkedő telepen 170.000 m2 alapterületen, összesen 84 db, közel 700.000 tonna gabona (és egyéb áruféleség) tárolására alkalmas, európai színvonalú bázis jött létre.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország Oedelsheim, Németország (1995-től) [7]
Lengyelország Szczekocziny, Lengyelország (2001-től) [7]
Románia Szilágycseh, Románia (2009-től) [8]

Híres adonyiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született Bálint Ágnes írónő.

Nógrádi Katalin és Feketéné Gévai Irén festőművészek is Adonyban születtek.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Adony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
  2. Polgármesteri hivatal, Adony (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  4. Adony, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  5. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  6. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  7. ^ a b http://adony.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=18&Itemid=36
  8. http://www.4kadony.hu/?page_id=864
  9. http://www.hirszem.hu/2009/03/07/amatorkent_de_mesterien_adonyi_festok_bemutatkozasa

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]