Alap (település)
| Alap | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség 2012-ig | Sárbogárdi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Méhes Lajosné[1] | ||
| Jegyző | Nyikosné Katzenberger Erika[2] | ||
| Irányítószám | 7011 | ||
| Körzethívószám | 25 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1983 fő (2010. jan 1.)[3] +/- | ||
| Népsűrűség | 41,06 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 120[4] m | ||
| Terület | 48,29 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Alföld[5][6] | ||
| Földrajzi középtáj | Mezőföld[5][6] | ||
| Földrajzi kistáj | Dél-Mezőföld[5][6] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Alap
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Alap
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,79991°, k. h. 18,68819° | |||
Alap község Fejér megyében, a Sárbogárdi kistérségben. A Mezőföldön fekszik, a legközelebbi város Sárbogárd (10 km). Sárbogárdról Alapra mellékút is vezet (6223-as közút). Településszerkezete: síkvidéki útifalu.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Besenyő vezerék alapították az Árpád-korban, az oklevelekben a neve a 13. század végén jelenik meg Olup alakban. Valószínű, hogy a településre való volt, vagy innen származott el az az Alapi Ákos, akit az írásos oklevelek 1280-ban említenek, s aki rokonával együtt Téki (Dégi?) nemeseket vádolt rablással, és Miklós fia Miklós, aki apósától Geresden (Baranya vm.) kap földet.
1328-ban Alapi Miklós fia, Besenyő Péter a Baksa nemzetség-beli Tamás fia László szerviense.
A 14–15. században Várpalota (akkor Palota) várának a birtoka volt (Várpalotával ma is állandó buszjáratok kötik össze a települést). 1568-69-ben végzett összeírás még csak 10 nemes családról számol be a faluban, ez a szám azonban 1578-ra már 26 nemesi családra változott.
A 15. századtól a faluban salétromház is működött, puskapor előállítása céljából. A salétromból előállított puskaporért a király emberei, s Ali pasa seregei is többször megfordultak itt.
A török hódoltság alatt, a 15 éves háború idején a település néptelenné vált, amikor a császári seregek a kelet-dunántúli részek, s Székesfehérvár visszafoglalása idején kitelepítették a falut. Lakói a Dunántúl-i megyékben találtak új otthonra.
Alap akkori birtokosa a Salamon család, amely birtokait a kieső jövedelem hiánya miatt elzálogosította, s több mint egy évszázadra el is hagyta a falut.
1688-ban, a megye felszabadulása után kezdődtek csak meg a visszatelepülések.
Alap lakóinak száma a visszatelepülések után az alábbiak szerint alakult:
Míg 1785-ben alig haladta meg az 500-főt, 1850-re a lakosság száma az 1500-as létszámot is túllépte, s az 1930-as évekre jóval meghaladta a 3000 főt is. Ez a lakosságszám azonban azóta folyamatossan csökkenő tendenciát mutat. 1960-ban még körülbelül 3000-fő lakója volt, 2004-re ez a lakosságszám már a 2500 főt sem érte el.
A falu lakói főleg mezőgazdasággal és állattenyésztéssel (szarvasmarha) foglalkoznak. A falu fejlett szőlőkultúrával rendelkezik. A szőlőművelést már a 19. század végén külön rendeletekkel szabályozták.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus templom (barokk stílusú)
- A falunak régi hagyománya az állattenyésztés, ezen belül is kiemelkedik a lótenyésztés.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Alap települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
- ↑ Polgármesteri hivatal, Alap (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Alap, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010)
