Sóskút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sóskút
Sóskút címere
Sóskút címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Érdi
Kistérség Budaörsi
Jogállás község
Polgármester König Ferenc[1]
Irányítószám 2038
Körzethívószám 23
Népesség
Teljes népesség 3157 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 114,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 27,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sóskút  (Magyarország)
Sóskút
Sóskút
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 24′ 23″, k. h. 18° 49′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 23″, k. h. 18° 49′ 43″
Sóskút  (Pest megye)
Sóskút
Sóskút
Pozíció Pest megye térképén
Sóskút weboldala

Sóskút község Pest megyében, az Érdi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sóskút Pest megyében, Budapest központjától 30 kilométerre, a fővárostól délnyugati irányban, a Tétényi-fennsík és az Etyeki-dombság találkozásánál elterülő község Biatorbágy és Tárnok között félúton. Két irányból közelíthető meg: Budapestről az M7-es autópályán, a 7-es főúton DiósdÉrd érintésével, illetve Biatorbágy felől az M1-es autópályán vagy az 1-es főúton gépkocsival vagy autóbusszal (722-es, 723-as, 761-es és 762-es buszok).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településről 1730 körül Bél Mátyás írta: „dombok veszik körül, de van sík napsütéses rétje is, ahol jó széna terem, főleg a déli részeken. Itt vannak a bőven termő szántóföldek is”. Az első írott forrás, amely Sóskutat említi, II. András király 1233-ban kiadott birtokadományozó oklevele. 1233-ig a honfoglalás kori Tétény nemzetség birtoka, amelynek legfőbb központja a közeli Budatétény volt. A Tétény nemzetség birtokából királyi vásárlás útján került a Nána–Beszter nemzetséghez.

1266-ban Nána özvegye domonkos rendi apácák rendjébe lépett, és Sóskutat az apácáknak adományozta. Emiatt az özvegy perbe keveredett saját rokonságával, és hosszas pereskedés után 1276-ban oklevélben rögzítették, hogy a Nyulak-szigeti apácák megkapják Sóskút földjét. Ezt a tényt IV. László is megerősítette, de a békétlenség továbbra is fennmaradt. 1300 körül a budai káptalan igazoló oklevele szerint Berky Mihály fia Tamás Sóskút földjét 15 márkáért megvásárolta az apácáktól. A feljegyzések csak Sóskút földjéről tettek említést, magát a falut egy 1292 körül keltezett oklevél említi először.

A török hódoltság idején, 1546-ban volt az első népszámlálás. Sóskút teljes lakosságága 65–70 személy lehetett. A későbbi, ugyancsak török összeírások szerint ez a szám csökkent, és 1590 táján már csak 55–60 ember lakhatta. A török elleni háborúk idején a falvak nagyrészt elpusztultak. Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével 1695-ben szerbek települtek Sóskútra, Tárnokra és Százhalombattára, akik 1748-ig mint jobbágyok művelték a földeket. 1748-ban a sóskúti szerb pópát rablásban való cinkosság miatt elfogták és kerékbe törték. A sóskúti szerbeket papjuk bűne miatt elűzték, helyükbe katolikus szlovákokat telepítettek, akiknek késői utódai még ma is a községben élnek.

Lakói a természeti adottságokat kihasználva mezőgazdaságból és kőbányászatból éltek. Sóskút község kőbányászata és kőfelhasználása közel 400 éves múltra tekint vissza. Írott emlékek vannak arról, hogy 1765-ben Sóskúton nagyarányú bányászat folyt, amit már a betelepítettek kezdtek művelni. A székesfehérvári káptalan tulajdonát képező területen számtalan bányát nyitottak meg és mélyítettek a kőbányászat jogát bérlő magánszemélyek. Ipartörténeti emlékhelyei, felhagyott lelőhelyek a Káldor bánya, a Sebek bánya, a Partli bánya és az Antal bánya.

Magyarország helyzetének konszolidálása a 19. század közepén a gazdasági élet fellendülését hozta, ami lehetővé tette a nagy építkezéseket. A budapesti és a vidéki építkezésekhez igen nagy mennyiségű követ használtak fel, amelynek jelentős részét Sóskútról szállították. A sóskúti bányákban készültek a millenniumi létesítményekhez, a kőépítő és szobrász elemek. Innen szállítottak követ a budapesti és a bécsi operaház, a Lánchíd, az Országház, a Bazilika és a Budai várnegyed építkezéseihez. Ebben az időben számos olasz kőfaragó család telepedett le Sóskúton. Legjelentősebb bányaépítő és bányatulajdonos az Andreetti család volt. A család férfitagjai maguk is kitűnő kőfaragó mesterek voltak. Andreetti Antal és családja az észak-olaszországi tavak vidékéről, Lainóból érkezett. Őket is, mint társaikat, a faluban kínálkozó munkalehetőség, a táj varázslatos szépsége, természeti adottsága, a ma Budapest nevet viselő főváros közelsége vonzotta ide, s késztette letelepedésre. A sóskúti iskola Andreetti Károlyról kapta a nevét.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt bányásszák az úgynevezett „sóskúti mészkövet”.
  • Innen bányászták az M0-s autóúthoz felhasznált nagy mennyiségű feltöltő anyagot.
  • Itt található a Habsburg-kastély, ami az utóbbi években épült. 2000 óta itt él Habsburg György és családja.
  • Keleti határában található a PAX liget, amely Budapest felé haladva az M7 autópálya 27. kilométerétől is jól látható.
Műemlékek
  • Római katolikus templom: Búzás János komáromi jezsuita házfőnök által építtetett egyszerű provinciális barokk épület. Oltárképét Jakobej osztrák udvari festő készítette a 19. század második felében. Értékes a Veronese után készült, keresztre feszített Krisztust ábrázoló festménye is. Orgonája a 20. század elején készült.
  • Kálvária hegy: A területen 14 bronz domborműves stáció és kőkereszt maradványa található.
  • Közterületeit számos kultúr- és vallástörténeti szobrok díszítik.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sóskút települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]