Kőröstetétlen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőröstetétlen
1896-ban felállított emlékmű.jpg
Árpád-halom millenniumi emlékmű
Kőröstetétlen címere
Kőröstetétlen címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Ceglédi
Kistérség Ceglédi
Jogállás község
Polgármester Pásztor Imre[1]
Irányítószám 2745
Körzethívószám 53
Népesség
Teljes népesség 904 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 25,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 32,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kőröstetétlen  (Magyarország)
Kőröstetétlen
Kőröstetétlen
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 05′ 56″, k. h. 20° 01′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 56″, k. h. 20° 01′ 22″
Kőröstetétlen  (Pest megye)
Kőröstetétlen
Kőröstetétlen
Pozíció Pest megye térképén
Kőröstetétlen weboldala

Kőröstetétlen község Pest megyében, a Ceglédi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőröstetétlen Pest megye déli részén Cegléd és Szolnok várostól egyenlően, 18 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anonymus szerint Árpád fejedelem itt táborozott, s itt verette fel a sátrát, s szemlélte meg seregét, amellyel Szer felé vonult, hogy megütközzön Salán bolgár fejedelemmel.

"38. A görögök és bolgárok serege

Eközben Salán vezér, mikor megismerte a magyarok hatalmát és tetteit, megijedt, hogy egyszer csak haragra gyulladva őt űzik ki országából. Tehát tanácsot tartván övéivel, követeit a görögök császárához meg a bolgárok vezéréhez küldötte, hogy adjanak neki segítséget az Árpád magyar vezér ellen való küzdelemre. A görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldöttek Salán vezérnek. Mikor ezek megérkeztek, azon a helyen, amelyet Titelnek mondanak, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Másnap pedig Salán vezér és nemesei tanácsot tartván, követeket küldöttek Árpád vezérhez azzal a felszólítással, hogy a földjüket hagyja el, s induljon haza szülőföldjére. Mikor ezek megérkeztek Árpád vezérhez, és előadták neki Salán vezér üzenetét, Árpád vezér meg nemesei felbosszankodva, ugyanazon követek útján ezt üzenték vissza Salán vezérnek: "A földet, amely a Duna és a Tisza között terül el, azonkívül a Duna vizét, amely Regensburg felől Görögországba folyik, a magunk pénzén szereztük meg akkor, amikor új emberekként megjelentünk itt, s azok ára fejében küldöttük a tizenkét fehér lovat meg a szóban volt többi mást. Ő maga az, aki földje jóságát dicsérve egy nyaláb füvet küldött Alpár homokjáról és egy korsót a Duna vizéből. Megparancsoljuk tehát uratoknak, Salán vezérnek, hogy hagyja el a mi földünket, s amilyen gyorsan csak szaladni tud, hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett a mi ősapánknak, Attila királynak a halála után. Ha pedig ezt meg nem teszi, tudja meg, hogy mi ellene rögtön hadat indítunk." A követek ennek hallatára, miután megkapták az engedelmet, szomorú arccal Salán vezérhez siettek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól, és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig. Azután a Tisza partján tovább vonulva, Alpár homokjára érkeztek.

39. Salán vezér elindulása Árpád vezér ellen

Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival együtt elindult Titelről, és övéi biztatására is dühösen Árpád vezér ellen lovagolt. S mialatt a két sereg egymás közelében éjszakázott, egyik sem mert aludni egész éjjel, hanem felnyergelt lovukat kézen tartva virrasztottak. Reggel pedig, még hajnal előtt, mind a két fél készült a csatára. Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullatva imádkozott Istenhez, majd imigyen tüzelte vitézeit: "Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem miatt ne feledkezzetek meg kardotokról, és el ne veszítsétek jó hírneveteket. Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az asszonyokétól." Ennek hallatára vitézei nagyon felbuzdultak. Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgárfejérvárba sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól való rettegésükben eszüket vesztve elfelejtették, hogy melyik úton jöttek, s midőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak vélve, át akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök révének hívják."

[3]

A Nagypengyom dűlőben középkori település és temető nyomaira bukkantak a régészek. Feltételez- hető, hogy a Bor-Kalán nemzetség szállásterületéhez tartozott, Nagykőröshöz hasonlóan.

Tetétlen története mintegy 900 éves. Először 1091-ben a kunok dúlásának esett áldozatul.

A falu második, végleges pusztulása a tatárjárás alatt történt 1241-1242-ben.

A 18. század végén Kőrös város birtokolta, majd örökre megvásárolta. Tetétlen mindig is szórványtelepülés volt. A birtokosai nagykőrösi kisnemes gazdák voltak, akik Nagykőrösön lévő kúriákban laktak, de a pusztai birtokon is létesítettek lakható tanyákat, tanyaközpontokat és a cselédség is itt tartózkodott, akik tulajdonképpen az állandó népességet alkották. Ilyen gazdasága volt Inárcsi Farkas Eleknek Tetétlenen, ahol 1855-ben vendégül látta Arany Jánost, a református gimnázium tanárát, Szilágyi Sándor történész és Deák Lajos tanártársaival együtt.

Arany János nagy érdeklődést tanúsított az Árpád-monda iránt, miszerint a Nagypengyom halom tetején táborozott serege élén, s ennek hatására írta meg A tetétleni halmon[4] című költeményét. Az itteni csárdában ismerte meg Csonka Márton pásztorembert, akinek a Vén gulyás[5] és A vén gulyás temetése[6] című verseket szentelte.

A település 1950-ig tartozott Nagykőröshöz, ekkor azonban Kőröstetétlen néven önálló közigazgatású községgé alakult. Az önállósodásnak nem csupán belpolitikai, hanem demográfiai okai is voltak. Az 1930-as népszámlálás szerint Kőrösetétlen – mint Nagykőrös VI.járása - 873 fő lakossal rendelkezett. Az önállóvá válás idején, 1949-ben 1220, 1970-ben 1186 főt írtak össze. A lakosság összetétele magyar, többségében római katolikus, kisebb részben református vallású.

Az önállóságát 1970-ben újra elveszítette, a szomszéd falu társközsége lett.

A rendszerváltás után 1991. január 1-jén újra önálló községgé válhatott.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896-ban felállított emlékmű
  • Az Árpád-halom. Nagykőrös város előjárósága 1896-ban, a honfoglalás ezredik évfordulóján, millenniumi emlékművet, obeliszket állíttatott a Nagypengyom halmán, mely méltóságteljesen emelkedik a település fölé és ma is fő nevezetessége a községnek.
  • Kőröstetétlen határában lévő Sári-gyep értékes növény- és állatvilága miatt természetvédelmi terület.
  • A Gerje patak Kőröstetétlen határában egyesül a Perjével, és onnan Gerje-Perje főcsatorna néven Tószeg alatt ömlik a Tiszába.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Napköziotthonos Óvoda
  • Ceglédi Református Általános Iskola Kőröstetétleni Tagintézménye

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kőröstetétlen települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Forrás: www.mek.iif.hu
  4. [1]
  5. [2]
  6. [3]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]