Üllő (település)
| Üllő | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Megye | Pest | ||
| Kistérség | Monori | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Kissné Szabó Katalin[1] | ||
| Irányítószám | 2225 | ||
| Körzethívószám | 29 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 292 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 234,76 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 48,10 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Üllő
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Üllő
Pozíció Pest megye térképén
|
|||
| Üllő weboldala | |||
Üllő város Pest megyében, a Monori kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Üllő Pest megyében, Budapest agglomerációjában a Pesti-síkság szélén fekszik. A főváros központjától 25 km-re délkeletre, a Liszt Ferenc repülőtértől 5 km távolságra található. Vonattal a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal végállomásáról a Nyugati pályaudvarról 30 perc, Kőbánya-Kispest állomásról mindössze 20 perc, autóbusszal Budapest Kispest végállomásról 30 perc a menetidő. A települést a 400-as főút és a 4603-as számú út (az M5 és az M3 utakat köti össze) 4 részre osztja. Találkozási pontjuk a város középpontja.
[szerkesztés] A névadóról
Árpád fejedelem öt fia közül Üllő volt sorban a középső. A legidősebb fivér Levente a honfoglalást az Al-Duna irányából biztosítva esett el. A 907. július 3-7-ig zajlott Pozsonyi csatában Árpád mellett három felnőtt fia vezette a magyar tyumeneket/töményeket. Üllő és Tarhos vezette az egyik seregtestet. A támadó Keleti Frank Birodalom királyának, IV. (Gyermek) Lajosnak a hadai kétszeres túlerőben voltak. A magyar hadak a csata végére teljesen megsemmisítették a támadókat. Meghalt Tarhos, Üllő, és Jutocsa is. A harcban szerzett sebesülései miatt Árpád is hamarosan követte fiait. A fejedelemfiak közül csak a még szinte gyermek Zsolt maradt életben. Ez a döntő ütközet tette lehetővé a magyarok nyugati terjeszkedését a továbbiakban, amit ki is használtak.
[szerkesztés] Története
A régészeti leletek szerint már az őskorban lakták a települést. A rézkorból csőtalpas edény, a bronzkorból női sírleletek (községi legelő), gázlómadár csontjaiból készült furulya, a vaskorból kelta cserépanyag került elő. A népvándorlás korából hét szarmata-jazig sírt is feltártak. Legjelentősebb régészeti emléke az 1932-ben és az 1951-ben feltárt két avar temető (több, mint 400 sír), melyek feltárása (az első a Disznójárás dűlőn, a második a Vecsés-Üllő közötti felüljárótól déli irányban) jelentősen hozzájárultak a megye avar kori képének megalkotásához.
Ma már történészek által is elfogadott tény, hogy a település neve Árpád fejedelem harmadik fiától származik. A Jeleh – Hülek – Illew – Üllő a névváltozás fontosabb állomásai.
Az 1939/1940-ben az Ilona úton feltárt honfoglaláskori temető (23 sír) László Gyula régész professzor szerint nagycsaládi temetkezőhely volt.
Az első írásos emlék a tatárjárás után, 1252-ből származik: ekkor dezertum (elhagyott puszta), amely egy 1289-es dokumentum szerint már az „üllői nemesek földje”, így 1989-ben ennek ünnepelte 700 éves évfordulóját a település. Mivel ez a dokumentum egy határjárás (birtokadományozás) során keletkezett, van olyan feltevés, hogy talán nem is Üllőre vonatkozik. Üllő fénykora a középkorban Mátyás király alatt lehetett, mert Pest megyének a Duna balparti részének törvénykezési székhelye volt: jó néhány iratot címeztek innen a nádornak, illetve Mátyásnak a törvénykezők.
A település a török korban végig lakott volt, nem pusztult ki, mint szomszédai, bár létszáma 1591-től jelentősen visszaesett. A fennmaradt magyar adófizetők névsorai, a török tulajdonosokkal, szpáhikkal együtt bizonyítják ezt. A török kiverésekor a Buda visszafoglalása miatti harcokban elnéptelenedett, de 1693-tól már ismét lakták.
A Rákóczi-szabadságharcból 12 üllői katona neve ismert. A falu nagyobb része a váci püspök, majd a váci káptalan birtoka: az 1727-es betelepítés is az utóbbihoz tartozó Püspökszilágyiról történik. A 18. századi mezőgazdasági és birtokviszonyok képét jól mutatja be az üllőiek úrbéri bevallása 1765-ből, mely országos felmérés része volt, s Mária Terézia 1767-es Úrbéri rendeletét előzte meg. A település mai római katolikus temploma – mely műemlék jellegű – 1752-1757 között, a református templom 1844-ben épült.
A napóleoni háborúk idején francia hadifoglyok kerültek Üllőre. A reformkor egyik legjelentősebb eseménye a településen az ország második vasútvonalának megépítése és átadása volt 1847. szeptember 1-jén: a Pest–Cegléd–Szolnok vasútvonallal a település gyorsan bekapcsolódik az országos vasúthálózatba.
Az 1848-49-es szabadságharcban üllőiek is részt vettek, (pontos névsoruk nem ismert) 1849 januárjában megszállt a település katolikus parókiájában Jellasics is, sőt az osztrák főparancsnok Windisch-Grätz is járt itt.
1862-ben elindult a földrendezés (még az 1990-es években is tartott), s a kiegyezés után fellendül a növénytermelés (gyökérzöldség, sárgarépa) és az állattenyésztés (vasúti rampa megépítése). Az 1890-es évektől a mezőgazdasági miniszter engedélyezi a település számára évente két alkalommal az országos állat- és kirakodóvásár megtartását.
A század vége felé egyre több üllői jár be a székesfővárosba dolgozni, ekkortól indult fejlődésnek a sport (labdarúgás 1898), a munkásművelődés (1903-tól dal- sport- és önképzőkör). Az I. világháborúban üllőiek is harcoltak az orosz és olasz fronton (például három pilóta üllői lakos). A 130 áldozat nevét és emlékét a katolikus templom előtti emlékoszlop örökíti meg). A háború után egyre több üllői dolgozott Budapesten. Fellendült a közművelődés, a különböző műsoros estek, amatőr színházi előadások fénykora volt ez.
A II. világháborút nagyon megszenvedte a község: a katonák, a polgári lakosok közül sokan haltak meg, az áldozatok pontos száma még nem ismert.
1948-tól a kor viszonyainak megfelelően megindult a téeszesítés. A különböző nevű tsz-ek megalakulása, egyesülése végül is a Ferihegy MgTsz létrejöttéhez vezetett, mely három település (Péteri, Üllő, Vecsés) határára terjedt ki. Itt a rendszerváltás 1989-ben hozott gyökeres változást.
A település kultúrtörténetéhez tartozik, hogy 1847 nyarán járt itt Petőfi Sándor, 1866-1867 telén itt lakott Blaha Lujza. 1915-től itt élt – Tornyoslöbön – 1929-ben bekövetkezett haláláig Vargha Gyula a jónevű költő, statisztikus, korábbi államtitkár, 1949-ben itt adta – talán egyik utolsó – műsoros estjét Karády Katalin, mielőtt emigrált.
A település 2005. július 1-jén kapta meg a városi rangot.
2007-ben Üllő és Vecsés a Gyáli kistérségből a Monori kistérségbe kerültek át.
[szerkesztés] Nevezetességei
A két templom harangja, valamint a honfoglalás emlékszobra.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] 
Közigazgatási listák
 |
 Vecsés 6 km |
 Ecser 10 km |
 Gyömrő 7 km |
 |
 Gyál 12 km |
|
 Péteri 7.5 km |
||
 Felsőpakony 16 km |
 Inárcs 10 km |
 Monor 8 km |
|
|||||
|
|||||||
