Kiskunmajsa
| Kiskunmajsa | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Alföld | ||
| Megye | Bács-Kiskun | ||
| Kistérség 2012-ig | Kiskunmajsai | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Faludi Tamás (EKE-KVSZ)[1] | ||
| Irányítószám | 6120 | ||
| Körzethívószám | 77 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 745 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 52,91 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 221,99 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,49231°, k. h. 19,73683° | |||
| é. sz. 46,49231°, k. h. 19,73683° | |||
| Kiskunmajsa weboldala | |||
Kiskunmajsa város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunmajsai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza között található, a Majsa-Fehértói Főcsatorna mellett.
Megközelíthető [szerkesztés]
Vonattal a MÁV 155-ös számú (Kiskunfélegyháza-Kiskunmajsa-Kiskunhalas) és a 149-es számú (Kecskemét KK-Törökfái-Bugac-Kiskunmajsa KK) vonalain érhető el. Utóbbin a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel.[3] A környező megállóhelyek, állomások az előbbin Ötfa és Tajó, az utóbbin Szank.
Története [szerkesztés]
A település földjének és a mai népességének története 1743-tól fonódik egybe. Az ezt megelőző időben hunok, avarok, kunok szállásterülete volt ez a tájék. A törökök a 16. század elején fölégették Kiskunmajsa elődjét, a várostól délkeleti irányban fekvő Mayossaszállást, s a területet baromjárásként használva Szeged, Kunszentmiklós, Halas és Kecskemét városa bérelte. A török kiűzése után a bécsi udvar eladta a korábban nemesi előjogokat élvező Hármaskerületet (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) a Német Lovagrendnek, s az új tulajdonos benépesítette az elnéptelenített pusztákat. A majsai népesség először a Kiskundorozsma melletti Üllés pusztára költözött - az újkori honfoglalók zömmel Jászfényszaruból érkeztek -, s a szabad földvásárlás reményében innen települtek át Kiskunmajsára 1743 nyarán. A rendi országgyűlés nyomására ugyanis az Udvar lehetővé tette a földek visszavásárlását, így az ideérkezők nem csak használati-, de tulajdonjoggal is rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy a jászok és a kunok utódai visszakapva előjogaikat, száz évvel a jobbágyfelszabadítás előtt maga ura gazdái lehettek, megszabadultak a feudális kötöttségektől. A kivételes szabadság virágzó, demokratikusan berendezkedett életet, a Habsburgok hosszú háborúi - az osztrák örökösödési és a napóleoni háborúk - gazdasági fellendülést jelentettek az itt megtelepült zömében jász, tehát erős katolikus hitben élő közösség számára. A dinamikus fejlődés eredményeképp Kiskunmajsa 1837-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott V. Ferdinándtól. A 19. század végére az állattartásról földművelésre áttérő lakosság túlnépesedik, a föld eltartó ereje gyenge, ezen a homokos talajon szőlő- és gyümölcskultúra kialakítása sem segít. A két háború között elképesztő méreteket ölt a szegénység, sokan elvándorolnak, ez a folyamat az ötvenes években is tart, a forradalom és szabadságharc utáni téeszesítés elől menekülve három év alatt kétezren költöznek el Kiskunmajsáról. A község központjában épült fatornyos iskola közelében 1892-ben Csontos Károly és neje, Nemes Szabó Mária óvodát és városi római katolikus leányiskolát építtet a település központjában. Az intézményeket a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek működtették 1950-ig, az államosításig. Az iskola és óvoda 1991-ben indult újra, és a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 1997-ben költözött vissza régi helyére, az úgynevezett Zárda iskola épületébe. A város harmadik általános iskoláját a 20. század utolsó évtizedeiben építik fel, ezt az intézményt Széchenyi Istvánról nevezik el. A hatvanas években meginduló iparosítás, s a nyolcvanas évek elejétől szárba szökkenő gyógyturizmus megállítja az elvándorlási folyamatot, ma tizenkétezren lakják az időközben ismét városi rangot kiérdemlő Kiskunmajsát, egynegyeddel kevesebben, mint a második világháborút megelőzően. Jelentős látogatottságú termál strandja, múzeuma van a városnak, lakói azonban zömmel ma is állattartásból és földművelésből élnek. 1956-tól gimnázium is létesült Kiskunmajsán, s ez az oktatási intézmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városhoz kötődő értelmiség helyben kinevelődjék.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 6%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Jonathermál - Kiskunmajsai Gyógy- és Élményfürdő
- Római katolikus templom (barokk, 1744)
- Tájház
- Konecsni György Helytörténeti Múzeum
- Kecskeméti Kisvasút
- '56-os Múzeum, 56-os kápolna és Ifjúsági Tábor
- Tartós szegfű - rózsaszín virágú, nyúlánk vadvirág, igazi hungarikum
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1908. január 23-án Konecsni György festő, grafikus, bélyegtervező
- itt született Grezsa Ferenc irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő
- Itt született 1925. február 12-én Paizs Éva festő
- Itt hunyt el Pongrátz Gergely,a Corvin köz parancsnoka 2005. május 18-án
- Itt született 1967. január 23-án Czinkóczi Zsuzsa színésznő
Testvérvárosai [szerkesztés]
Képgaléria [szerkesztés]
-
56-os kápolna belseje Pongrátz Gergely sírjával
-
56-os Múzeum /eredeti 1956-os zászló/
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Kiskunmajsa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A belföldi vasúti forgalmat érintő legfontosabb változások (MÁV-START)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||
|
|||||||

