Bácsborsód
| Bácsborsód | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Alföld | ||
| Megye | Bács-Kiskun | ||
| Kistérség 2012-ig | Bajai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Csomor László[1] | ||
| Irányítószám | 6454 | ||
| Körzethívószám | 79 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1237 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 15,96 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 77,52 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,09430°, k. h. 19,15902° | |||
| é. sz. 46,09430°, k. h. 19,15902° | |||
| Bácsborsód weboldala | |||
Bácsborsód (horvátul Boršot[3]) község Bács-Kiskun megyében, a Bajai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Bács-Kiskun megyében, a Bácska északi részén, a Bokodi–Kígyós-csatorna jobb partján, Bajától 19 km-re DK-re fekszik. Síkvidéki útifalu.
Vonattal megközelíthető a Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon (Bácsbokod-Bácsborsód vasútállomás).
Története [szerkesztés]
A község területén lelt szarmata és kelta tárgyak nagyon régi, több évezredes településre utalnak. Még a honfoglalás után is áthaladt rajta egy fontos kereskedelmi útvonal.
Okiratban először 1333-ban, Károly Róbert királyunk uralkodása idején említtetik Borsódszentlőrinc néven.
A „borsod” a „bors” személynévből származik, a nyelvérzék azonban átvonta a „borsó” szócsaládba. A „Bács” előtagot – számos Borsod nevű helységtől megkülönböztetésül 1897-ben kapta. A török hódoltság alatt népes település volt, ezt bizonyítja a kalocsai érsekség 1543. évi dézsmajegyzéke. Az itteniek négyszer annyi adót fizettek, mint a kalocsaiak.
A török kiűzése után a falu rövid ideig a határőrvidékhez tartozott.
1697-től Buttler János várkapitány tulajdonába került, aki 1725-ben eladta Hammerschmidt János-nak. Tőle még abban az esztendőben megvásárolta a Latinovics-család két tagja Latinovics Dániel és István.
1781-től nagyarányú telepítések kezdődtek. A földesurak a falut magyarokkal népesítették be. A Latinovicsok az 1848-as szabadságharcban kivétel nélkül a magyar ügy oldalára álltak.
A világosi fegyverletétel után anyagi helyzetük megrendült. Három épületük ma is áll, melyből a kastélyban a híres Őszi Napfény Szociális Otthon kapott helyet, míg a falu határában álló, egykor paplakként funkcionáló kúria lassan az enyészeté válik, a családi sírkápolnával együtt.
A község nevezetes szülötte Moholy-Nagy László (1895– 1946). A világhírű művész festőként, fotográfusként és művészeti szakíróként is maradandót alkotott. Szülőháza magántulajdonban van, nem látogatható. Határában bronzkor-i, kelta, szarmata lelőhely.
Első írásos említésekor(1333, Bursous) egyházas hely és a Becsei család birtoka.
A török hódoltság alatt magyar lakosságát délszlávok váltották fel (1572).
A 18. század első felében puszta. Új birtokosa, a Latinovits család telepítette be (1781).
Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott. (1918–21) A második világháború után német lakóinak többségét kitelepítették Németországba. (1946–47) 1950-ig Bács-Bodrog vármegye része.
Lakosság: 1910-ben: 2717 fő (magyar, német, horvát) 1990-ben: 1355 fő
2001-ben lakosságának 97,6% magyar 1,17% horvát, 0,46% szerb, 0,39% német, 0,31% pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Latinovits-Pucher-Schumacher-Sauerborn-kastély – Latinovits Frigyes kúriája (barokk, 1767; átalakítva, 19. század első fele)
- Római katolikus templom (késő barokk, 1781)
Neves bácsborsódiak [szerkesztés]
- Itt született 1895. július 20-án Moholy-Nagy László festő, grafikus, ipari formatervező.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Bácsborsód települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||

