Lajosmizse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajosmizse
Lajosmizse.jpg
Lajosmizse látképe légifelvételről
Lajosmizse címere
Lajosmizse címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kecskeméti
Kistérség Kecskeméti
Jogállás város
Polgármester Basky András (FIDESZ)[1]
Irányítószám 6050
Körzethívószám 76
Népesség
Teljes népesség 11 228 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 67,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 164,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lajosmizse (Magyarország)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″
Lajosmizse (Bács-Kiskun megye)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén

Lajosmizse város Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Bács-kiskun megye északi részén, A duna-tisza közi homokhátság északi részén, Kecskeméttől 17 km-re északnyugatra terül el. A város szinte teljes egésze homokra települt. Lajosmizse külterülete részben még homokhátság eredeti felszíni formáit őrzi, számos kisebb homokdűnét és homokhátat láthatunk, amelyek az uralkodó széliránynak megfelelő északnyugat-délkeleti irányba rendeződve szelik át a tájat. A magasabban fekvő dűnesorok között számos apróbb tó, illetve mocsár húzódik meg.

A város az M5-ös autópályán vagy az 5-ös főúton csatlakozik Magyarország fő közlekedési hálózatához. Vonattal a 142-es számú, Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonalon érhető el, amelynek a kecskeméti, illetve budapesti előváros forgalmat bonyolító szakaszai között Lajosmizse az átszállóállomás.

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címerpajzs kék alapszíne az idő- és térbeli végtelenséget hivatott kifejezni. A kék egyben a transzcendencia színe is, jelzi, hogy a középkori Mizse településnek már volt kőtemploma. A zöld szín a hajdani ligetes legelőket, pusztákat idézi. A két harcias oroszlán felidézi, hogy hajdan a város két településből állt (Lajos és Mizse). Az oroszlánok által tartott Jászkürt (más néven Lehel kürtje)a lakosság etnikai összetartozásának,a jászok függetlenségének és szabadságvágyának jelképe. A két csillag a katolikus és a református hitközséget emeli ki. A címer tornasisakja az elmúlt ezredév, különösen a két világháború hősi halottaira és áldozataira emlékeztető memento, a korona pedig az önállóság, a helyi autonómia, az önkormányzatiság beszédes érzékeltetője. Az ötágú arany sisakkoronából a címerkép bal oldali, jobbra forduló oroszlánja növekszik, jobb mancsában tartja az említett Jászkürtöt.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már a bronzkortól kezdve lakott volt. Kelta, avar és a honfoglaló magyar régészeti anyag tanúsítja, hogy milyen fontos volt ez a homokos legelőkkel és szikes tavakkal tarkított föld a népvándorlás idején.

A környéken a tatárjárás után betelepedett kunok létesítettek először településeket Mizse-szállás, Lajos-szállás és Bene-szállás néven. Ekkor már írott források is előbukkanak Mizseszék, majd Kunmizse és Lajosszállás (Lajosülése) nevekkel. A török uralom fél évszázadon keresztül megkímélte Lajos és Mizse kunjait. A halmozottan nehéz, kettős adózást és a háborúk zivataros évtizedeit azonban a kis falvak nem bírták átvészelni. Először Bene, majd 1594-ben Lajos és Mizse is elnéptelenedik.

A török kiűzését követően a pusztákat a Habsburg-ház önkényesen használta, adta-vette. De a tudatos jászok és kunok elérték, hogy 1745-ben megválthassák pusztáikat -ezt nevezték Redemptio-nak.

Ekkortól kezdve 1876-ig Lajost, Mizsét és Benepuszta felét Jászberény birtokolta. A jász gazdák először csak nyaralóknak, nyári kerteknek és legeltetésre alkalmas területeknek használták a pusztai birtokokat. Jászberény, mintegy hasznot látva a sok utazásból, három csárdás és egy vendégfogadót építtetett. Ez utóbbi lett a nevezetes Földeáki Csárda,[3] mely évekkel ezelőtt még polgármesteri hivatal épülete volt. A leendő új települések magjait a jászberényi tanyás gazdák, pásztorok, pusztacsőszök, csárdások, pusztabírók és agrármunkások alkották, akik már az 1800-as évek elején pusztaiakká váltak az által, hogy egyre több időt voltak kénytelenek birtokaikon tölteni.

1877-ben Lajos, Mizse és Bene egyesültek és így létrejött Jász-Lajos-Mizseközség.

A községet alapító katolikus jász telepesek mellé 1877 után Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét környéki (részben református) letelepedők érkeztek. Megtelepedtek még kisebb csoportok Dabasról, Örkényből, valamint zsidó kereskedők és cigányok. Bár Lajosmizsén nem volt nemesség, a lassan kiépülő nagybirtokrendszer (Geréby, Mizsey, Bartal, Kláber, Tarnay, Ricsováry) sok munkást és napszámost igényelt. 1890-ben már 7000 lakosa volt, ehhez jönnek még a közeli tanyák lakosai.

A 20. század elején Benepuszta önálló település lett Ladánybene néven. 1902-től viseli a Lajosmizse nevet. Ekkor a nagyközség már virágzó kertészkedő-földműves település (1910-ben már 9000 lakosa van, a 30-as években 11 000 fő).

A római katolikus templom 1896-ban, a református 1902-ben épült fel közadakozásból. A Szagri József által alapított polgári iskola 1932-ben kezdte meg működését. 1899-ben egy kis zsidó templom is épült, de ezt a második világháború után államosították, majd lebontották.[4]

1986-ban az addig Lajosmizséhez tartozó Felsőlajos önálló község lett.
1993 óta város. A lakosság többsége a jászsági telepesek leszármazottja.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg német és cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanyamúzeum
Pusztatemplom romjai
  • Tanyamúzeum – 1972-ben a 625. számú Német tanyából Dr. Bárth János néprajzkutató hozta létre. A lakóépületet, istállót, nyári konyhát, pincét, kukoricagórét, kocsiszínt, szerszámos kamrát, ólakat, galambházat, nyári jászolt, gémeskutat és üstházat bemutató múzeum 1972-ben nyílt meg.[6]
  • Római katolikus templom – 1895–1896 között épült, Szent Lajos francia király tiszteletére szentelték fel . A II. világháború alatt károkat szenvedett, azóta mindent helyreállítottak. Négy harangja van a templomnak, a legnagyobb 615 kg, a legkisebb pedig 65 kg. Harangjátéka 24 harangból áll. A templomban megtekinthető a torinói lepel másolata, valamint a Magyar Szent Korona és Lehel kürtje (Jászkürt) másolata.
  • Református templom – 1902-ben épült, de ezt jóval megelőzi a kis gyülekezet története. A hitközség anyakönyvezése már 1891-ből létezik. Szűcs Kálmán (1866–1927) volt az egyház első lelkipásztora és alapítója, a lajosmizsei református temetőben nyugszik. Az ő munkájának köszönhetően erősödött meg a református közösségi élet.
  • Pusztatemplom romjai – az egyhajós templom a 14. század végén épült mészkőből lakott területen kívül, a pusztában. Ünnepekkor szabadtéri misét is tartottak itt az 1990-es években.[7]

Több épületen emléktábla áll, hirdetve valamikori tulajdonosát és az épület funkcióját (Popper-bolt, Buday-malom, Lusztig-bolt, Ferenczi-ház stb.). A város bel- és külterületén több tucat út menti kereszt és szakrális szobor található. Nevezetesebbek: Szent Vendel-szobor, Pintér-kereszt, Bessenyi-kereszt, Páldeák-kereszt, Máriácska-szobor stb.

A katolikus és református temető szomszédságában található egy kis zsidó temető. A mintegy kéttucat sírkő között 19. században készültek is találhatóak, magyar és héber nyelvű felirattal.

  • Iskola-tó
  • Horgász-tó

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos vállalkozás nevében szerepel a "mizse" szótag, utalásként a városra. A városban és környékén főként mezőgazdasági, illetve idegenforgalmi jellegű vállalkozások működnek. Lajosmizsét homokos talaja és napsütésben gazdag éghajlata elsősorban gyümölcstermesztésre predesztinálja. A városban sok gazdálkodó foglalkozik zöldség és gyümölcstermesztéssel, kiemelkedő a szamóca és paprikatermesztés, amelynek elsődleges célpontja a budapesti felvevőpiac.

Lajosmizse külterületén számos, napjainkban is aktív tanya található. A tanyák egy része már nem mezőgazdaságból, hanem legalább részben idegenforgalomból él.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Kürti László: Történelem és emlékezet. 8. o.
  4. Kürti László: Történelem és emlékezet. 9. o.
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. Dr. Beck Tibor muzeológus: Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Lajosmizsei Közérdekű Muzeális Kiállítóhely. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  7. Pusztatemplom romjai (pdf). lajosmizse.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajosmizse témájú médiaállományokat.