Orgovány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orgovány
Orgovány címere
Orgovány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kecskeméti
Kistérség Kecskeméti
Jogállás község
Polgármester Lóczi Boglárka[1]
Irányítószám 6077
Körzethívószám 76
Népesség
Teljes népesség 3372 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 33,21 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 99,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Orgovány (Magyarország)
Orgovány
Orgovány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 44′ 56″, k. h. 19° 28′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 56″, k. h. 19° 28′ 34″
Orgovány (Bács-Kiskun megye)
Orgovány
Orgovány
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Orgovány weboldala
Orgovány légifotója

Orgovány község Bács-Kiskun megye Kecskeméti járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orgovány a Duna–Tisza közén, a Duna–Tisza közi homokhátság déli részén Kecskeméttől 26 km-re fekszik. A megyeszékhelyről az 54-es úton közelíthető meg legkönnyebben, a jakabszállási elágazás után az 5302-es bekötőút halad Orgoványig. Vonattal a MÁV 148-es számú (Kecskemét KKTörökfái–Orgovány–Kiskőrös KK) vonalán volt elérhető, melyen a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009–2010. évi menetrendváltástól szünetel.[3] A vasútállomás Törökfái és Páhi között található.

Lakóinak mintegy egynegyede (907 fő) külterületen él. A jelentős tanyavilág hat önálló körzetbe különíthető el, ezek a következők: Alsójárás vagy Göböljárás, Kargala, Tolvajos, Kápolnadűlő, Felsőjárás, Réti járás vagy Nyakvágó, Nyikszbrót, Kunkép, Jakabszél.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orgovány településről a Kr. u. I–II. századtól vannak tárgyi emlékek, de a török uralma alatt elnéptelenedik és 1901-ben történt községgé alakításáig Kunszentmiklós pusztája.

Néhány tájegység elnevezésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kargala eredete a török időkig vezethető vissza. Az orgoványiak bevetették magukat a feneketlen mocsárba, a hatalmas kiterjedésű nádasokba, hogy ott találjanak menedéket. Eközben túljártak a törökök eszén is, mivel a lovaik patáin megfordították a patkót, azt a látszatot keltve, hogy kifelé jönnek az ingoványos részből. Az ellenség mit sem sejtve belesétált a csapdába, mígnem szép lassan elsüllyedtek. Ekkor kiáltották kétségbeesve: „Karg Allah!”, azaz: segíts, Allah!

A Nyakvágó elnevezése a Rákóczi-szabadságharchoz, azon belül pedig a rácok portyázáshoz kapcsolódik. A három város, Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd katonasága a szentkirályi jászkun alkapitány vezetésével az orgoványi réten gyülekezett, és döntő fölénnyel győzedelmeskedett a környéket fosztogató rácok fölött. „Ez alkalommal sok fő vágattatott le” – emlékeznek a viadalra a krónikaírók.

Nyakvágó nevének másik magyarázata a török uralom idejéből származik. Állítólag Izsák bég – akinek fennhatósága alá tartozott Izsák, Ágasegyháza, Orgovány és Bugac – igencsak szerette a magyar menyecskéket. A legenda szerint ez okozta a vesztét: a csábítót egyszer üldözőbe vette egy vitéz, és fejét vette az egyik orgoványi homokbucka közelében.

A Nyikszbrót névadói az osztrákok. Ők ugyan nem vágtak le emberfejeket, de a gyakori katonaszállásolások alkalmával éppen eléggé megkeserítették az orgoványiak életét. Persze ők sem hagyták annyiban, kapával, kaszával űzték el őket, miközben rossz németséggel kiabálták: „Nichts Brot!” (Nincs kenyér!). A határcsárdánál egy dombocska alatt, a hajdani nyikszbróti temetőben találtak csontokat – hát mégis lehettek áldozatok?

A buckás, borókás Tolvajos kedvelt búvóhelye volt a betyároknak, a pandúrok nehezen találtak rájuk. Rózsa Sándor is bujkált arrafelé. Tolvajos legmagasabb pontja a lóállási bucka kétgerinces sűrű cserjés völgykatlant rejtett, ide terelték be a vihar elől a ménest, és húzódott meg alkonyodásig a Bácskából hajtott tinófalkával Rózsa Sándor haramiavezér. Orgoványnak is volt egy betyárja, Baski Gyuri, akinek szomorú balladáját Gárdony István kiskunhalasi népköltő hagyta az utókorra. „Szép ifjú volt Baski Gyuri, kár, hogy nem volt szerencsés, / akkor végezte ki magát mikor nem volt menekvés”. Tolvajos legendáriumának talán legváltozatosabb története a szegedi hóhér után csak Kozareknek hívott, valójában azonban Simon István névre keresztelt „kétlelkű barátról” szól, mely Molnár Gergely (1867–1936) orgoványi református lelkész naplójában teljes egészében olvasható. Itt csak annyit: az országos szélhámos papnak kiadva magát hajmeresztő dolgokat vitt véghez.

A fehérterror[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Héjjas Iván vezette különítményesek garázdálkodásai idején vált hírhedtté. 1919 novemberében több napon keresztül folytak itt a kivégzések, melynek során számtalan baloldali érzelmű személyt meggyilkoltak, a vörösterror megbosszulásának szándékával, többen közülük ténylegesen részt vettek a kivitelezésében, de sok áldozat ártatlan volt. Az áldozatok pontos száma ismeretlen, a legjelentősebb kivégzett személyek Hegedűs Rezső tanító, Buday Dezső, a közoktatásügyi népbiztosság egyik vezető tisztviselője, Hajma András a Vörös Őrség parancsnoka, Ürögi Lajos, a helyi Direktórium elnöke.

Felekezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orgoványon három keresztény felekezethez tartoznak hívek nagy számmal: a római katolikushoz, a reformátushoz és a baptistához.

Római katolikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orgoványi római katolikus templom

Az orgoványi római katolikus egyházközség 1917-ben lett önálló, előtte ugyanis a közelben lévő Izsák filiája volt. Az 1850-es évektől a kecskeméti ferences szerzetesek látták el a környező puszták falvainak pasztorálását, így az orgoványi pusztáét is. Az első orgoványi katolikus pap a XX. század elején Tóth Imre volt. 1918-ban lett a katolikusnak önálló, három holdnyi temetője, addig minden felekezet képviselői egy helyre – a mai református temetőbe – temetkeztek. A mai római katolikus templom helyén eredetileg egy gőzmalom állt, mely miután többször csődbe ment, eladásra került, s az épületet a váci püspök vásárolta meg, azzal a céllal, hogy az orgoványi hívek számára templommá alakíttassa. 1917-re el is készült a templom, tornya pedig 1931-ben épült. A templomépület azonban vályogból lévén hosszabb időre alkalmatlan volt céljára, úgyhogy 1942-ben lebontották. A templom mai formáját az 1942–1958 közötti átépítés folyamán nyerte el. A templomot Óváry Artúr tervezte. A templom alapvető szerkezete bazilikális jellegű, neoromán stílusú egy főhajóval és két jóval alacsonyabb oldalhajóval, kazettás mennyezettel, igen szép, színes üvegablakokkal. A templomtorony csak lazán kapcsolódik a templomtesthez, s nem is a főhajó előtt, hanem az egyik oldalhajó sarkánál található, ettől a templomépület aszimmetrikus.

A falu jelenlegi plébánosa Dr. Czár János. Előtte hosszú évtizedekig szolgált a köztiszteletnek örvendő, nagy tekintéllyel bíró, a falu szellemi életét nagyban meghatározó Kovács József címzetes esperes, aki a Orgovány díszpolgára is lett.

Reformátusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orgoványi refromátus templom

Orgovány önálló református egyházközséggé válása előtt Kunszentmiklóshoz tartózott, s az ottani lelkészek látták el az orgoványi református híveket. Az önálló orgoványi református egyházközség története 1868-ban kezdődött, mikor Baksay Sándor református püspök Orgoványra látogatott, s úgy döntött, hogy önálló filiát hoz létre, amely továbbra is Kunszentmiklóshoz tartozott, azonban az anyaegyház innentől kezdve az alapvető jogokat átengedte az orgoványi filiának: saját lelkésze lehetett, önálló egyháztanácsot választhatott magának, az egyházi adót maguk szedhették és megtarthatták. A beszedett egyházi adó aztán oly tekintélyes összegű volt, hogy belőle már 1869-re felépülhetett a lelkészi lakás, valamint az ima- és iskolaterem. Ez utóbbi hely szolgált 1913-ig az istentiszteletek helyszínéül, amikor is felépült a falu méretes és szép református temploma.

A református egyházközség számos kiváló lelkésszel büszkélkedhet. 1870-től 1894-ig itt szolgált lelkészként Földváry László, aki egyháztörténeti kutatásai mellett rendszeresen publikált cikkeket, értekezéseket, egyházi szónoklatokat politikai, szépirodalmi és egyházi lapokban. 1894–1936 között Molnár Gergely volt a falu református lelkésze, akinek nagyon sokat köszönhet nem csak a református gyülekezet, de az egész falu is. Az ő lelkészsége alatt, 1908-ban kezdték építeni a templomot Láng Arnold tervei szerint, mely 1913-ra el is készült. A templom saját orgonát és egy 814 kg-os harangot is kapott.

1990-ben került a templomba új orgona. Az eredeti egyébként is használt volt, mert 1907-ben adományozták a falunak a kunszentmiklósi reformátusok.

A baptisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baptisták 1896-tól vannak a faluban. Ebben az évben ugyanis három orgoványi személy, Vajda János és családja baptistának keresztelkedett át. 1901–1960 között két gyülekezet működött a faluban, az alsó-orgoványi (kargalai) és a faluközponti. A hívek ahhoz tartoztak, melyhez közelebb laktak. A faluközponti gyülekezet 1912-ben építette föl saját imaházát, melynek első presbitere Ficsór Sándor volt.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orgoványon a napsütéses órák száma meghaladja a 2000 órát. Az évi középhőmérséklet 10–11 °C közötti. Orgovány a rövid telű és igen hosszú nyarú területek közé sorolható. Annak ellenére, hogy a téli napok száma viszonylag nem sok, nagyon kemény fagyok fordulnak elő. Ennek fő oka az északkelet felől szabadon beáramló hideg, sarki levegő, melyet a vidéken muszkának neveznek.

A vidéken korán kezdődik a tavasz, a nyári napok száma meghaladja a 80-at. Orgovány és vidéke az ország egyik legcsapadékszegényebb területe. Az éves csapadékmennyiség 500–550 mm közötti. A tenyészidőre, vagyis április–szeptemberre csupán 300–350 mm-nyi csapadék jut. A levegő páratartalma éppen ezen okok miatt igen alacsony. A téli csapadék , mely mintegy 30–40 napig borítja a falut és vidékét.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csíra-szék a Kiskunsági Nemzeti Parkban
  • A Fülöpházi buckavidék déli folytatásában találjuk az Orgoványi rétek nevű nemzeti parki területet. Ez a változatos felépítésű térség a homokbuckák mellett nádasokat, nedves réteket, szikes gyepeket is magába foglal. Ezek a buckák már nem vándorolnak, mint a Fülöpháza melletti rokonaik, megkötötte őket a gyep, amelynek növényzeti összetétele átmenetet képez a fülöpházi és a bugaci gyepek között, ezért érdekes megfigyelésekre ad alkalmat. Jellegzetes növényei a homoki pimpó, a veronikafélék, a boróka, legféltettebb kincse a ritka csikófark. Madárvilága is hasonló a fülöpházi buckákéhoz. A keleti oldalon a nedves láprétek állapotát az időszakos vízállások határozzák meg. A kiszáradó, majd ismét víz alá kerülő terület élővilága alkalmazkodott a körülményekhez, és olyan ritkaságok jellemzik, mint a lápi póc és az iszapban is túlélő réti csík. Legjellemzőbb madarai a bíbic, a piroslábú cankó, és gémek is szép számmal költenek a nádasokba. A terület ritkasága a bennszülött Metelka lepke.[4]
  • A tolvajosi résznek Európában is egyedülálló növényvilága van. Közép-ázsiai cserjék, sivatagi füvek, naprózsa a világ legkisebb cserjéje, tollszegfű, zörgőfű, szöszkelakkakál, aranyvessző, sikkantyuminó valamennyi közép-ázsiai sivatagi növény. Az elszikesedett területek növényvilága csak tavasszal zöld, nyáron fakó, szürkén tengődik, ősszel pedig megvörösödik. Az alföldi puszta homokbuckás-árvalányhajas szépsége egyszerűségében rejlik.
  • Petőfi Sándor, a néphit szerint, nem Szabadszálláson, de még csak nem is Kiskunfélegyházán, hanem az orgoványi csárdában (!) született. Egy öreg félegyházi fuvaros elbeszélte, hogy 1822 decemberének végén Petrovicsot feleségével együtt Kiskőrösre vitte. Az éjszakai hóviharban eltévedtek, mígnem világosságot vettek észre, ami a pusztai csárdából szűrődött ki. Betértek a meleg helyiségbe, ahol pásztorkodó népek múlatták együtt az időt, az óévet búcsúztatták. Petrovicsné a konyhán túli első szobában tért pihenőre, csakhogy szülési fájdalmak törtek rá, s világra hozta a kis Sándort. Amikor a vendégek megtudták a hírt, mint a három királyok, úgy mentek újszülött nézőbe. Petőfi felnőtt fejjel ismét megfordult a csárdában. A legendák szerint Kecskemét felől gyalogolván 1844 egyik forró nyári napján tért be az orgoványi csárdába egy kis pihenőre. Amikor a diákos külsejű legényről, kiderült, hogy ő a neves poéta, heccelni kezdték a csikósok, ugyan írjon már róluk egy verset. S néhány perc alatt elkészült a Pusztán születtem, a pusztán lakom… kezdetű költemény. Felbuzdultak a juhászok is, s Petőfi őket sem hagyta ki a sorból, hamarjában papírra vetette, a Megy a juhász szamáron című opust. Egyes helytörténeti kutatók igaznak tartják ezt a históriát, mivel a két vers egymás után szerepel a Petőfi kötetben 1844. júliusi dátummal, Kunszentmiklós helymegjelöléssel. Ez mind igaz, miként az is, hogy Orgovány akkoriban Kunszentmiklós pusztája volt, de ezek nem túl meggyőző érvek a szájhagyomány igazolásához.
  • A helybeli állítás szerint Petőfi Alföld című költeményét is az orgoványi táj ihlette meg. Ami viszont határozott tény: az egykori csárda falán (ma a helyi általános iskolához tartozó épület) emléktábla hirdeti, hogy ott született a költő.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lóczi Boglárkát választották Orgovány polgármesterévé (magyar nyelven). baon.hu, 2012. december 2. (Hozzáférés: 2013. június 30.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A belföldi vasúti forgalmat érintő legfontosabb változások (MÁV-START)
  4. [1] Kiskunsági Nemzeti Park

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]