Lórév

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lórév
Görögkeleti templom (7116. számú műemlék).jpg
A szerb ortodox templom
Lórév címere
Lórév címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Ráckevei
Kistérség Ráckevei
Jogállás község
Polgármester Alexov Lyubomir[1]
Irányítószám 2309
Körzethívószám 24
Népesség
Teljes népesség 287 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 31,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lórév (Magyarország)
Lórév
Lórév
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 06′ 59″, k. h. 18° 53′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 59″, k. h. 18° 53′ 43″
Lórév (Pest megye)
Lórév
Lórév
Pozíció Pest megye térképén
Lórév weboldala

Lórév (szerbül: Ловра) község Pest megyében, a Ráckevei járásban. Lakóinak többsége szerb anyanyelvű, ezzel a település egyedülálló az egész országban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csepel-sziget déli részén Pest megye egyik legrégebben lakott helye a Ráckeve melletti Lórév, közel a Duna fő ágához. Szomszéd települései még délről Makád, keletről Szigetbecse.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna alacsony vízállásakor a falu határában lévő zátonyoknál folyamkotrás közben az 1-3. század közötti római hajó roncsára bukkantak. A falu határában feltárt falmaradvány valószínűleg egy római őrtorony része, amely a Duna vonalán húzódó limeshez tartozott. A hely dunai átkelőként mindvégig szerepet játszott az itt élt népek életében.

A honfoglaló magyarság fejedelmi szálláshelyeként e vidéken őrzött nagy mennyiségű állatállományra utal Lórév (Lóré) neve, hisz a ménesek átszállítása a Duna túlsó partjára a kedvező átkelési viszonyok miatt itt történt. A falu említése először IV. Béla uralkodása idejéből - 1259-ből - ismert Portus equorum elnevezéssel. IV. László király 1276-ban Loureu néven keltezte az általa itt kiadott oklevelet.

A török előtti időben folyamatosan lakott hely, erre utal az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék. I. Ulászló király a pestis elől Lórév környéki királyi nyaralójába menekült. Valószínűsíthető, hogy az 1440 körül Ráckevére menekült szerbek egy csoportja Lóréven telepedett meg. Buda elfoglalása után a török kialakította a szultáni birtokok rendszerét. A budai szandzsákon belül a kovini náhijéhez tartozó Lóréven 1546-1590 között 30-40 család élt. A 17. században a török visszaszorítására megkezdett háború után az elhagyott, a 15. századtól a szerbek által lakott portákra a török elől menekülő szerb anyanyelvű lakosok érkeztek. Lórév új telepesei vallásuk gyakorlása érdekében saját erőből templomot építettek, amelyhez felhasználták a középkori templom falmaradványait is.

A Rákóczi-szabadságharc idején a megyei közigazgatás emberei részéről többször eljutott ide is az adókivetésről, katonaállítás szükségességéről szóló hír. A török utáni időszak átfogó, 1728. évi összeírásában Lórév határáról feljegyezték, hogy földje közepesen termékeny, homokos, illetve „fekete és kemény”. Mária Terézia 1767-ben elrendelte a korábbi urbáriumok felülvizsgálatát, majd a felmérések után meghatározták, hogy milyen nagyságú egy egész jobbágytelek, milyen kötelezettségei vannak az ott élőknek. Lórév lakói közül az urbáriumuk szerint egész telken 17 család gazdálkodott, 16/22 nagyságú telken 16 háztartáshoz tartozó személy élt, és két házas zsellért írtak össze a faluban.

1778-tól kezdődően az itt élő népességről fennmaradtak az egyházi anyakönyvi bejegyzések, amelyek demográfiai vizsgálata érdekes eredményeket hozhat. A lakosság szerb túlsúlya a 19. században is megmaradt. A falu lakóinak zárt közössége lehetővé tette szokásaik megtartását. Az épületek elrendezése ebben az időben halmazos szerkezetű, amelyet szinte a falu egészét érintő, 1893. augusztus 29-én bekövetkezett hatalmas tűzvész változtatott meg. Ezt követően a házak és utcák rendjét szabályozták, és ma is jellemző a három párhuzamos utcás településkép. 1848. szeptember 25-én Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Görgey Artúrt Csepel-szigeti teljhatalmú parancsnoknak, aki a reá bízott seregnek Szigetújfalunál és az Adonnyal szemben lévő Lóréven jelölte ki a táborhelyét.

Az első világháború helyi szerb nemzetiségű áldozatainak emlékoszlopa (szerb nyelven)

A magyar katonai vezetés azzal számolt, hogy Jelasics a Dunántúlról átkelve, a Pesti-síkság felől is be akarja keríteni a fővárost. E terv megakadályozása közben elfogták az udvarhű Zichy Ödön grófot, akit 1848. szeptember 30-án az esti órákban felakasztottak a lórévi Duna-parton, a Görgey által vezetett rögtönítélő bíróság ítélethozatala után. A szabadságharc bukását követően, a Bach-korszak lezárultával, a megyei közigazgatás az 1860-as évektől ismét ellátta korábbi feladatait. A gazdasági változások sora az épülő Budapest révén a sziget településeit sem hagyta érintetlenül. A vidék lakói közül többen szegődtek szolgálatra a fővárosba, a férfiak budapesti építkezéseknél vállaltak munkát. A megélhetéshez erre szükség volt, hisz az elaprózódott földterületek - bár tagosításuk 1862-ben megtörtént -, már nem biztosítottak az itt élőknek megélhetési forrást.

Az 1890-es években épített HÉV, amelynek végállomása az eredeti tervvel ellentétben Ráckeve lett, nem tudta mindennapi kapcsolatba hozni a falut a gyáriparral rendelkező településekkel. E hátrány részben fenntartotta a századvég századelejei szokásokat, kedvezett a hagyományok továbbélésének. A közigazgatási feladatok ellátására a faluban hivatal létesült, az állami oktatás helyének biztosítására 1930-ban építettek iskolát. A település - lélekszámából adódóan - az egyes feladatok ellátására sok szállal (posta, orvos, gyógyszertár stb.) kapcsolódott Ráckevéhez, a járási székhelyhez.

A XX. századi világégések közül a II. világháború hadi eseményei, amelyek már komolyan sújtották a polgári lakosságot is, a lóréviek számára 1944. november 22-én befejeződtek, mert a közvetlen hadi események már nem érintették a falut. A háborút követő évtizedekben a községek önállósodásával néhány évtizedre kialakultak a helyi intézmények, de a közigazgatási és gazdasági változások 1979-től újból Ráckevéhez csatolták a települést.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A község nyugati határában található területet az önkormányzat helyi természetvédelmi területté nyilvánította. Ennek nagysága 194,02 hektár. Az egyre inkább visszaszoruló növénytársulások közül gyakori itt a csillagvirág vagy a nyári tőzike. Az ártéri erdő legnagyobb botanikus értéke a fekete galagonya, amelynek biztos Csepel-szigeti termőhelye Lórév határában lelhető fel. A növénytani értékek mellett fajgazdag és változatos állatvilág jellemzi a területet. Sok a védett kétéltű- és hüllőfaj, gyakran megfigyelhető itt a nagy kócsag, a szürke gém és a fehér gólya. Az ártéri erdőben több, mint 30 védett madárfaj talál fészkelésre alkalmas helyet (például a búbos banka, a kerti rozsdafarkú). A terület jellegzetes ragadozó madara az egerészölyv és a vörös vércse. A természetvédelmi terület tájképi értékei is jelentősek.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lórév témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lórév települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]