Egerészölyv

Egerészölyv
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) Család: Vágómadárfélék (Accipitridae) Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae) Nem: Buteo Faj: B. buteo
Tudományos név
Buteo buteo (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Egerészölyv témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Egerészölyv témájú médiaállományokat.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában és Ázsiában sík- és hegyvidéken egyaránt szép számban előforduló gyakori ragadozó madár. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben az év madarának választotta.

Előfordulása

Európa, Ázsia nagy részén költ, egészen a Bering-tengerig előfordul. Telelni délre vonul. A Kárpát-medencében állandó.

Alfajai

Alfajait két csoportba szokták sorolni.

A nyugati egerészölyv csoportba a következő alfajok tartoznak :

• Buteo buteo buteo – Európa; Magyarországon állandó
• Buteo buteo rothschildi – Azori-szigetek
• Buteo buteo insularum – Kanári-szigetek
• Buteo buteo harterti – Madeira
• Buteo buteo arrigonii – Korzika és Szardínia
• Buteo buteo menetriesi – Kaukázus

A keleti vörösfarkú egerészölyv csoportba tartozó alfajok :

• Vörösfarkú egerészölyv (Buteo buteo vulpinus) – Eurázsia; Magyarországon ritka, alkalmi vendég
• Buteo buteo japonicus – Japán
• Buteo buteo trizonatus – Dél-Afrika

Két szigetlakó alfaját nem sikerült besorolni egyértelműen egyik csoportba sem. Ezeket korábban a nyugati csoport tagjai közé sorolták, de felmerült, hogy közeli rokonságban vannak a pusztai ölyvvel (Buteo rufinus) is. Lehet, hogy inkább annak az alfajai vagy a két faj hibridjei, melyek elkülönülve fejlődtek a szigeteken.

Ezek :

• Buteo buteo bannermani – Zöld-foki szigetek
• Buteo buteo socotrae – Szokotra-szigetek (Jemen)

Megjelenése

Testhossza 50-57 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között. Világos színű madarak minden populációban előfordulnak, némelyikben szabályosan gyakoriak, ami igen eltérő mintázatokhoz vezet. Sokuk feje, hasa és szárnyának alsó fele fehér. A világos színváltozaton kívül létezik sötét és rőtszínű változat is.

Az egerészölyv vagy kerítéskarókon és oszlopokon ül, vagy a felszálló légáramlatokon kering. Nyávogáshoz hasonlítható kiáltásokat hallat.

A sötét színváltozat

és a világos

Életmódja

Gyakran látni a nyílt kultúrtájak és erdőszélek felett vitorlázni, ilyenkor szárnya enyhe "V" alakban felfelé hajlik. Az olyan területeket kedveli, ahol váltakoznak az erdők és mezők, a rétek és szántóföldek. Dél-Európában főleg szubalpin és hegyi erdőket népesít be. A költő- és hálóhelye mindig fákon van. Közép-Európában messze a leggyakoribb ragadozó madár, de helyenként állománya drasztikusan lecsökkent. Gyenge lábával és rövid karmaival az egerészölyv csak kis állatokra vadászhat, legföljebb mókusméretű állatokat ejt el. Főként pockokat fog, de gyíkokat, kígyókat, madárfiókákat és rovarokat is eszik. Igen alkalmazkodó-képes madár, midig azt a táplálékot fogyasztja, ami a legkönnyebben elérhető számára. Azokban az években, amikor sok a mezei pocok, több tojást rak és több fiókát nevel fel. A dögöket is fogyasztja. Megfigyelőhelyről kémleli a környéket, vagy lassan köröz a táj felett, majd hirtelen lecsap az áldozatra.

Szaporodása

kitömött példány

Az északon élő egerészölyv vonuló madár, áprilisban tér vissza téli szállásairól költőterületeire. Magyarországon állandó, a fákra vagy sziklapárkányra gallyakból építi fészkét. Általában az előző évi, maga építette fészkét használja újra. Miután mindig kijavítja vagy megmagasítja, idővel fél méter magas, akár 80 cm átmérőjű várak is létrejöhetnek. Az egerészölyv költőterülete fölött nászrepülést mutat be, nagy magasságokban köröz és zuhanórepülésekben száll alá. Többnyire április végén rakja le első tojásait, és rögtön el is kezd kotlani. 2-5 tojást rak, kotlási ideje 33 nap. Az ölyvek száma is erősen függ a pockok, egerek számától.

A költés alatt és a következő néhány napban a hím hordja a táplálékot a fészekhez. Amikor a fiókák első fedőtollai kibújnak, mindkét szülő vadászni indul. A tojó kezdetben feldarabolja a zsákmányt, és a falatokat a fiókák csőre elé tartja, később a szülők a táplálékot a fészek szélére helyezik. Ha nem tudnak elegendő táplálékot szerezni, akkor hosszan tartó harc alakulhat ki a fiókák között, ami gyakran a legfiatalabb fióka pusztulásával végződik. Körülbelül 40 nap után, általában június vége felé a fiókák kirepülnek. Az első hetekben az ágakon ülve szüleik tovább etetik őket, ebben az időszakban hangos kiáltozással hívják fel magukra a figyelmet. Augusztusban, a vonulás kezdetekor szétesik a család: a fiatal madarak kóborolnak vagy dél felé vonulnak, a felnőttek Közép-Európában maradnak, és sok helyütt költőterületükön vészelik át a telet. Kemény teleken sokuk elpusztul, de tavasszal a legtöbb területet újra benépesítik a délről érkezők.

Védettsége

Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 forint. Európában biztos állományú fajnak számít. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel. Mint Európa nagy részében, hazánkban is a leggyakoribb ragadozó madár, 3000-5000 pár él itt. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 5183 egerészölyv telelt Magyarországon.

Rokon fajok

Legközelebbi rokonai közül hazánkban is fészkel a gatyás ölyv (Buteo lagopus) és a pusztai ölyv (Buteo rufinus). Észak- és Közép-Amerikában, valamint a Karib-tenger szigetein honos a rőtfarkú ölyv (Buteo jamaicensis). A vörösvállú ölyv (Buteo lineatus) Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó nyílt, fákkal tarkított füves pusztáin él. Szintén az amerikai kontinens lakója a szélesszárnyú ölyv (Buteo platypterus). Ezen kívül még 21 rokon fajt sorolunk a Buteo nemzetségbe.

Galéria

• 

  Egy fa ágán megpihenve

• 

  Vadászat közben

• 

  Fiókák

• 

  Téli hidegben

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. február 9.)
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk

• Az MME Monitoring Központ adatlapja
• Képek az interneten a fajról