Szajkó

Szajkó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Család: Varjúfélék (Corvidae) Nem: Garrulus Faj: G. glandarius
Szinonimák
Európai szajkó
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szajkó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szajkó témájú médiaállományokat.

A szajkó, más néven európai szajkó (Garrulus glandarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár.

Előfordulása

Európában, Ázsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy bükk jelenléte.

Alfajai

• európai szajkó (Garrulus glandarius glandularius) – Észak- és Közép-Európa
• angol szajkó (Garrulus glandarius rufitergum) – Anglia
• ír szajkó (Garrulus glandarius hibernicus) – Írország és Skócia
• portugál szajkó (Garrulus glandarius lusitanicus) – Portugália
• algériai szajkó (Garrulus glandarius cervicalis) – Algéria északkeleti része és Tunézia
• atlasz-hegységi szajkó (Garrulus glandarius minor) – Atlasz-hegység
• marokkói szajkó (Garrulus glandarius whitakeri) – Észak-Marokkó és Algéria északnyugati része
• korzikai szajkó (Garrulus glandarius corsicanus) – Korzika
• görög szajkó (Garrulus glandarius graecus) – Görögország
• krétai szajkó (Garrulus glandarius cretorum) – Kréta
• kaukázusi szajkó (Garrulus glandarius krynicki) – Kaukázus
• anatóliai szajkó (Garrulus glandarius anataliae) – Törökország
• ciprusi szajkó (Garrulus glandarius glaszneri) – Ciprus
• közel-keleti szajkó (Garrulus glandarius atricapillus) – Közel-Kelet
• uráli szajkó (Garrulus glandarius brandtii) – Urál-hegység
• észak-orosz szajkó (Garrulus glandarius severtzowi) – Oroszország északi része
• nyugat-himalájai szajkó (Garrulus glandarius bispecularis) – Himalája nyugati része
• pekingi szajkó (Garrulus glandarius pekingensis) – Kína
• kínai szajkó (Garrulus glandarius sinensis) – Kína
• tajvani szajkó (Garrulus glandarius taivanus) – Tajvan
• japán szajkó (Garrulus glandarius japonicus) – Japán
• Garrulus glandarius albipectus
• Garrulus glandarius azureitinctus
• Garrulus glandarius bambergi
• Garrulus glandarius fasciatus
• Garrulus glandarius ferdinandi
• Garrulus glandarius glandaris
• Garrulus glandarius haringtoni
• Garrulus glandarius hiugaensis
• Garrulus glandarius hyrcanus
• Garrulus glandarius ichnusae
• Garrulus glandarius interstinctus
• Garrulus glandarius iphigenia
• Garrulus glandarius jordansi
• Garrulus glandarius kansuensis
• Garrulus glandarius leucotis
• Garrulus glandarius namiyei
• Garrulus glandarius oatesi
• Garrulus glandarius orii
• Garrulus glandarius persaturatus
• Garrulus glandarius rhodius
• Garrulus glandarius samios
• Garrulus glandarius tokugawae

Garrulus glandarius glandularius

Garrulus glandarius japonicus

Megjelenése

Testhossza 34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 140-180 gramm. A tojó kisebb mint a hím. Rövid erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.

Életmódja

Táplálékgeneralista. A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, békákat, az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Tölgymakk, bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula, alma, szőlő, barack, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az étlapján.

Szaporodás

Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő. Állandó madár, bár a költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat.

Egyéni és társas viselkedése

Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.

Védettsége

Magyarországon nem védett. Vadászható augusztus 1. és február 28. között. Az apróvadas vadászterületeken, az apróvad szaporodási időszakában a vadászati hatóság külön engedélyével gyéríthető.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
• Az MME Monitoring Központjának adatlapja
• Díszmadár Magazin
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 

Külső hivatkozás

• Képek az interneten a fajról
• Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe