Gyűrűzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Madárbefogás függönyhálóval, cserregő nádiposzáta
Hans Christian Mortensen (1856-1921)
Schenk Jakab (1876-1945)
Madárgyűrűzés - kőforgató
Gyűrűs barázdabillegető (Budapest M38986)
Magyarországon használt jelölőgyűrűk
Nyakgyűrűs bütykös hattyú
Nyári lúd nyakgyűrűzése Mekszikópusztán
Rakétaháló kilövés előtt
Örvös lúd fogás rakétahálóval
Fiatal szerecsensirály gyűrűzése színes gyűrűvel (1L4)
Színes gyűrűs kanalasgém (LC)
Kanalasgém színes gyűrű kombinációval
GPS nyomkövetővel felszerelt Kerecsensólyom
Hazai gyűrűzőállomások
Magyarországi madárvonulás - plakát 1928

A gyűrűzés az állatok jelölésének egyik, legrégebben használt módszere. A gyakorlatban a vadon élő madarak, a fogságban tartott madarak (díszmadarak, állatkerti példányok stb.) és a denevérek esetében használatos. Leginkább az egyedi kóddal ellátott gyűrűtípusok elterjedtek, de gyakran színes gyűrűk kombinációját is alkalmazzák. Az egyedi jelölés célja leggyakrabban a vonulás kutatása. Ökológiai, etológiai vizsgálatok során, amennyiben fontos a megjelölt példányok későbbi azonosíthatósága, ugyancsak többnyire ez a bevált módszer jelenti a megoldást.

Mivel valamennyi denevérfaj és a vadon élő madarak túlnyomó része védett, befogásukhoz és jelölésükhöz A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet rendelkezései szerinti engedély szükséges!

Vadon élő madarak tudományos célú gyűrűzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madarak jelölésére használt egyedi kóddal ellátott fém lábgyűrűt Hans Christian Mortensen (1856-1921), dán középiskolai tanár alkalmazta először 1899-ben seregélyeken. Magyarországon Dánia és Németország után a világon harmadikként, 1908-ban gyűrűzték meg az első madarakat. A madárgyűrűzés jelentőségét a madárvonulás kutatásában Schenk Jakab ismerte fel, aki 1898-tól volt munkatársa a Magyar Ornithológiai Központnak, és sok hazai szakember aggodalma és támadásai ellenére javasolta Herman Ottónak a módszer hazai bevezetését. Magyarországon 1908 tavaszán gyűrűztek először a Magyar Ornithológiai Központ munkatársai, a "BUDAPEST" feliratú jelölőgyűrűkkel. Már az első évben összesen 27 madárfaj 1064 példányát jelölték meg. Johanness Thienemanntól (Rossitten) kapott mintagyűrűk alapján készítették el az első öt hazai gyűrűsorozatot. A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A töredékesen megmaradt háború előtti adatok alapján a legkorábbi gyűrűzés 1908. június 17-i, egy Felsőpeszéren jelölt fehér gólya fióka, amit Cerva Frigyes gyűrűzött.

Madárbefogásra használt eszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madárfajok egy részének esetében a kifejlett példányok befogása nagyon nehéz, veszélyezteti az egyedek épségét esetleg csak bonyolult és költséges eszközökkel oldható meg. Ilyen fajoknál a fészekben ülő, röpképtelen fiókákat jelölik. Ez használható az egyébként befogható fajok többségénél is, de egyes hozzáférhetetlen helyeken költő madárfajok esetében nem. Legismertebb fogóeszközök:

Függönyháló: Ma a függönyháló a legelterjedtebb fogóeszköz, amely a kis és kisebb-közepes méretű fajok (galamb méretig) esetén általában hatékonyan használható. Általában 6, 10, 12, 18 m hosszú, 2-6 "zsebes" (2–3 m magas), különböző lyukbőségű változatait alkalmazzák, rendszerint fecskéktől - rigókig terjedő mérettartományban. A vékony szálból készült téglalap alakú hálót erősebb vezetőszálakra fűzik fel, amelyeken lazán függ. A hálót a két végén a vezetőszálak végződésénél lévő "füleken" átfűzött rúd (stángli) feszíti ki. A hálónak repülő madár a lazán lógó zsebekbe hull.

Kandli: Tulajdonképpen csapóháló, amelyet rendszerint rugóerő mozgat. A kandlikat főként kisebb madarak, leginkább énekesmadarak fogásánál alkalmazzák. Ekkor az elsütőszerkezetet (rendszerint lisztkukaccal) felcsalizzák, amit felcsippentve a madár (pl. vörösbegy, fülemüle, csukok) kioldja azt. Partimadaraknál alkalmazva a víz szélén elhelyezett kandli elsütőszerkezetét botlódrót oldja ki.

Varsa: Vízimadarak befogásához használatos eszköz. Működési elve megegyezik a halászatban alkalmazott hasonnevű eszközével: a hálóval borított varsába befelé szűkülő bejáraton, gyalog vagy úszva jutnak be a madarak és nem találnak ki. Az iszapban szedegető vagy sekély vízben úszó madarakat terelő vezeti a bejárathoz.

Rakétaháló: Nagyméretű, téglalap alakú háló, amelyet ludak, partimadarak fogásánál használnak. Az egyik szélét a talajhoz rögzítve harmonikaszerűen keskenyre összehajtogatva olyan helyre telepítik, ahol rendszerint sok madár tartózkodik. Valójában nem rakéta, hanem "ágyú-háló" (Kanonennetz), mert a célterületen lévő madarak felett a hálót aknavetőszerű csövekből kilőtt és a hálóhoz erősített súlyok rántják át, amelyeket leshelyről indít el a befogást irányító személy. Mivel egyszerre nagyon sok (akár több száz) madár fogható így, sok ember kell a szedéshez.

Emellett a madárfogásra módszerek, csapdák, berendezések sok százféle változatát és típusát kísérletezték ki. Ezek főként különleges életmódú madárfajok egyedeinek befogásánál játszanak szerepet.

Gyűrűtípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alumínium lábgyűrűk: A Mortensen által kitalált forma lényegében nem változott az elmúlt 100 év során. A kifejlett egyedekre zárt gyűrűt felhelyezni már nem lehet, ezért kisebb-nagyobb, téglalap alakú lapocskákból készült nyitott gyűrűt alkalmaznak, amelyekbe a kibocsátó gyűrűzőközpont nevét és egy karaktersorozatot vésnek. Ez teljesen egyedivé teszi a gyűrűt. A nagyobb méretű gyűrűket kinyílás ellen felhelyezéskor szegecseléssel rögzítik, vagy biztonsági fülecskét hajtanak rá. Bár a legtöbb ilyen gyűrű anyaga alumínium, újabban a fokozott kopásnak kitett helyeken (pl. iszapban tocsogó) madarak jelölésére rozsdamentes acélból is készítenek (tartósabb) gyűrűket. A gyűrűzés hajnalán vörösrézt is használtak gyűrűkészítésre. A nyitott gyűrűt speciális fogóval kell összezárni a madár lábán.

Színes műanyag lábgyűrűk kóddal: Rendszerint sirály méretű, vagy annál nagyobb madaraknál alkalmazzák, mert a nagyobb gyűrűn már távcsővel, messzebbről leolvasható kód is elfér. A gyűrűt két különböző színű, összeragasztott pvc lapból készítik. A számokból és betűkből álló karaktersorozatot úgy gravírozzák a gyűrűre, hogy a vésetben a másik szín legyen látható (pl. fekete-fehér). Az egyedi kódot a madárfaj, a gyűrű színe, elhelyezkedése (melyik lábon, csüdízület alatt vagy felett) és a karaktersorozat (2-4) együttesen határozzák meg. A madár élete során számos leolvasást érhet meg, így ez a módszer hatákonyabb.

Színes műanyag nyakgyűrűk kóddal: Ezt a gyűrűt speciálisan ludak és hattyúk jelölésére alkalmazzák. Anyaga, elkészítése a színes, kóddal ellátott lábgyűrűével megegyezik, attól méretében tér el, illetve elhelyezésében. A madár hosszú, karcsú nyakára helyezik fel úgy, hogy viselkedésében, táplálkozásában ne akadályozza, vagy veszélyeztesse, de a fején át ne tudjon lecsúszni. Erről a kódot (2-4 karakter) 4–500 m távolságból is le lehet olvasni.

Színes gyűrűk kód nélkül: A színes oxidréteg miatt színes fémből, vagy anyagában színes műanyagból készült gyűrűket egyedi jelölésre több gyűrűből álló kombinációhoz használják. Ezek száma, színe, az egymáshoz és a madárhoz (bal/jobb láb, ízület alatt/felett) viszonyított helyzete határozza meg a kódot fajonként.

Speciális jelölési módok: A madarak egyedi jelölésére számtalan módszert kipróbáltak, de a gyűrűzéshez hasonlóan széles körben alkalmazott más megoldást nem sikerült találni. Nagy testű madarakon (pl. túzokok, keselyűk) ritkán az ún. szárny-krotáliát használják, vadrécéknél nagyon ritkán a csőr-krotáliát.

Magyarországon jelenleg használt alumínium lábgyűrű-típusok: Fő szabály, hogy minden madárra olyan gyűrűt kell tenni, amely nem akadályozza a mozgásban és nem okoz számára sérülést. Az előre elkészített gyűrűket szükség esetén a madár lábának átmérőjéhez hozzá kell igazítani (megvágni). A gyűrűzőközpontok megadják az egyes fajok jelöléséhez alkalmazható gyűrűtípusokat.

Gyűrűtípus neve Belső átmérő (mm) Magasság (mm)
füzike 2,0 4,0
kis-poszáta 2,5 5,0
nagy-poszáta 2,8 5,5
jégmadár 3,5 3,5
meggyvágó 3,5 5,5
gyurgyalag 3,75 4,5
rigó 4,2 7,0
limicola 5,0 7,0
sirály 6,0 9,0
varjú 8,0 9,0
réce 10,0 10,0
gém 12,0 10,0
sólyom 14,0 10,0
kis-sas 14,0 10,0
kormorán 18,0 10,0
sas 23,0 15,0
hattyú 26,0 20,0

Mit kell tenni gyűrűzött madár (denevér) kézrekerülésekor?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amennyiben gyűrűs madarat, madártetemet, jelölőgyűrűt talál, fém- vagy színes gyűrűs madarat észlel, értesítse a Madárgyűrűzési Központot! A megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a Központ munkatársai a feldolgozás után visszaküldik a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben. A szükséges információk:

  • a gyűrű pontos felirata és száma (lehetőség szerint a gyűrűt be kell küldeni a Madárgyűrűzési Központba)
  • madárfaj (ha megállapítható)
  • a megtalálás vagy a megfigyelés helye (pontos hely vagy a legközelebbi település neve)
  • a megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel pl.: 2008. nyár)
  • a megkerülés körülményei (pl.: üvegnek ütközött, macska fogta meg, autó ütötte el, a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.)
  • a madár vagy tetem állapota (pl.: friss tetem, régi tetem, csak a gyűrű került meg stb.)
  • a bejelentő neve és elérhetősége
  • ezek az adatok online módon is kitölthetőek a www.ring.ac honlapon.

A Magyar Madárgyűrűzési Központ címe: Budapest 1021 Költő u. 21. Telefon: +36-1-275-6247 Fax: +36-1-275-6267 E-mail: ringers@mme.hu

Gyűrűzőmunka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madárgyűrűzéshez engedéllyel rendelkező madárgyűrűző, fogóeszközök és szabályos jelölőgyűrűk kellenek. Mivel jelentős mennyiségű madrár gyűrűzéséhez költséges erőforrások szükségesek, ezért a megjelölt madarak túlnyomó részét e célra alapított és működtetett állomások végzik világszerte. Az első madárvártát 1901-ben Johanness Thienemann alapította Rosittenben, majd Helgolandon létesített Hugo Weigold 1909-ben máig üzemelő gyűrűzőállomást.

Gyűrűzőállomások: Magyarországon a Magyar Ornithológusok Szövetsége (1928-1945) hozott létre és üzemeltetett madárvártákat: Horthy Miklós Madárvárta - Lakitelek (Zimay Károly, Muraközy Dezső), Esterházy Pál Madárvárta - Kapuvár (Rimler Pál, Király Iván, Breuer György), Bethlen István Madárvárta - Hortobágy (Vásáry István, Nagy Sándor), Klebelsberg Kunó Madárvárta - Dinnyés (Meszleny Pál, Radetzky Dezső). A gyűrűzőállomások hivatásos, vagy önkéntes személyzettel, szálláshellyel, munkakörnyezettel megfelelő infrastruktúrát nyújtanak a hosszú ideig (akár több évtizedig) folyamatosan végzett munkának, nagy tömegű madár jelöléséhez. Magyarországon a gyűrűzőállomásokon anyagi okokból ezek csak részben biztosítottak, az önkéntes munkának van kiemelt szerepe. Jelenleg Magyarországon legalább 12 gyűrűzőállomás működik: a Kiskunságban az Kolon-tavi Madárvárta, amely a sitke vonuláskutatásáról ismert, a Fertő tó mellett Mekszikópusztai Partimadárgyűrűző Állomás a vízimadarak jelölésével foglalkozik. Budapesttől délkeletre az Ócsai Tájvédelmi Körzetben 1983-óta működik az Ócsai Madárvárta. Magyarország északkeleti csücskében a Kaszonyi-hegyen található a Barabási, Keszthelytől délre, a Balaton nádszegélyében a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomás. Baranyában a sumonyi halastavaknál működik a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomás. A déli régió és Csongrád megye meghatározó állomása Sándorfalva mellett a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező szegedi Fehér-tó 13-as tóegysége partján működő, elsősorban nádi énekeseket jelölő Fehér-tavi Ornitológiai Tábor.

Gyűrűzőprogramok: Rendszerint egy faj, vagy több hasonló életmódú, esetleg hasonló élőhelyigényű faj gyűrűzésére indított speciális program. Ezek célja rendszerint minél nagyobb számú egyed megjelölése, esetleg speciális jelölés (színes jelölés, GPS jeladó stb.) alkalmazása. Ma egyre gyakoribb, hogy nem (csak) a faj, vagy annak populációi vonulási útvonalának feltérképezése az egyes projektek célja, hanem az élőhelyhasználat és más ökológiai paraméterek vizsgálata. Magyarországon ma külön gyűrűzőprogram foglalkozik a fehér és fekete gólya, a kanalasgém, a rétisas és a szerecsensirály speciális színes jelölésével, valamint a fekete gólya, a vándorsólyom és a kerecsensólyom műholdas nyomkövetésével.

Állandó Ráfordítású Gyűrűzés (CES): Olyan gyűrűzőprogram, amely számos országban, nagyszámú gyűrűzőhelyen, fészkelési időszakban, változatlan formában (állandó hálófelület, azonos hálóállások, meghatározott napokon és időtartamban, több éven át) végzett befogások módszerével a fészkelő állomány nagyságának változásait követi nyomon. A befogott és megjelölt madarak mennyiségéből, valamint ezek visszafogásaiból matematikai statisztikai módszerekkel állapíthatók meg a populációs trendek.

Egyéni gyűrűzés: A madárgyűrűzés kezdetétől létező formája a jelölésnek, amikor engedéllyel, a Gyűrűzőközpontok valamelyikének gyűrűivel és saját fogóeszközökkel rendelkező önkéntes munkatársak rendszerint a lakóhelyük közelében önállóan fogják be és jelölik a madarakat. A Gyűrűzőközpont felé adatszolgáltatással tartoznak, ahol az általuk megjelölt madarak adatait is nyilvántartják. A természetvédelmi jogszabályok szigorodásával lassan visszaszorul.

Gyűrűzőközpontok: A gyűrűzőközpontok feladata a gyűrűzőmunka koordinálása, a belföldi és országok közötti adatcsere. Rendszerint nemzeti gyűrűzőközpontok léteznek, de például Németország több gyűrűzőközpontot is fenntart. A gyűrűzőközpontok tárolják az aktív gyűrűzők által és az programokban jelölt madarak gyűrűzési adatait. A gyűrűzőközpontok a beérkező megkerülési adatokat továbbküldik a visszafogott madár jelölési helye szerint illetékes gyűrűzőközpontnak, ahonnan hozzájutnak annak jelölési adataihoz. A gyűrűzőközpontok ezután kiértesítik a madár gyűrűzőjét és visszajelentőjét is. Ma ez már szinte teljes egészében az interneten keresztül történik. A gyűrűzőközpontoknak fontos szerep jut az adatkezelésben és adatszolgáltatásban a tudományos célú adatfeldolgozást végzők felé.

Nemzetközi koordináció - EURING: Az európai központok együttműködését az 1963-ban, Párizsban megalapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja, melynek fő céljai a tudományos célú madárgyűrűzés szervezése és standardizálása, egységes kódrendszer kialakítása és használata, közös adatbank létrehozása és üzemeltetése, valamint egységes protokoll alapján működő, széles körű kutatási programok koordinálása. Jelenleg 42 gyűrűzőközponttal működik együtt, társult tagként több Európán kívüli központ (pl. Dél-Afrika, Izrael, Japán, USA) is csatlakozott a szervezethez. 1977-ben alapított adatbankjában 2007. október 1-jén 485 faj 4811000 példányának visszafogási adata szerepelt. Kétévente tartott közgyűlései közül 1990-ben Visegrád, 2008-ban Fertőújlak adott otthont.

Törvényességi felügyelet Magyarországon: A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet alapján a gyűrűzőengedély megszerzéséhez írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenni természetvédelmi jogi ismeretekből, a madárgyűrűzés etikájából, baleset- és egészségvédelemből, valamint madárismeretből. Ez utóbbit külön kell letenni énekesmadarak, ragadozómadarak és vízimadarak gyűrűzéséhez. Speciális programokhoz egy vagy több fajra külön engedély is megszerezhető. A vizsgákat évente két alkalommal az illetékes Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hirdeti meg, amelyre kompetens vizsgabizottságot állít fel. Védett területeken a madárgyűrűzéshez a területileg illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélye szükséges. Több felügyelőség illetékességi területére érvényes engedély egy eljárásban is megszerezhető az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségtől.

Madarak vonulásának kutatása más módszerekkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madárvonulás jellemzőinek vizsgálatához nem feltétlenül szükséges a madár megfogása, a jelölése és ma már olyan eszközök is léteznek, amelyek alkalmasak madáregyedek folyamatos nyomon követésére. Az alkalmazandó módszert a kutatás célja és a rendelkezésre álló pénz együttesen határozza meg. A gyűrűzés módszerének alkalmazásával elért látványos eredmények ellenére sok kérdés megválaszolatlan, mert (főleg a kicsi és rövid életű énekesmadaraknál) alacsony a visszajelentett példányok aránya.

Biometriai vizsgálatok: Általános szabály az élővilágban, hogy az északabbi populációk egyedeinek testméretei a hideg sarkvidék felé haladva nőnek, a madarak között pedig a nagyobb távolságokra vonuló populációk egyedeinek szárnya hosszabb és helyesebb. Eszerint jellemző biometriai paraméterek mérésével (pl. szárnyhossz, 3. kézevező hossza, szárnyhelyességi index) és azok statisztikai elemzésével az egyes populációkkal jellemezhető vonulási hullámok elkülöníthetőek. A módszer nem minden faj esetében használható, mivel például a fecskék folyamatosan repülnek, így a populációk jellemző méretei nem különülnek el. A biometriai méréseket a gyűrűzéssel kombinálva alkalmazzák, hiszen mindkettőhöz szükséges az egyedek megfogása.

Rádió-telemetria: Az elektronikai miniatürizálás lehetővé tette olyan kis méretű, kellően megbízható, könnyű és kicsiny áramforrással felszarelt rádió adók gyártását, amelyeket már a madarak testére is fel lehet erősíteni anélkül, hogy számottevően csökkennének túlélési esélyeik. A rádiójeleket földi vevőberendezéssel fogni lehet, ebből megállapítható az adó iránya az észlelőhöz képest, a jel erősségének változásával a távolságra is következtetni lehet. Több vevő egyidejű használatával a háromszögelés módszerével a madár tartózkodási helye több kevesebb pontossággal megállapítható.

Műholdas nyomkövetők: Az elektronika alkalmazásának egy új eredménye a kis méretű jeladók alkalmazása, amelyek által kibocsátott jeleket műholdakkal fognak és a az ilyen adóval felszerelt madár pillanatnyi tartózkodási helye néhány m-es pontossággal gyakorlatilag folyamatosan nyomon követhető. Alkalmazásának hátránya jelentős költsége, mert nem csupán az adót kell megvenni, hanem a műholdak által fogott jeleket is meg kell vásárolni. A magas költségek miatt csak kevés egyedre felszerelhetóek, így a kapott eredmények nemn feltétlenül reprezentálják az adott faj, illetve az adott populáció vonulási mintázatát.

Szinkron számlálások: A madarak befogása és jelölése nélkül alkalmazott módszer, amelyet elsősorban a vízimadaraknál és a ragadozó madaraknál alkalmaznak vonuláskutatásra. Eredményei a vonulás dinamikáját reprezentálják. A szinkron számlálások során nagyon sok élőhelyen egy időpontban (szinkron) számlálják az ott tartózkodó madarakat, rendszerint havi egy alkalommal. Nagyobb léptékben, európai összehasonlításban már a vonulás térbeli mintázata is követhető. Hátránya, hogy sok ember összehangolt, fegyelmezett együttműködése szükséges, ami a ritkán lakott területeken (pl. északon) szinte megoldhatatlan.

Nyomkövetés radarral: A légiközlekedés irányításában és a meteorológiai előrejelzésben alkalmazott radarberendezések észlelik a vonuló madárcsapatokat és a nagyobb testű repülő madarakat, így felhasználhatóak a légtérben mozgó madárrajok mozgásának vizsgálatára.

Fontosabb eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madárgyűrűzés gyors elterjedését szerte a világon megkönnyítette, hogy már az első években látványos eredmények születtek. Az eurázsiai vonulási rendszereket nagy vonalakban hamar sikerült felrajzolni. A meggyűrűzött madarak több évtized alatt összegyűlt visszajelentései rámutattak, hogy a vonulási mintázatok fajonként eltérőek, ezen belül a különböző földrajzi elterjedésű populációk vonulási stratégiái és vonulási útvonalai is különböznek (különbözhetnek). Általánosnak tekinthető szabály, hogy az északabbi fészkelő állományok egyedei vonulnak legmesszebbre (legdélebbre), míg a délebbiek rövidebb távolságra vonulnak, sok esetben a délebbi elterjedési területen található állományok helyben telelnek. Ez jellemző a mediterrán éghajlatú területekre (pl. Földközi-tenger vidéke).

Fogságban tartott madarak egyedi jelölése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogságban tartott állatok egyedi azonosíthatósága érdekében az alkalmazott módszerek közül (pl. tetoválás, krotália, mikrochip beültetés stb.) a madarak esetében leggyakrabban a zárt, vagy nyitott gyűrűvel történő jelölést alkalmazzák. A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről Washingtoni egyezmény (1973. március 3.) és a A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 5. mellékletének rendelkezései előírják a szükséges jelölési módszereket. A vadon élő madaraknál alkalmazott gyűrűtípusok mellett a tenyésztett madarak fiókáira a gyakorlatban zárt gyűrűt helyeznek, amelyek kifejlett korukban sérülésmentesen már nem távolíthatók el.

Állatkerti madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkerti madarak nagy részét egyedi jelöléssel látják el. A veszélyeztetett fajok esetében ezt jogszabályok írják elő. Emellett rendszerint megjelölik a nyílt térben tartott egyedeket, így lehetővé válik azonosításuk szökés esetén, ami a faunahamisítás elkerülése miatt is fontos. A csapatban élő fajok egyedeit megkülönböztethetőségük miatt jelölik meg. Használatos a zárt gyűrű (tenyésztett madaraknál), a hagyományos nyitott gyűrű felirattal és színkombinációban alkalmazva is. Anyaga lehet fém vagy műanyag. A gyűrű felirata a Fővárosi Állat- és Növénykert esetében Budapest Zoo és egy sorszám.

Solymászmadarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A solymászatra tartott madarak egyedi jelölését jogszabály teszi kötelezővé. Az egyedi jelölés, ami lehet mikrochip, zárt (tenyésztett madaraknál) vagy rögzíthető fém gyűrű elsősorban a hatósági nyilvántartás miatt szükséges, de jelentősége van az esetleges szökés esetén az újrabefogás alkalmával szükséges azonosíthatóság miatt is.

Díszmadarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetközi szövetség (C.O.M. azaz: Confédération Ornithologique Mondiale) különböző szekciókba sorolja a fogságban tartott madarakat. A magyar C.O.M. tag: Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetsége Mivel a tenyésztői munkához elengedhetetlen az egyedi jelölés, a C.O.M. egységes gyűrűket ír elő a nemzeti szervezeteinek. A rajtuk lévő feliratozás országonként változhat, de vannak egységes paraméterek. A gyűrű zárt, csak bizonyos ideig lehet a fiatal madarakra felhelyezni! Magyarországon a „szabványos” gyűrű az alábbiak szerint néz ki:

A gyűrű mérete: nyilván a madárfajoktól függ. A gyűrű anyaga: alumínium, műanyag A gyűrű színe: A C.O.M. minden évben meghatároz egy színjelölést, ami nem kötelező. (2008–ban kék)

A gyűrű adatai (Magyarországon): H: ország jelölése 15: egyesület jelölése (közvetlenül a „H” után) 011: a tag sorszáma 08: a kelés éve. (ez az adat merőlegesen van feltüntetve a többi adathoz képest) 023: a madár egyedi sorszáma

Ha a tenyésztő nem tagja egyetlen egyesületnek sem, akkor az ő jelölése H-00. Amennyiben nem tagja a hazai szövetségnek sem, akkor a nevének kezdőbetűit kell feltüntetni.

A C.O.M. minden évben világbajnokságot rendez, amelyen a madarakat pontozzák, az előírt standardnak megfelelően. A rendezvény 2 helyszínen zajlik, eltérő időben. Egy Európában, egy pedig az amerikai kontinensen.

Denevérgyűrűzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rőt koraidenevér a hálóban
Denevérgyűrűzés (vízi denevér)

A madarakkal ellentétben a denevérek téli álmot alszanak, miközben életműködésük lelassul, testhőmérsékletük csökken. A telelésre rendszerint barlangokat használnak, amelyeket évről évre felkeresnek a telelés időszakára. Az alkalmas telelőhelyekre csapatosan vándorolnak ősszel, amikor a táplálékukat alkotó repülő rovarok megfogyatkoznak. Vonulás közben szemüket használják tájékozódásra, mivel a téplálékszerzésben használt, az ultrahangok visszaverődésén alapuló navigációjuk (hanglokátor) csak néhányszor tíz méteres távolságon belül megbízható.

A denevérek telelése barlangokban régóta ismert jelenség, azonban az egyes fajok vonulási és telelési szokásai a madarakéhoz hasonlóan alig feltártak, annak ellenére, hogy már 1916-ban történtek próbálkozások a denevérek jelölésére. Intenzívebb kutatások csak az 1930-as évektől folynak. A magyarországi denevérgyűrűzés megindítása Topál György nevéhez fűződik, aki 1951 decemberében helyezte fel az első jelölőgyűrűt a Pálvölgyi-barlangban. Az 1960-as évek közepéig több mint 24.500 denevérre kerül gyűrű, ezután már kisebb volt a gyűrűzési aktivitás. A denevérkutatás – így a gyűrűzés is – 1990-től élénkült meg újra. A Magyar Denevérkutatók Baráti Köre szervezésében több denevérkutató-tábor került megrendezésre, melyek során a jelenleg aktív denevérkutatók elsajátíthatták a denevérgyűrűzéshez szükséges ismereteket. 2000-ig újabb kb. 10.000 egyedre került gyűrű, kezdetben magyar gyártmányú, majd az évezred vége felé angol gyártmányú, speciálisan erre kiképzett gyűrűt használtak. Az 1990-es évek végére a gyűrűzési aktivitás ismét csökkent, csak néhányan folytatták az ilyen jellegű kutatómunkát. A denevérgyűrűzés újjászervezésére 2007-ben került sor, ekkor alakult meg a Magyar Denevérgyűrűzési Központ, melynek a Magyar Természettudományi Múzeum biztosít intézményi kereteket.

A denevérek gyűrűzésére hazánkban csak szabályos profilú, a Magyar Denevérgyűrűzési Központ által kiadott gyűrű használható fel. A denevérek gyűrűzésére három gyűrűtípust használnak. A gyűrűket úgy kell felhelyezni, hogy a gyűrűszám utolsó számjegyei a szárny hátoldálára és a csukló felé kerüljenek. Összezáráskor vigyázni kell, hogy a gyűrűt a lehető legtágabbra hagyjuk, de még biztosan ne eshessen le és ne csúszhasson át a csuklón.

A Magyar Denevérgyűrűzési Központ címe: Budapest 1083 Ludovika-tér 2. Telefon: +36-1-210-1075 E-mail: gorfi@tmta.hu

Tömördi Madárvárta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vas megyében fekvő Tömördön kiépített madárvárta található. A 20. század elején Chernel István naplójában még közel 19 ha-os nyílt vízfelületet említ, amely a feltöltődés eredményeként mára jelentősen lecsökkent. Mélysége 60-150 cm, a mindenkori csapadékmennyiség függvényében jelentősen ingadozik. A tó és környezete igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. 1980-as évek közepén a Tömördi-tó gazdag élővilágának tanulmányozására, az itt fellelhető természeti értékek védelmére és bemutatására megalakult a Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület 8. sz.Vas megyei Csoportja.[1] 1997-ben a községtől 2 km-re, a Nagy-tó nyugati végénél épült fel a madárvárta épülete, amely a faluból az Országos Kéktúra jelzésen érhető el a leggyorsabban. 1996-ban a tavat és a környező rétek, bokrosok 15 hektáros területét egyesület megvásárolta.[2]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. geocaching.hu (2011. augusztus 10.). 1664. Tömörd-Ilonavár (GCTMRD). geocaching.hu. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10.  
  2. Tömördi Madárvárta (2011. augusztus 10.). Tömördi Madárvárta. Tömördi Madárvárta. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10.  
  • Természetvédelmi ismeretek a madár- és denevérgyűrűzési, valamint a solymászvizsgához
  • Díszmadár Magazin
  • Varga Sándor: Díszmadarak

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]