Nagykovácsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykovácsi
Nagykovacsi from a nearby hill.jpg
Nagykovácsi panoráma
Nagykovácsi címere
Nagykovácsi címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Budakeszi
Kistérség Pilisvörösvári
Jogállás nagyközség
Polgármester Bencsik Mónika[1]
Irányítószám 2094
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 6912 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 213,40 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 30,01 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykovácsi  (Magyarország)
Nagykovácsi
Nagykovácsi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 34′ 32″, k. h. 18° 52′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 32″, k. h. 18° 52′ 43″
Nagykovácsi  (Pest megye)
Nagykovácsi
Nagykovácsi
Pozíció Pest megye térképén
Nagykovácsi weboldala

Nagykovácsi (németül Großkowatsch) nagyközség Pest megyében, a Budakeszi járásban. Budapest II. és XII.kerületének közelsége rövid idő alatt a budapesti agglomeráció egyik legkedveltebb településévé tette. Ugyanakkor az aszfaltos úthálózat és a csatornázás hiánya az üdülőövezetben még mindig problémákat okoz. A településen van a központja a Budapesti Amerikai Iskolának (American International School of Budapest).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykovácsi település Pest megye északnyugati részén, a Budai-hegység legmagasabb hegyei, a Kutya-hegy és a Nagy-Kopasz, valamint a Nagy-Szénás nyúlványai által ölelt völgyben (a Nagykovácsi-medencében) helyezkedik el, Budapest központjától 15 km-re, közel a II. kerület-hez, 340 m-es átlagos tengerszint feletti magasságban. Zsáktelepülés, mivel burkolt közúton csak egy irányból, Budapest felől közelíthető meg (Remeteszőlősön keresztül).

Közigazgatási területe az alábbi települések közigazgatási területeivel határos (kelet felől, az óramutató járásával ellentétes irányban): Remeteszőlős, Solymár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Budakeszi. [Remeteszőlős különválása óta nem határos Budapesttel, továbbá a földrajzilag szomszédosnak tekinthető községek közül nem érintkezik a területe Tinnyéével sem.]

A település gyönyörű természeti környezetben fekszik, hegyekkel körülvéve, a Budai Tájvédelmi Körzetben, sok különleges faj csak ezen a területen él. Adottságai miatt élénk a turizmus, jellemzően a hétvégi gyalogos és biciklis kirándulók száma magas, akik a környező erdőkben sok turistaút közül választhatnak (bár a jelzések karbantartottsága hagy némi kívánnivalót maga után). A település külterületeinek 85%-a természetvédelmi terület.[forrás?]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek egészen a kőkorszakig, jégkorszakig és a vaskorig nyúlnak vissza. Az Ördög-árok partján találtak ilyen leleteket. Több érme, eszköz és sírkő is előkerült a római korból. Ezen leletek közül négy darab római sírkövet beépítettek a katolikus plébánia falába.

A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve. Az első írásos emlék 1254-ből származik, egy adománylevél, ahol még Kowachy-ként említik a községet. A török hódoltság idején 1529-ben a törökök feldúlták a falut és a népesség radikálisan csökkent. A törökök kiűzésével a Habsburg uralkodók sváb telepeseket hívtak ide 1700 és 1760 között. Ezek az új betelepülők tehetséges földművesnek bizonyultak.

A telepesek építették fel a ma már műemléki védelem alatt álló nagykovácsi katolikus templomot és plébániát (műemlékvédelmi lajtromszámaik: templom - 7120 és plébánia - 7121). A templom alapkövét 1742. december 8-án tették le, majd pontosan 4 év múlva, 1746. december 8-án avatták fel az épületet. A barokk templom berendezése (fő- és mellékoltárok, szószék) 1745 és 1761 között készültek el, Eberhardt Antal és Erchardt (Eberhardt) József művei.

Az 1800-as évek közepétől komoly bányászati tevékenység indult meg a környező hegyek(b)en, amely során több aknát nyitottak. A területen innentől kezdve folyamatos szénbányászat zajlott több-kevesebb sikerrel, egészen 1969-ig. A bányászati tevékenység maradványai és emlékhelyei ma is megtalálhatóak a Zsíros-hegyen (pl. homokszállító drótkötélpálya Pilisszentiván felé, valamint a környéken számos világháborús bunkernek látszó, de valójában a volt bányászati tevékenységet támogató létesítmény romjaira lelhetünk a hegy erdeiben).

A Teleki–Tisza-kastély 1840 körül épült.[3] Előbb Wattay-kastély volt, majd a Teleki család, azt követően pedig a Tisza család tulajdonába került.[4] A II. világháború után államosították. 1958-től a Vidékfejlesztési Minisztérium elődintézményeinek fenntartásában működő Erdészeti Nevelőotthonként funkcionált, majd 1992-ben megalakult az FVM Mezőgazdasági Szakképző Intézete és Nevelőotthona. 2008-ban a kastély épületében működő kollégium megszűnt.[5][6] Az épületet később kiürítették.[7]

Az eredeti német ajkú lakosságot erőszakosan kitelepítették a háborút követően és az Alföldről és a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről telepítettek ide. Az utóbbi években a szuburbanizáció hatásai érvényesülnek és sok budapesti költözik ki a nyugodtabb, egészségesebb levegőjű kertvárosba. A település délkeleti üdülőterülete a 2000-es évek elején elszakadt Nagykovácsitól és Remeteszőlős néven önállósodott.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálás szerint 4848 bejelentett lakosa volt, de ez a szám nem tartalmazza a telek és nyaralótulajdonosokat. Azóta is élénk a kitelepülés, 2007-ben a bejelentett lakosok száma már 5726 fő volt. 2009-es adatok szerint a lakosok száma elérte a 6310 főt. A 2010-es Önkormányzati választások során a választásra jogosult lakosok száma 5096 fő volt (2010. aug. 11. adt). Azonban ezeket az adatokat fenntartásokkal kell kezelni, mivel a helyi Önkormányzat szerint az újonnan beköltözők közül sokan nem jelentkeznek be a faluba állandó lakcímmel. A Polgármesteri Hivatal becslése szerint a lakosság száma már meghaladhatta a 7000 főt. Ezzel ma az ország legnépesebb zsáktelepülése.

Nagykovácsi lakossága kevert. Egyfelől megtalálható az eredeti helyi lakosság, de egyre inkább túlsúlyba kerülnek a '90-es, 2000-es években Budapestről ide települt felső-középosztálybeli családok. A népszámlálási adatok szerint a településen nincs roma lakosság. Bár a svábokat rég kitelepítették a faluból, a maroknyi még itt élő kisebbség önkormányzatot tart fenn, aktív közösségi élettel. A 2010-es adatok alapján a kisebbségi önkormányzati választáson szavazattal rendelkezők száma 80 fő volt. A településen él az adott lélekszámhoz arányított legtöbb gyermek Magyarországon. Nem ritka az 5-8 gyermekes család sem. Becslések szerint a lakosság 1/3-át gyermekek teszik ki.

Vallási felekezetek szempontjából körülbelül 1000-1200 fő katolikus és 3-400 fő református (új templomukat 2007. április 28-án kezdték építeni) gyakorolja hitét rendszeresen Nagykovácsi két templomában.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedés előnyös, mivel csak egy út köti össze Budapesttel, nincs átmenőforgalom és a tömegközlekedés is elérhető. Hűvösvölgyből a BKV által üzemeltetett 63-as busz 4-23 óráig, a 963-as pedig éjszaka közlekedik. Az aszfaltozott úthálózat hiányosságai miatt a külső falurészek gépkocsival télen nehezen megközelíthetőek.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykovácsi templom belseje

Híres nagykovácsiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiadványok a településről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jablonkay István: Nagykovácsi földrajza. Budapest, 1937.
  • Szatmári Lajos: Régi és új barázdák nyomában – elbeszélő krónika a nagykovácsi Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet történetéről (1949-1974). Nagykovácsi, 1974.
  • Szabolcsi József, B. Szatmári Lajos, Jablonkay István: Adalékok Nagykovácsi múltjából. Nagykovácsi, 2001.
  • B. Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története. Nagykovácsi, 1991.
  • B. Szatmári Lajos: A Nagykovácsi Református Egyház krónikája. Nagykovácsi, 1999.
  • Pelbárt Jenő (szerk.): A nagykovácsi Benkó koncertek hiteles története. Nagykovácsi, 1996.
  • B. Szatmári Lajos: A "kisdedóvás" első száz évének története Nagykovácsi községben, 1895-1995 : [angyalkerttől a mai óvodáig]. Nagykovácsi, 1996.
  • A Felvidékről az Ördögárokig. Nagykovácsi, 1998.
  • Greszl Ferenc (Franz Greszl): Gross-Kowatscher Heimatbuch: Geschichte und Schicksal einer ungarndeutschen Gemeinde. Lahr/Schwarzwald, 1962.

Nagykovácsi az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykovácsi az egyik (érintőlegesen említett) helyszíne Örkény István Ballada a költészet hatalmáról című „egyperces” novellájának.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagykovácsi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Teleki-Tisza-kastély (magyar nyelven). Műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  4. Tóth Eszter Adél: Volt Tisza-kastély, park, Sebestyén kápolna, torony, vadgesztenye fasor (1980) (magyar nyelven). TÁJÉRTÉK. Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, 2013. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  5. Bemutatkozunk... (magyar nyelven). VM KASzK, Szakképző Iskola — Mezőgazdasági, Erdészeti Szakképző Iskola, Kollégium és VM Gyakorlóiskola, Piliscsaba – Nagykovácsi Telephely. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  6. Teleki-Tisza-kastély, Nagykovácsi (magyar nyelven). Vendégváró. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  7. Teleki-Tisza Kastély (magyar nyelven). hello nagykovácsi, 2013. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  8. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51-52. szám, 16-18.
  9. [1]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykovácsi témájú médiaállományokat.