Budapest XII. kerülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 19° 00′

Budapest XII. kerülete
Moszkva ter postacivertanlegi1.jpg
Volt Postapalota a Széll Kálmán térnél
Budapest XII. kerülete címere
Budapest XII. kerülete címere
Egyéb elnevezés: Hegyvidék
Közigazgatás
Városrészek Budakeszierdő (egy része)
Csillebérc
Farkasrét
Farkasvölgy
Istenhegy
Jánoshegy
Kissvábhegy
Krisztinaváros (egy része)
Kútvölgy
Magasút
Mártonhegy
Németvölgy
Orbánhegy
Sashegy (egy része)
Svábhegy
Széchenyihegy
Virányos
Zugliget
[1]
Irányítószám 1121-1126
Polgármester Pokorni Zoltán (Fidesz)
Népesség
Teljes népesség 58 068 fő (2014. január 1.)[2]
Rangsorban 18.
Népsűrűség 2182 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,67 km²
Budapest XII. kerülete  (Budapest)
Budapest XII. kerülete
Budapest XII. kerülete
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 19° 00′
Budapest XII. kerülete weboldala
A Libegő télen
XII. kerületi (MOM Kulturális Központ)
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Budapest XII. kerülete (összefoglaló nevén a Hegyvidék) a város budai oldalának középső, főképp hegyvidéki területein fekszik. Jelentős területeit erdő borítja. A kerület a környékbeli kirándulók mellett elsősorban a gazdagok köreiben népszerű, számtalan pazar villa és előkelő negyed található itt, valamint jellegéből adódóan számos diplomáciai képviseletnek is helyt ad.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északon a II. kerület, keleten az I. kerület, délen a XI. kerület határolja. Nyugati határa egyben Budapest határa is, a szomszédos települések Budakeszi és Budaörs.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XII. kerület 1930-ban jött létre Budapest közigazgatásának átszervezése kapcsán az I. kerület egy részéből.

A kerület története lényegében a Buda vonzáskörében, annak közigazgatási területén élő kisebb települések, majorságok, erdő- és szőlőbirtokosságok történetéből tevődik össze.

A várhegy, vagy pontosabban Buda városa és a Budai-hegyek közötti, a hajdani Ördög-árok formálta völgyben a Pasaréttől a Tabánig alakult ki a Krisztinaváros. A várhegy nyugati lábánál – a mai Vérmezőnél jóval nagyobb területen – a XVIII. században az ún. „Glacis”, a vár védelmi övezetéhez tartozó, szigorú építési tilalom alatt álló, és a vár katonai kormányzója által kezelt terület volt. Ez akadályozta hosszú ideig az itteni külváros létrejöttét is. Albert szász–tescheni herceg akkori helytartó feleségének, Mária Krisztina főhercegnőnek (Mária Terézia leányának) közbenjárására 1772-ben megkezdődhetett a terület egy részén a parcellázás. Ugyanettől az évtől nevezték a területet hivatalosan mai nevén Krisztinavárosnak. Öt kisebb területe közül a Városmajor tartozik a XII. kerülethez. A „Major”, ahogy a helybéliek hívják, eredetileg az Ördög-árok árterületén elterülő kaszáló volt. A mai parkot II. József alapította 1787-ben, és ekkor kapta a Stadt-Meierhof (Városmajor) nevet is.

A parkon vezetett keresztül a legjelentősebb budai vízfolyás, az Ördög-árok. 1920-ban az árkot beboltozták, a fákat pótolták, és a terület egy részén engedélyezték az építkezést. A park északi sarkában található a Fogaskerekű vasút alsó végállomása.

A kerület északi részének képét a Hunyad-orom és a tőle délre és északra lefutó völgyek határozzák meg, melyek legnagyobb része a 18. század végéig a budai karmeliták birtoka volt. Neve a 18-19. században először Sauwinkel (Disznó-zug), majd Auwinkel (Liget-zug) volt. Az 1847-es Dűlőkeresztelőn Döbrentei Gábor keresztelte el az északi szűkebb völgyszakaszt Zugligetnek, a Krisztinaváros felé kiszélesedő déli részt Virányosnak. Ez utóbbi déli csücskében terült el a régi vízivárosi temető, ahova a Martinovics Ignác-féle felkelés Vérmezőn kivégzett tagjait is eltemették.

A Hunyad-orom déli oldalán futó völgy, a német Brunnthal (Brunnental) szintén a Dűlőkeresztelőn „magyarosodott” Kútvölgyre. A még a 19. században is sűrű erdőkkel borított vidék „vadságát” csak egy-egy majorság gyümölcsöse, szántója törte meg. A Zugliget hajdan Mátyás király vadaskertjéhez tartozott, és gazdag volt vadkanokban, innen eredt valószínűleg a német elnevezése, ami az itteni Disznófő-forrásban ma is él.

A városrészek a 19. század második felében, különösen a szőlők pusztulása után kezdtek beépülni. A vidék jelentős része azonban ma is beépítetlen kirándulóterület, és innen indul a János-hegy nyergébe 1970 óta a Libegő.

A völgyek és a Svábhegy/Széchenyi-hegy vonulata között alacsonyabb, többé-kevésbé beépült hegyeket-dombokat (Mártonhegy, Istenhegy, Kis-Svábhegy, Orbánhegy) találunk. Királyi vadászterületek, majd a budai polgárok birtokai terültek itt el. A 17. század végén, Buda felszabadításakor bekerültek a várostörténelembe is, mert kedvező stratégiai helyzetük miatt itt voltak a keresztény seregek állásai. A 19. században ezen a vidéken is jelentős szőlőművelés folyt, a század második felében – különösen Jókai Mór hatására – egyre több villa épült. Betelepítését és turistaforgalmát is jelentősen előmozdította az 1874-ben megnyílt Fogaskerekű vasút.

A kerület legjellemzőbb és legismertebb részét azonban a Budai-hegyek koszorúja alkotja. A János-hegy, Sváb-hegy, Széchenyi-hegy, a Csillebérc és a Budakeszi-erdő „megfizethetetlen” természeti értéke a fővárosnak. A friss levegő forrása, és egyúttal óriási rekreációs park, változatos séta-, kiránduló-, túralehetőségekkel (gyalog, kerékpárral, síléccel és szánkóval), kilátóhelyekkel és különleges hangulatú, értékű műemlékekkel, látnivalókkal.

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Budai Tájvédelmi Körzet – és egész Budapest – legmagasabb pontja a János-hegy, 528,16 m magas kúpjával, rajta az Erzsébet-kilátóval. A Sváb-hegy a Budai-hegység központi, átlagosan 480 m magas dolomitröge, mely északon keskeny nyereggel kapcsolódik a János-hegyhez. Buda török alóli felszabadítása után nevezték el Svábhegynek, utalva az ostromkor a hagyomány szerint itt felállított sváb tüzérségre. A XIX. század ötvenes éveiben lett egyre kedveltebb nyaralóhely, és idővel a Rózsadomb mellett a város egyik legelegánsabb villanegyedévé vált.

A Budai-hegység legnagyobb kiterjedésű, délkeleti tagja az egykori Nyék-hegy, 1860-ban gróf Széchenyi István halálakor kapta ma is használatos nevét. A fővárosiak kedvelt kirándulóhelyén a 19. század végéig csak néhány nyaralót lehetett találni, mára azonban itt is felkúszott a város szinte a hegy tetejéig. A második világháború után itt indult meg a forgalom a Széchenyi-hegyi gyermekvasúton (korábban Úttörővasút). A hegyvonulat mögött, Budakeszi felé Csillebércet találjuk a Gyermek- és Ifjúsági Központtal.

A hegyvidék déli lankáit több völgy is szabdalja (Németvölgy, Farkasvölgy, Irhás-árok), és itt terül el a Farkasrétnek nevezett fennsík is, melynek szinte egész területét az azonos nevű temető foglalja el. Az itteni városrészek közül a legnagyobb Németvölgy, mely a 17. század végén kapta a Deutschenthal nevet, a törökök által megszállt Buda ellen itt felvonuló német csapatokról. (Magyar nevét, a német név fordításaként, 1847-től, a Dűlőkeresztelőtől viseli.)

Az itteni szántók és szőlőskertek is a 19. század második felében kezdtek beépülni. 1884-ben nyílt meg a városrészben a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórháza (Sportkórház). A századfordulón települt a városrészbe az azóta megszűnt Magyar Optikai Művek (MOM) elődje, melynek helyén Buda legmodernebb negyede épült ki.

A második világháború helyi áldozatainak emlékére 2005-ben Turul-szobrot állítottak.[3]

Kerületi önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 és 2010 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 1990. évi önkormányzati választásokat követően a polgármester az SZDSZ-es Sebes Gábor lett, a Fidesz támogatásával (az első szabad önkormányzati választáson még a képviselő-testület választotta a polgármestert). 1994 és 1998 között az MDF és a KDNP színeiben induló Udvardy-Nagy István vezette a kerület jobboldali többségű önkormányzatát. A jobboldali többség nem, csak a polgármester személye változott a következő két ciklusra: dr. Mitnyan György 1998 és 2006 között volt a kerület első embere. 2006-tól Pokorni Zoltán felelős a kerület vezetéséért.

2010-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010. október 3-i önkormányzati választáson megválasztott képviselő-testület 18 tagú, a polgármesterből és 17 képviselőből áll. A polgármester, aki egyben a képviselő-testület elnöke is, Pokorni Zoltán (Fidesz).

Az egyéni választókerületekben kivétel nélkül a Fidesz és a KDNP közös jelöltjei győztek, a többi párt (MSZP, LMP, Jobbik) a kompenzációs mandátumokból részesült.

Polgármesterjelölt Párt Kapott szavazat Elért eredmény (%)
Pokorni Zoltán Fidesz-KDNP 16.908 67,31%
Vincze Géza MSZP 5.108 20,34%
Sipos Péter LMP 3.104 12,35%
  • A megválasztott képviselők megoszlása jelölő szervezetek szerint az alábbi:
    Lista Képviselők A képviselők megoszlása
  Fidesz-KDNP 12                        
  MSZP 2                        
  LMP 2                        
  Jobbik 1                        

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Europa Nostra-díj plakettja a Barabás-villa utcai kerítésén

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet, korábban Fővárosi Tanács 1990. (IV. 10.) 75., 76. számú határozat.
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51-52. szám, 16-18.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest Teljes Utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003)

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]