Biatorbágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Biatorbágy
Biatorbágy viadukt.jpg
A biatorbágyi vasúti viadukt
Biatorbágy címere
Biatorbágy címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Budakeszi
Kistérség Budaörsi
Jogállás város
Polgármester Tarjáni István (FIDESZ)[1]
Irányítószám 2051
Körzethívószám 23
Népesség
Teljes népesség 12 723 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 280,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 43,80 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Biatorbágy (Magyarország)
Biatorbágy
Biatorbágy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 16″, k. h. 18° 49′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 16″, k. h. 18° 49′ 31″
Biatorbágy (Pest megye)
Biatorbágy
Biatorbágy
Pozíció Pest megye térképén
Biatorbágy weboldala

Biatorbágy város Pest megyében, a Budakeszi járásban. Bia (németül Wiehall) és Torbágy (németül Kleinturwall) egyesítésével keletkezett 1966-ban, bár a két település már 1950 és 1958 között is egyesítve volt a jelenlegi néven.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biatorbágy Pest megye nyugati, dunántúli részén fekszik. Északnyugatról az 1984-ig hozzá tartozott Herceghalom, északról Páty, északkeletről Budakeszi, keletről Budaörs, délkeletről Törökbálint, délről Sóskút, nyugatról pedig a Fejér megyei Etyek határolja.

A város belterülete a Zsámbéki-medencében terül el, ezt északnyugati-délkeleti irányban a Budai-hegység övezi, a keleti rész a Budaörsi-medencébe nyúlik át.

Mindkét anyatelepülés, Bia és Torbágy központja is utcás jellegű, csupán Bia legrégibb része halmazos. Az újabban kiépült részek kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglaláskori településmaradványokra is bukkantak.

Szent Anna templom, Bia

Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.

A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. (A mai Nagy utca, Rákóczi utca, Tópart utca és környéke.) A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.

1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18-19. században a Szily család tulajdona volt.

Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut, aminek következtében leégett a református paplak (az egyházközség anyakönyvei is elpusztultak), valamint 32 ház is porig égett.

Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon.

1870-ben megépült az új biai református templom. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.

A vasút megépítésével a két település folyamatosan húzódott a vasútvonal felé. 1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. Bia a századfordulón már nagyközség és járási székhely volt.

1924. június 13-án Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merénylet Torbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.

A két községet először 1950-ben egyesítették. Az 1956-os forradalomból a biatorbágyiak is kivették részüket. Több száz oldalnyi irat, számos érdekes dokumentum került elő 2006 szeptemberében a Pest Megyei Levéltárból, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a forradalom itteni eseményeivel kapcsolatban.

1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek. Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sándor-Metternich kastély

A település leghíresebb építménye a ma már használaton kívüli kettős vasúti völgyhíd. Érdekessége, a merényleten kívül, hogy nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon.[forrás?] Két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 m-es), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.[3])

  • Nyakaskő és környéke
  • Sándor-Metternich-kastély, ma iskola
  • Szily-kastély: a 17. században épült és jelenleg üres
  • Szent Vendel-kápolna (avagy az Iharos-Szily-féle sírkápolna)
  • Torbágyi Szentháromság-szobor: az 1739-es pestisjárvány emlékére lett emelve.
  • Biai Szentháromság-szobor: eredetije 1760-ban Házl Ádám uradalmi ispán által állíttatva, 1873-ban Juhász Mihály és felesége oszlopra emeltette.
  • Szent Anna római katolikus templom: 1863-ban készült el.
  • Biai református templom.
  • Az Iharos - egy nem bizonyított állítás szerint Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott.
  • Az Ürge-hegy: természetvédelmi terület.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viadukt SE

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentháromság-oszlop, Bia

Ismert és híres biatorbágyiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Nagy Tamás: Az elfeledett baroki viadukt. Indóház 8. évf. (2012) 10. sz. 26–31. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágy témájú médiaállományokat.