Tura

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tura
Turai kastely-2.jpg
A Schossberger-kastély
Tura címere
Tura címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Aszódi
Kistérség Aszódi
Jogállás város
Polgármester Szendrei Ferenc (független)[1]
Irányítószám 2194
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 7728 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 142,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 55,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tura  (Magyarország)
Tura
Tura
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 24″, k. h. 19° 35′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 24″, k. h. 19° 35′ 49″
Tura  (Pest megye)
Tura
Tura
Pozíció Pest megye térképén
Tura weboldala

Tura város Pest megyében, az Aszódi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesttől 50 km-re, az Alföld és a Mátra találkozásánál, a Galga völgyében fekszik. Síkvidéki település. A város közúton megközelíthető az M3 autópálya bagi lehajtójától induló főúton, illetve a 32. sz. főútról Jászfényszaru irányából (Zsámbok érintésével). Hatvanból egy meglehetősen kátyús úton közvetlenül is eljuthatunk Turára. A városon halad át a Budapest–Hatvan-vasútvonal villamosított vasútvonal, így vasúti közlekedéssel is elérhető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településtől délre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.

Első említése egy 1220-ban keletkezett oklevélen (Váradi Regestrum), Thwra néven történt. Az Ákos nemzetség ősi birtoka volt, amit 1425-ben a nemzetség leszármazottja Prodavizi Ördög Miklós Zsigmond királynak adományozott, más birtokokért cserébe.

Egy 1523-as oklevél bizonyítja, hogy a település vámmal rendelkező mezőváros volt. 1544-ben, Buda eleste után a város török kézre került, de soha nem néptelenedett el teljesen, temploma pedig átvészelte a hódoltság idejét. Hiába verték szét ugyanis 1594-ben Forgách Simon huszárjai a Hatvan felmentésére érkező török sereget, ezután még évszázados oszmán hegemónia következett. 1633-34-ben a török adóösszeírásában a budai szandzsák pesti náhijéjében szerepel, két adóköteles telekkel. A porta uralma alóli felszabaduláskor 61 család élt itt, az akkori összeírásban szereplő családnevek a mai napig is használatosak. Igazi benépesülése a 18. századra tehető. A mezőgazdasági tevékenység következtében felvirágzott a kereskedelem, a megtermelt árut Buda, Pest, Miskolc, Hatvan, Vác, Gyöngyös piacain értékesítették. A terület 1740-ben a szomszédos Hévízzel együtt Hévizi Nagy Antal tulajdonába került és a királytól adómentességet kapott. A római katolikus templom anyakönyvét 1702-től vezetik. 1720-ban az adóösszeírásokban 59 adóköteles porta szerepelt.

A helység területe 1873-ig az Esterházy család birtokában volt, akiktől a bárói rangot kapott Schossberger Zsigmond vásárolta meg. 1910-ben 900 házat és 4759 lakost tartottak nyilván. 1849. július 20-án itt volt a 1848–49-es szabadságharc egyik legnagyobb lovassági ütközete, a turai csata, Perczel Mór honvéd tábornok és Alekszandr Petrovics Tolsztoj cári altábornagy csapatai között. A vesztes csata után a falu szélén lévő Honvéderdőben temették el a turai Szele Andor huszárőrmestert és 17 társát. Sírjukat kegyelettel ápolják, a falu főterén pedig emlékoszlopot állítottak tiszteletükre.

A vasútvonal 1867-ben ért el Turára. A 19. század végén és a 20. század elején a MÁV egyre több és több embert kezdett foglalkoztatni, így Tura "vasutas-településsé" vált. Ebből az időből származik egy közkeletű bonmot, miszerint Turán sokkal nagyobb vasútállomás van, mint a szomszédos Hatvanban, mert amíg Hatvanból háromfelé mennek tovább a vonatok, addig Turáról Hatvan felé.


A mezőgazdaság szempontjából Tura mindig is térségi vezető szerepet játszott. Az Alsó-Galga-mentén állattenyésztés és nagyüzemi gyümölcstermesztés csak itt folyt számottevő mértékben. A mezőgazdasági termelőszövetkezet szervezése 1949-ben indult. Az Új Úton Tsz. és a Galgamenti Mgtsz. dolgozott a település földjein, ezek utóda a Galgamenti Szövetkezet, mely átvészelve a változások időszakát az összes ágazatát meg tudta tartani. A tevékenységi köréhez tartozó növénytermesztésen és állattenyésztésen kívül ipari tevékenységet is folytat (gépjavítás). Alkalmazottainak száma megközelíti a 200 főt. Az 1990-es években a Galgamenti Szövetkezethez tartozó közel 4.000 hektáros területet földárverésen értékesítették. A kárpótlás és részarány útján birtokba került földet a tulajdonosok nagy része továbbra is termelőszövetkezeti használatba adta megművelésre. A szövetkezeti érdekeltségű élelmiszer kiskereskedelmi forgalmazását a Galga-Coop Zrt. végzi. A háztáji gazdálkodás fő profilja a konyhakerti zöldségek és virágpalánták termesztése, az árut a helyi és környéki piacokon, illetve jellemzően Budapesten értékesítik.

Tura 2001-ben kapott városi rangot.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barokk stílusú magtár. 1808-ban épült, kétemeletes, nyeregtetős, jelenleg romos állapotú épület a kastély közelében.
  • Római katolikus templom. Csaknem hétszáz éves, fennállása során többször is átépítették. (A gótikus maradványok a jelenlegi szentély alatt találhatók.) A templom első említése 1320-ból való (Váci Püspökség nyilvántartási jegyzéke). A Rákóczi-szabadságharc idején leégett. 1702-től bizonyítottan önálló plébánia. Jelenlegi formáját 1911-ben nyerte el, míg kazettás mennyezete, színes üvegablakai, és a keresztúti állomások zománcképei az 1980-as évek közepéről származnak. Az 1994-ben elkészült új orgona hangversenyekre is alkalmas. A templom udvarán 1868-ból származó barokk stílusú Szentháromság-szobor látható. A bejárattal átellenben modern plébániahivatal áll, mely közadakozásból épült 1991-ben. A Templom köz túlsó végén a második világháborúig kicsi zsinagóga állt.
  • Falumúzeum[3]: Nádfedeles parasztházban rendezték be 1989-ben.
  • Obeliszk az 1849-es turai csata tiszteletére. 8 méter magas.
  • Dora-malom (ipartörténeti emlék). A várost 1945 előtt rendkívül fejlett malomipar jellemezte, volt idő, amikor egyszerre három gőzmalom is üzemelt.
  • Városháza: 1902-ben épült, kétszintes.
  • Turai legelő Természetvédelmi Terület [1]: 1987 óta fokozottan védett. Jelentős növénye az Egyhajúvirág, ismertebb nevén a Tavaszi kikerics (Bulbocodium vernum), mely a település címerében is szerepel. A szigorú védelem miatt élőhelye nem látogatható.
  • Szelektív hulladékgyűjtő telep: a Galgahévíz, Tura, Vácszentlászló és Zsámbok összefogásával 1999-ben épült hulladékhasznosító központ Tura területén található. 2001 óta az országban egyedülálló módon házhoz menő szelektív gyűjtést folytatnak. [2] Tura lakossága 2006-ban a legtöbb eldobható "tégla-" italos kartont gyűjtötte össze a hatvanezernél kisebb lélekszámú városok kategóriájában. [3]
  • Melegvízű forrás (93 Celsius-fokos, gyógyászati célokra is alkalmas termálvíz. 1963-ban olajkutatás közben 2092 méter mélységből tört a felszínre. Hozama 1,3 m³/perc. Felhasználására 1971-ben 35000 m² területű hajtatóház épült. Gyógyfürdőként és geotermikus energiaként való hasznosítása folyamatban van.)
  • Turai Tintahal Rockfesztivál (novemberben)

Ismert turaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Schossberger-kastély a levegőből

Tura a népművészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tura szerepe a népművészetben egyrészt a népzene, másrészt a hímzések terén jelentős. Bartók Béla 1906-ban 150-nél is több népdalt gyűjtött Turán. (A leghíresebbek ezek közül az Ablakomba, ablakomba, valamint a Kecskemét is kiállítja kezdetűek.) A zeneszerző emlékét ma a nevét viselő Művelődési Ház falán márványtábla őrzi. A híres turai hímzés évszázados múltra tekint vissza, a II. világháború után igen népszerű stílus volt, melyet divattervezők is alkalmaztak hétköznapi és alkalmi ruhák tervezése során, emellett hétköznapi használati tárgyak (például terítők) díszítésére használták.[4] A turai templom oltárterítőit és miseruháit is a hagyományos hímzett motívumok díszítik.

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tura települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A Budapesti Múzeumok Majálisán többszörösen díjazták
  4. Varga Mariann: Mai turai hímzések

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr.Borovszky Samu: Pest- Pilis -Solt- Kiskun vármegye monográfiája. Budapest, 1910.
  • Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. Pest megye kastélyai és kúriái. Perfect Project, Budapest, 2000.
  • Asztalos István (szerk.): Tura története. Tura, 2000. [11]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tura témájú médiaállományokat.