Dunapataj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunapataj
Dunapataj címere
Dunapataj címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kalocsai
Kistérség Kalocsai
Jogállás nagyközség
Polgármester Dusnoki Csaba[1]
Irányítószám 6328
Körzethívószám 78
Népesség
Teljes népesség 3180 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 36,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 90,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dunapataj  (Magyarország)
Dunapataj
Dunapataj
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 35″, k. h. 18° 59′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 35″, k. h. 18° 59′ 46″
Dunapataj  (Bács-Kiskun megye)
Dunapataj
Dunapataj
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Dunapataj weboldala

Dunapataj nagyközség Bács-Kiskun megyében a kalocsai járásban található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna bal partján az 51-es főút mellett.
A nagyközséghez tartozik a közkedvelt fürdő- és üdülőhely, a Szelidi-tó. A tavat legkönnyebben a községből induló úton lehet megközelíteni. Kerékpárral Dunapatajt az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpár útvonalon, a Szelidi-tavat pedig a községből kiinduló új kerékpárúton lehet elérni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dunapataj és a szomszédos Szelidi-tó között bronzkori település emlékeit találták meg, e szerint már korán lakott volt a terület.

A honfoglalás korában a magyarok korán letelepedtek ezen az akkor még mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken.

A területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a korból származik a Pataj helységnév is, amely egy főember, Pata nevéből ered. Pata Géza kortársa, illetve valamilyen fokú rokona lehetett.

Oklevelek először 1145-ben említették a község nevét, és valószínűleg már igen korán, a 13-14. században kőből épített, méretes templommal rendelkezett a falu.

A középkorban Pataj a Fejér vármegye solti székéhez tartozott és egy 1424-es oklevél szerint ekkor már plébániája is volt.

Pataj fejlődése a 14. században vett lendületet. 1421-ben a Pataji Zubor család birtoka volt. 1409 és 1872 között mezővárosi rangban állt, ezt bizonyítja egy 1639-ben kelt oklevél is, amely mezővárosként említette.

A mezőváros a török hódoltságot viszonylag jól átvészelte, nem pusztították el, lakossága kontinuus maradt, illetve betelepülőkkel gyarapodott.

1561-ben Ferdinánd király Paksy János komáromi várkapitánynak adományozta a mezővárost.

A protestanizmus elterjedésével Pataj reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a református vallásúak adták. Az első hiteles adat a pataji reformációra nézve az 1576-os hercegszőllősi zsinat, amelyen Tatár Mihály pataji prédikátor is részt vett. A katolikus vallás csak a 18. századtól kezdett el teret nyerni a településen - katolikusok beköltözésével.

Rákóczi fejedelem 1703-ban kelt oltalomlevelében megtiltotta hadainak, hogy a település lakosait támadják, javaikat rongálják. Az 1700-as években többször is birtokost váltott Pataj.

A település egy ideig református püspöki székhely volt, pataji születésű püspöke Patai P. Sámuel volt. Katolikusok csak a 18-19. században települtek be, a lakosság a református többségét a közelmúltig megtartotta.

A 19. században jelentős kereskedelem folyt a településen, évente 3 országos vásárt tartottak, illetve több szárazmalom dolgozta fel a helyiek által megtermelt gabonát. Terményei a gabonaféléken túl hagyma és zöldségek, szőlő és gyümölcstermesztés, de jelentős volt az állattenyésztés is, főleg a marhatartás.

Pataj meghatározó és fájó eseménye a Tanácsköztársaság ideje, ezen belül is az 1919 június 18-23. közötti időszak. Innen indult ki a kommunista diktatúra ellen a Duna-melléki ellenforradalom. Rövid harcok után győzött a vörös hatalom, és az ezt követő megtorlások során Szamuely Tibor vezetésével 63 főt akasztottak fel vagy lőttek agyon a hírhedt Lenin-fiúk.

A 20. század elején az 1950-es megyerendezésig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott.

1910-ben 5871 lakosából 5858 magyar volt. Ebből 1870 római katolikus, 3718 református, 186 izraelita volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Épült 1761-ben copf stílusban, Nepomuki Szent János tiszteletére. Különlegessége 1934-es átépítésből, bővítéséből adódik, amit Möller Károly építész dolgozott ki, és az ő irányítása alatt hajtották végre. A templom szentélyét levágták a templomhajóról, majd görgők és csigás szerkezetek segítségével 6 ember közel 10 métert húzta odább. A köztes rész felfalazásával növelték a meg a templomhajót. Magyarországon ez volt az első épületelhúzás, a templom műemléki épület. [3]

  • Református templom. A 15. századból származik, tornyát 1773-ban emelték.
  • Szelidi-tó.
  • Miklapuszta. Itt található hazánk legnagyobb összefüggő, meszes-szódás szikes pusztája. Amikor a területet víz borítja, megjelennek a vízimadarak, és nyomukban a ragadozók, mint a kígyászölyv, a parlagi- és rétisas. Fészkel itt bíbic, székicsér, túzok és ugartyúk.
  • Bencze-kastély. A Szelidi-tó szomszédságában álló kastély Bencze Gábor földbirtokosról kapta a nevét. A kastély környezetében egykor jelentős szőlőművelés folyt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dunapataj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Dunapataj honlapja

Magyar Bálint: A Dunánál I-II. Dunapataj 1944-1958. Dokumentumszociográfia. Új Mandátum Kiadó, Jelenkutató Alapítvány, Budapest 2007.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]