Pócsmegyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pócsmegyer
Pócsmegyer church.JPG
Református templom
Pócsmegyer címere
Pócsmegyer címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség 2012-ig Szentendrei
Jogállás község
Polgármester Németh Miklós[1]
Irányítószám 2017
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 1838 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 140,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pócsmegyer  (Magyarország)
Pócsmegyer
Pócsmegyer
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 47,71697°, k. h. 19,10473°
Pócsmegyer  (Pest megye)
Pócsmegyer
Pócsmegyer
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47,71697°, k. h. 19,10473°

Pócsmegyer község Pest megyében, a Szentendrei kistérségben.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Budapesttől 26 km-re északra, a Szentendrei-szigeten fekvő település, üdülőövezete Surány.

Legközelebbi települések [szerkesztés]

Története [szerkesztés]

Pócsmegyer már az Árpád-korban lakott hely. A Rosd nemzetség ősi birtoka, majd a Visegrádtól a Csepel-szigetig húzódó királyi felségterület része. Pócsmegyer összetett helynevének első tagja arra utal, hogy egy "Pócs" nevű személyé volt, a második tag arra vonatkozik, hogy eredetileg a Megyer törzsbeliek települése. A lakosság egy évezreden át magyar anyanyelvű volt és maradt. A települést a tatárjárás pusztításai elkerülték. 1559-től a török hódoltsághoz tartozik, ekkor 46 adóköteles háza volt, és a hódoltság alatt sem pusztult el.

A református egyházról már 1626-tól vannak írásos dokumentumok. Templomukat a Duna partján 1788-ban építették, amit 1818-ban megnagyobbítottak és tornyát is ekkor emelték. Anyakönyveik 1744-től veszik kezdetüket. Vályi András "Magyar országnak leírása" című 1796-99-ben írott munkája szerint "Lakosai hajósok többnyire a hajók vontatásával keresik élelmeket. Ide tartozik a leányfalusi puszta, itt vannak szőlőhegyeik…".

1848-ig a gróf Eszterházy család volt a földesura, utána gróf Breuen Ágoston örökölte, aki 1860 táján itteni birtokát több vállalkozónak adta el. 1838-ban árvíz pusztította el a községet, de az itt lakók újra felépítették a falut. 1848-ból fennmaradt feljegyzés szerint pócsmegyeri pék sütötte Kossuth Lajos asztalára a mindennapi kenyeret.

A község a 20. századra éri el kiteljesedését, és "fénykora" az 1930-as évekre tehető, amikor közigazgatási székhely volt, s a polgárosodás is jelentős fejlődésnek indult. Leányfalu is Pócsmegyerhez, mint anyaközséghez tartozott 1949-ig.

Pócsmegyer légifotója

Címerleírás [szerkesztés]

Álló, csücsköstalpú pajzs kék mezejének zöld udvarán természetes (barna, ezüst) színű taligás eke fordul kerékkel, csoroszlyával, ekevassal jobbra, szarvával balra. Felette álló helyzetben természetes színű kasza és cséphadaró keresztezi egymást a hasítás vonalában, közöttük a pajzsfőben nyolcágú arany csillag lebeg. A pajzsot egyszerű, keskeny vörös kartus szegélyezi.

A pajzsfő felett 12-szer hajtott fecskefarkas arany szalagon vörössel a „PÓCSMEGYER” felirat olvasható, a szalag mindkét oldalon a pajzstalp vonaláig csüng. A pajzs alatt 8-szor hajtott fecskefarkas arany szalagon vörössel a „SURÁNY” felirat, előtte-utána egy-egy díszpont látható.

A címer erre utaló motívumai érzékeltetik az itt nagy múltú mezőgazdálkodás tiszteletét, az arany csillag az elődök és az utódok töretlenül fennmaradt vallásos hitét (református) jelzi.

Nevezetességei [szerkesztés]

Pócsmegyer műemlékei:

  • református templom barokk stílusban épült 1788.-ban,
  • Dunára néző Eszterházy-Bercelly kúria (ma Eper csárda).
  • Pázsit Tófürdő Közkedvelt pihenő és kirándulóhely, ahol strandolási és horgászási lehetőség van.
  • Az augusztus 20-i Szent István napi ünnep kiemelkedő rendezvénye a községnek.

Híres emberek [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Pócsmegyer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)

Külső hivatkozások [szerkesztés]