Solymár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solymár
Helytörténeti Gyűjtemény épülete, volt lakóház (7303. számú műemlék).jpg
A Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény épülete (a 2012-es felújítás előtt)
Solymár címere
Solymár címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Pilisvörösvári
Kistérség Pilisvörösvári
Jogállás nagyközség
Polgármester Dr. Szente Kálmán (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző Dr. Beregszászi Márk
Irányítószám 2083
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 10 049 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 567,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Solymár  (Magyarország)
Solymár
Solymár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 29″, k. h. 18° 56′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 29″, k. h. 18° 56′ 02″
Solymár  (Pest megye)
Solymár
Solymár
Pozíció Pest megye térképén
Solymár weboldala

Solymár (németül Schaumar) nagyközség Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban, a budapesti agglomerációban. Magyarország legnépesebb községe (10 049 fő (2014. jan 1.)[3] +/-). Területe már a bronzkorban, majd a római korban is lakott volt; nevének első ismert okirati említése 1266-ból való. A török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, ezért a 18. század első évtizedeiben németországi telepesekkel népesítették be. A második világháborúig a lakosság döntő többsége katolikus vallású, magyar érzelmű sváb volt, csak elenyésző kisebbségben fordultak elő a lakosok között magyar, vagy – a nevükből ítélve – más magyarországi nemzetiséghez köthető, illetve a katolikustól eltérő (református, evangélikus, görög katolikus, izraelita vagy nazarénus) vallású lakosok.

1946-ban a német lakosság nagy részét Németországba telepítették, helyükre pedig Heves és Borsod megyéből származó telepeseket, valamint felvidéki és erdélyi menekülteket költöztettek; az újabb beköltözők révén néhány évtizeden belül életerős református közösség is kialakult a településen. Solymár az 1980-as évek óta népszerű célpontja a budai agglomerációba kiköltözni vágyó budapestieknek, a telekárak színvonala miatt elsősorban a fővárosi elit és értelmiségi családok választották, illetve választják lakóhelyüknek. A település ma tömegközlekedési járatokkal közvetlenül megközelíthető Budapest II., III. és XIII. kerületéből is, a BKV 7 (köztük 1 éjszakai), illetve a Volánbusz 3 buszjáratával, illetve vonattal a Nyugati pályaudvar felől.

A 2011-es népszámláláskor a települést 9886-an lakták,[4] közülük 8708-an vallották magukat magyarnak és 1288-an német nemzetiségűnek.[5] A Nemzeti Választási Bizottság nyilvántartása alapján a nagyközség már 2010-ben is a tízezernél nagyobb lélekszámú települések közé tartozott, és ennek megfelelően zajlanak azóta az önkormányzati választások is.

Tartalomjegyzék

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aranyhegyi-patak Solymárnál

A település az Aranyhegyi-patak, a Jegenye-völgy, a Budai-hegység és a Pilis által közrefogott területen helyezkedik el, körülbelül az északi szélesség 47° 46'-én és a keleti hosszúság 18° 51'-én. A szomszédos települések keletről Budapest III. kerülete, délkeletről a II. kerület, délről Remeteszőlős, délnyugatról Nagykovácsi, nyugatról-északnyugatról Pilisszentiván, északról Pilisvörösvár, északkeleti irányból pedig Pilisborosjenő és Üröm. Korábban volt közös határa Csobánkával is, de a 20. század határmódosításainak folytán a két község területe nem érinti egymást.

Déli határvonala végigfut a Kerek-hegy és a Zsíros-hegy gerincén, majd nem sokkal az egykori zsíros-hegyi turistaház romjaitól nyugatra, a Kis-Antónia-árok mentén lefut a hegylábig, majd továbbra is a vízmosás esését követve – két egykori bányavasút jelenleg még kivehető nyomvonalát is keresztezve – éri el a Pilisszentivánra vezető országutat. Innen átszeli az Aranyhegyi-patakot, majd a patak északi oldalán található, szőlőtermesztésre és szántóföldi művelésre használt területen felkapaszkodva jut el a 10-es főútig. Onnan egy dűlőúton vezet le a Házi-réti-patak völgyébe, majd ott keletre fordulva közúti nyomvonalakat követve vezet majdnem egészen a 10-es főút üröm]]i elágazásáig. Onnan visszakanyarodik a vasútvonal mentén a Rozália-téglagyárig, majd azt megkerülve felkapaszkodik a Csúcs-hegy–Szarvas-hegy–Felső-patak-hegy irányában húzódó gerincig. Ettől fogva a határ a gerincen halad nyugat felé a Jegenye-völgy eléréséig, majd a völgy felsőbb szakasza mentén éri el a Kerek-hegy térségét.[6]

A 830-as Volánbusz-járat egy csuklós busza Solymáron

Solymár legkönnyebben autóval (a 10-es útról), a BKV (Hűvösvölgy felől a 64-es, a 64A, a 164-es és a 264-es, valamint az éjszakai 964-es), vagy a Volánbusz (830-as, 831-es és 832-es) autóbuszjárataival, illetve vonattal (a Budapest–Esztergom-vasútvonalon) közelíthető meg. [A vasútvonal Solymárt érintő szakaszán felújítás és szolgáltatás-bővítés miatt jelenleg vágányzár van érvényben, előreláthatólag 2014 decemberéig.[7]] Solymár területén található a 10-es úton közlekedő, de a település belső részeit nem érintő 218-as BKV-buszjárat végállomása és utolsó néhány megállóhelye is; a nagyközség egyik különálló településrésze, a Kerekhegy pedig a 157-es buszvonalon érhető el tömegközlekedéssel.

Földtani felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Solymár környéki hegyek és kisebb magaslatok alapkőzete kevés kivétellel triász kori mészkő vagy dolomit, ami mellett előfordul eocénkori mészkő, valamint oligocén kori hárshegyi homokkő és budai márga; a medence mélyebben fekvő részein kiscelli agyag, illetve azt azt helyenként befedő lösz. Az ásványi vagyon hasznosítására már a 19. századtól több kő-, kőpor- és murvabánya létesült, a kiscelli agyag kiaknázására pedig ugyancsak több agyagbánya és téglagyár települt meg ezen a vidéken. Tektonikai szempontból rendkívül változatos a terület, számos törés és vetődés tagolja a területet. Az egyik legfeltűnőbb tektonikai törésről a solymári medencének szinte a közepén emelkedő, 242 méter magas, kőporosodó dolomit alapkőzetű Szél-hegy tanúskodik, melynek csúcsától alig pár száz méterre is már csak a felszín alatt 70-100 méter mélyen található dolomit.

Az Ördöglyuk-barlang főbejárata

A Zsíros-hegy keleti lejtőjén megtelepült dachsteini mészkőben több barlang is kialakult: egy, már részben beszakadt boltozatú barlang, amit Koch Antal János-barlang néven írt le, illetve ettől nem messze a Budai-hegység legismertebb barlangjai közé sorolható Ördöglyuk-barlang, melyet szintén Koch Antal írt le először, és aminek több kijárata is ismert. Solymár területén több kisebb-nagyobb forrás is található, melyek közül jelenleg három van olyan formán foglalva, hogy abból közvetlenül vizet lehessen nyerni (Rózsika-forrás, Törökkút-forrás, Disznó-forrás). E források közül a Törökkút-forrás bírt történelmileg a legnagyobb jelentőséggel, miután nagyon sokáig ennek vize látta el ivóvízzel Solymárt, a községbe levezető régi vízvezetéket a 20. század elején a hagyomány római eredetűnek tartotta. A Rózsika-forrás kedvelt turistacélpont nem messze Budapest határától, a Disznó-forrás pedig a pilisszentiváni határban fakad, vizét ez utóbbi településre vezették. Sajnos a legutóbbi (2013-ban) elvégzett vízminőség-vizsgálatok szerint a három foglalt solymári forrás egyikének vize sem éri el az ivóvíz-minőséget.[8]

Településrészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilátás a Szél-hegy felé a Panoráma utcából

Solymár történelmi településmagja – nagy általánosságban – egy olyan, téglalap alakú területként írható le, amit északról a Pilisszentivánra vezető Terstyánszky utca, keletről a nagyközség észak-déli főutcájának számító Mátyás király utca, dél felől a Hősök utca, nyugatról pedig nagyjából a Rákóczi utca vonala határol. Itt található a katolikus és a református templom, az iskola mindkét épülete, a három óvodaépület közül kettő, a polgármesteri hivatal, a művelődési ház, több más oktatási intézmény, a helytörténeti gyűjtemény, az orvosi rendelő és a családsegítő központ, a postahivatal és a helyi látnivalók jelentős része is (igaz, vendéglátóhelyekben nem bővelkedik ez a településrész).

A XX. század első évtizedei óta azonban a község egyre több más, korábban főleg mezőgazdasági művelés alatt állt területei is beépültek, lakóövezetté váltak, e területek egy részét a helyiek községrész-névvel definiálják. Bár a régi solymári dűlőnevek nagy része mára nagyjából eltűnt a község kollektív emlékezetéből, az újabban beépített területek elnevezésében nagyrészt az ottani egykori dűlőnév (illetve jobbára annak magyar fordítása) őrződött meg, így ezen dűlőnevek megmaradhattak a XXI. századra is. Solymár fontosabb, a településközponttól messzebb eső településrészei az alábbiak (északról indulva, az óramutató járásának irányában):

A solymári lakótelep magasból
  • Lakótelep – Nagyrészt a szomszédos PEMŰ, az OTP, valamint több minisztérium és budapesti tervezőintézet közös beruházásában létesült lakótelep a községközponttól északra, nagyrészt a Terstyánszky út északi oldala mentén. Első házai 1971-ben, a legutolsók az 1990-es évek elején épültek; belső utcái 2013 decembere óta lakó-pihenő övezetnek minősülnek. Itt található a község központi óvodája, az 1977. augusztus 20-án átadott Kék Ovi, illetve a lakótelep házaitól alig pár lépésre áll Terstyánszky Ödön olimpiai bajnok vívó emlékműve. A BKV 164-es és 264-es buszjáratainak külső végállomása és utolsóelőtti megállója is a lakótelep közvetlen közelében található, és részben vagy egészben azt szolgálja ki. Távlatilag a lakótelep közlekedési lehetőségeit javíthatja az esztergomi vasútvonalon, a közelben létesítendő új Szélhegy megállóhely is. A lakótelep közvetlen közelében, a Terstyánszky utcán (a lakóteleptől legfeljebb 400 méter távolságra) található a község három legfontosabb vendéglátóhelye, az Aranykorona Vendéglő és Hotel, a Grillhof Étterem és Pizzéria, illetve a Venezia Ristorante Étterem és Pizzéria. Kimondottan csak az itt élők hírigényének kielégítésére jött létre a település legfiatalabb sajtóorgánuma, a 2013. elején indult Lakótelepi Hírlevél, amely 2013. nyara óta ingyenesen eljut minden lakótelepi lakos postaládájába.[9]
Az eredeti Szarvas-kocsma épülete ma lakóház
  • Szarvas – A 10-es főút mentén kialakult településrész, nevét az egykor itt létezett (már a XVIII. században működött) Szarvas csárdáról kapta. Az eredeti Szarvas kocsma épülete ma lakóház, helyette a XX. században átvette ezt a nevet egy másik, a közelben alapított vendéglátóhely, az addigi Koller-kocsma. A környék főként a korábban itt működött pilisborosjenői téglagyár közelsége miatt, jórészt annak dolgozóival népesült be, területe körülbelül felerészben Pilisborosjenőhöz tartozik. A község központjából csak körülményesen lehet megközelíteni tömegközlekedéssel. A szarvasi településrész közelében (a 2000-es évtized elejéig még mezőgazdasági művelés alatt tartott területen) létesült 2005-ben a solymári Auchan, mint a község legnagyobb hipermarketje.
  • Rozáliasor – Solymárnak a központtól leginkább félreeső településrésze, eredetileg a Budapest határában található, ma is működő Rozália-téglagyár munkástelepe. Érdekessége, hogy miután az itt lakók számára mindig is egyszerűbb volt Óbudán intézniük hivatalos ügyeiket, semmint Solymáron, 1950-ben kezdeményezték a falurész Budapesthez való csatolását. Az akció azonban félsikerrel zárult: magát a téglagyárat valóban Nagy-Budapesthez csatolták, de a munkástelep Solymár közigazgatása alatt maradt. Ettől függetlenül minimális a kapcsolata a község központjával, ahonnan tömegközlekedéssel csak körülményesen, átszállással érhető el.
  • Krautgarten – A községi temető, a vár és a Káposztás-patak által határolt terület elnevezése. Feltevések szerint – amiket szórványos régészeti leletek is erősítenek – valahol itt terülhetett el a török hódoltság előtti, középkori falu. Később, a XX. század derekáig a helyi gazdák zöldséges ültetvényei terültek itt el, innen ered a neve is (magyarul: Káposztáskert). Eddig nagyrészt beépítetlen volt, beépítésére a közeljövőben kerülhet sor, előreláthatólag már 2014-től. A településrész neve nem magyarosodott, az eredeti német dűlőnév formájában maradt meg a XXI. századra is [kiejtése körülbelül: krau'ga'ten]. A korábban itt működött egyetlen vendéglátóhely 2010 körül megszűnt.
  • Györgyhegy – A központtól kelet-délkeletre elterülő településrész neve az egykori itteni dűlőnév magyar fordításaként honosodott meg, a név eredete ismeretlen. Beépítése nagyjából három hullámban történt: az úgynevezett Györgyliget az 1970-es évek első felében épült be, a többi györgyhegyi utca kitűzése és beépítése az 1980-es évek derekán indult. Itt zajlottak a község első régészeti feltárásai 1903-ban, Mahler Ede irányítása mellett, és itt épült 2012-13-ban a település új bölcsődéje, melynek átadására 2013. szeptember 17-én kerül sor.
Kilátás a Kakukkhegyről
  • Kakukkhegy – Változatos terepfelszínű, zömmel egy meredek, lejtős hegyoldalon elterülő településrész a pesthidegkúti határban, egyes részei ma is beépíthetetlenek, vagy csak tetemes ráfordítással hasznosíthatók lakhatási célokra, utcáinak többsége zsákutca és telente némelyik gyakorlatilag járhatatlan. Területén egészen az 1960-as évekig több kisebb-nagyobb kőpor- és murvabánya volt, beépíthetetlenül meredek részein értékes, védelemre érdemes (részben helyi védettség alatt álló) dolomitsziklagyepek találhatók. Neve az egykori itteni dűlőnév magyar fordításaként honosodott meg.
  • Kerekhegy – A solymári úrbérrendezést követően a község központjától dél-délkeletre eső erdők maradtak az addigi földbirtokos Karátsonyi család legnagyobb egybefüggő solymári birtokai. Ezen (gróf Karátsonyi Ilma által birtokolt) erdők egy részének parcellázásával alakult ki a kerekhegyi településrész, még az 1940-es évek elejétől. A parcellázók csak az ingatlanértékesítésből befolyó haszonra gondoltak, a terület megközelítésével érdemben nem törődtek, így az itteni lakóknak még ma is a közlekedés az egyik fő problémájuk. Budaliget felől egy rossz állapotú erdei úton érhető el a terület [az utat (melynek hivatalos neve Gróf Karátsonyi utca) a népnyelv sokáig Lázár-útnak nevezte, mert Lázár György miniszterelnöknek nyaralója volt a Kerekhegyen, és a közvélekedés szerint ő intézte el, hogy az erdei út szilárd burkolatot kapjon], Solymár központja irányában pedig a nagy szintkülönbség, és a 80-as években (politikai nyomásra) elhibázott parcellázások miatt körülményes a Kerekhegy megközelítése. Ez a terület volt Solymár utolsó egybefüggő csatornázatlan belterületi községrésze is, csatornázása 2013. szeptembere és decembere között valósult meg.[10] Solymár központjával helyi mikrobuszjárat köti össze, Budaliget felé 2014. március 31-éig szintén kisbusz közlekedett, de 2014. április 1-jével, hosszú tervezés és előkészítés után megvalósult a 157-es busz meghosszabbítása is a településrész központjában 1994-ben[11] kiépített buszfordulóig. A közelben halad el az Országos Kéktúra útvonala is, ezért sok turista tér be a kerekhegyi utcákra: számukra fontos információ, hogy a Kerekhegy területén jelenleg semmilyen (élelmiszer)üzlet vagy vendéglátóhely nem üzemel.
Keresztavatás a Hutweide "bejáratánál"
  • Hutweide – A település központjától nyugatra elterülő, nagy kiterjedésű községrész. A XX. század közepéig leginkább a helyi gazdák gyümölcsöskertjei voltak itt, majd a század második felében üdülőtelkek céljára parcellázták. A terület déli részét (amely felnyúlik egészen a Zsíros-hegy erdeiig) a 2000-es évek közepén csatornázták, így az a rész már lakáscélú beépítésre is alkalmas belterületté vált. Északi fele (amely nyugaton egészen a pilisszentiváni határig, északon pedig az országútig is elnyúlik) ma is főként üdülőterület, szórványos mezőgazdasági hasznosítással. Neve nem magyarosodott, az eredeti német dűlőnév formájában maradt meg a XXI. századra is (kiejtése a helyi sváb dialektusban körülbelül: Hu'dvát). Solymár központjával helyi mikrobuszjárat köti össze. A településrész egyetlen vendéglátóhelye a központjában található Barlang Söröző.
  • Szélhegy – A község északnyugati részén álló, páratlan 360°-os körpanorámát nyújtó Szél-hegy lejtőin és lábainál kialakult üdülőterület. A déli (Terstyánszky utca felé eső) oldal már viszonylag beépült, de a községrész fennmaradó részén ma is főként nyaralók találhatók, szórványos mezőgazdasági (állattartási) hasznosítással. A község régi, nagyrészt elpusztult keresztútja helyett itt létesítettek új Golgotát az 1990-es évek második felében; a kis hegy beépítetlen lejtőin értékes, védelmet igénylő, fajgazdag sziklagyepi vegetáció él. A település három nagyáruháza közül kettő (Aldi, SPAR) is a Szélhegy településrész területén, vagy annak közvetlen közelségében található.
  • Barackos – Távlatilag beépítésre szánt, nagy kiterjedésű terület a Szélhegy, a lakótelep és a vasútvonal között, az 1970-80-as években termelőszövetkezeti barackos ültetvényként hasznosították, azóta lényegében hasznosítatlan. A településrész legkényelmesebb tömegközlekedési kapcsolata a Budapest–Esztergom-vasútvonal fejlesztése eredményeként 2014-ben létrehozandó Szélhegy megállóhely, de könnyen megközelíthető a terület a 164-es és 264-es BKV-buszok végállomásától is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őskortól a török hódoltság koráig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár és környéke látképe az Ördöglyuk-barlang felől

A régészeti kutatások alapján szinte biztosan állítható, hogy már a neolit kortól (i.e. 3000) éltek itt emberek. A leletek azonban azt mutatják, hogy a kőkorszak embere tartósan is megtelepedett itt, ezt támasztja alá, hogy a neolitikus korból származó leletek mellett bronzkori leletek is előkerültek, a Mátyás-dombon pedig egész bronzkori telepet tártak fel. Az e korból származó leletek többsége edénylelet, melyek alapján az itt élő bronzkori emberek valószínűleg trák eredetűek lehettek.[12]

Az 1970-es években folytatott ásatások feltártak a község határában római, illetve avar sírokat is. A római időkben biztosan lakott volt Solymár területe, ezt nemcsak Aquincum közelsége, de számos római kori lelet, köztük sírkövek és épületmaradványok előkerülése is igazolja. Római villa jelenlétére utalhatnak a Rozália-téglagyár közelében talált ősi kút kiképzése, illetve a közelében talált cseréptöredékek is, sőt egyes – bizonytalan – feltevések szerint római eredetű lehet a Török-kút néven ismert forrás legelső foglalásának kiképzése, illetve az onnan a völgy irányában létesített nyitott vízvezeték kialakítása is. Solymár területének keleti részén mintegy 150 sírt tartalmazó, a 2. századból származó római, a vasútállomástól nem messze pedig ennél alig kisebb avar kori temetőt is felszínre hoztak.

A település nevének eredetét illetően több teória is létezik, legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a név az ide telepített királyi solymászok emlékét őrzi. Létezik olyan elképzelés is, hogy a név esetleg a római korban itt folyó sókereskedelem kapcsán a latin „sal” () kifejezésből eredhet, ennek valószínűsége azonban elenyésző.[13] A solymászattal kapcsolatos teóriát erősíti viszont – más megközelítésből – az a feltételezés[14] is, amely az egyébként hasonló foglalkozást jelentő szláv szokolár szóval rokonítja, illetve abból látja eredeztethetőnek a nevet.

Solymár nevét 1255-ben IV. Béla király oklevele említette, amikor Hidegkúttal együtt, a margitszigeti apácáknak adta a Mecse nevű birtokért cserébe.

1266-ban neve Salamar néven szerepelt az oklevelekben.

Birtokosa a 13. század második felében, 1244-1255 között a Bár–Kalán nemzetségbeli II. Nána comes volt, miként erről végrendeletében is megemlékezett.

A solymári vár – melyet hívnak (hibásan[15]) Szarkavárnak is – feltételezhetően a XIV. században épült, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A várról az első említés 1401-ből való. 1435-ben Borbála királyné birtokában találjuk, aki után Erzsébet királynének, I. Albert király özvegyének a birtokába került, aki 1442-ben a Korbáviai grófoknak adta zálogba, de nem sokáig maradhatott kezükön, mert 1444-ben már az Olnodi Czudar család birtoka volt, akik még ebben az évben 600 forintért a Rozgonyiaknak zálogosították el.

1455-ben Garai László nádor, 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós bírtoka volt, 1490-ben pedig Corvin János birtokában találjuk. Ebből az időből maradtak fenn, a mai községtől mintegy 1000 méternyire, az úgynevezett "Schlossberg"-en egy épület romjai, melyek még a XX. század elején is láthatók voltak és melyeket a szájhagyomány Mátyás király vadászkastélyának maradványainak tartott. A település főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött.

A német betelepülés és az azt követő időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár a török hódoltság alatt elnéptelenedett, a vár pedig romlásnak indult; az 1629-1695 évi összeírásokban az elpusztult helyek között szerepelt. I. Lipót császár Kollonich Lipót esztergomi érsek javaslatára kezdeményezte, hogy a török hódoltság után néptelenül maradt földekre Németországból költöztessenek telepeseket, érdekes módon azonban a Buda körüli települések birtokosai közül egyetlenként Wattay János, aki Solymár birtokosa is volt akkor – talán református vallása miatt, vagy talán büntetésből, hiszen a Rákóczi-szabadságharc idején kuruc alispán volt – nem kapott engedélyt arra, hogy közvetlenül Németországból költöztessen telepeseket a birtokaira. Nyilván ezzel függ össze, hogy Solymárra sokkal szórványosabban, és némileg később érkeztek az első telepes családok, mint a környék falvainak többségére, valamint ezzel függhet össze az is, hogy az ide települt német családok jelentős része a környékbeli településekről hurcolkodott át a településre. Azok a családok pedig, akik mégis Németországból érkeztek, azok – a közelmúlt családkutatási eredményei alapján – a Frankföldről költözhettek ide.[16] A község újratelepülése feltehetőleg a XVIII. század első éveitől indult meg: 1715-ben még csak 16, 1720-ban már 47 adóköteles (túlnyomórészt német) háztartást írtak itt össze. A XVIII. század első solymári összeírásaiban még rác (szerb) családneveket is találhatunk (ők később valószínűleg Csobánkára települtek át), majd távozásuk után, Mária Terézia uralkodása alatt fokozatosan egyre több sváb (német) telepes érkezett a területre.

A Szarkavár a levegőből

Az 1700-as évek derekán a község a Tersztyánszky-család, majd később, 1848-ig a Majthényi család birtoka volt. A 19. század második felében pedig gróf Karátsonyi Guido és a Kállay család voltak itt birtokosok, majd a 20. század elején gróf Karátsonyi Jenő volt Solymár legnagyobb birtokosa és utolsó földesura. A Karátsonyi család itteni földbirtokos tagjainak nevéhez fűződik egy különleges szokás, a rózsaesküvők hagyományának meghonosítása, amely Magyarországon szinte csak a család három Pest megyei birtokán, Solymáron, Pilisvörösvárott és Pilisszentivánon terjedt el, az 1882 és 1914 közötti időszakban.

1862-ben nagy tűzvész pusztított itt, melyben a település jelentős része (61 lakóház) leégett. A tűzben leégett az akkori plébánia épülete, és megsemmisült az ott őrzött anyakönyvek, illetve egyéb iratok jelentős része is.

A falu a 19. századtól jórészt a földművelésnek (szőlő-, gyümölcs-, búza- és káposztatermesztés), és nem utolsósorban a főváros közelségének köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult. 1895-ben a vasút (Budapest-Esztergom) bevezetésével még könnyebbé vált a kapcsolattartás Budapesttel.

Solymár a XX. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község a XX. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Pomázi járásához tartozott. 1910-ben 3108 lakosából 1086 magyar, 1983 német, 25 szlovák volt; vallási megoszlás szerint 3025 volt a római katolikusok és 43 a protestánsok száma.

A II. világháború után, 1946. április 18-án és 23-án a falu lakosságának közel felét (mintegy 1960 főt) kitelepítettek Németországba, helyükre még abban az évben mezőkövesdiek, illetve a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok, majd – jóval szerényebb számban – erdélyi származású családok is kerültek.

Az 1950-60-as években beinduló országos iparosítási hullám jegyében, az 1970-es évek első felében újabb téglagyár épült a falu határában már régóta működő Rozália mellett, a község vasútállomása közelében. Ezen kívül gyárak is létesültek Solymáron, a korábbi kisebb üzemekre, helyi kisipari szövetekre alapulva, illetve részben azokból kifejlődve: ezek közül legfontosabbak a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat (PEMŰ) és a Pest Megyei Faipari Vállalat, melyek sok száz munkahelyet teremtettek a térségben lakók számára. Ezzel is összefügg, hogy Solymár állandó lakosainak száma az 1970-es évre átlépte a 4000 fős értéket.

Az 1980-as években egyre több budapesti vásárolt telket a község zöldövezeteiben. Először csak hétvégi pihenőhelynek, majd a rendszerváltás után egyre többen választották állandó lakóhelyüknek Solymárt.

Solymár pusztamaróti tábora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalosan 1978. augusztus 30-ától (ténylegesen csak 1979 tavaszától) került az akkori nagyközség üzemeltetésébe a közigazgatásilag Nyergesújfaluhoz tartozó Pusztamaróton létrehozott, egy korábbi honvédségi területen kialakított úttörőtábor, mely magában foglalta az 1945 előtt elnéptelenedett település hajdani iskolaépületét, és több, időközben lebontott lakóház egykori házhelyét is. A település vezetése 1979-től néhány éven keresztül komoly összegeket fektetett a viszonylag félreeső terület fejlesztésébe.[17]

A rendszerváltás után az derült ki, hogy a terület használatának jogi viszonyai nincsenek egyértelműen dokumentálva, így még az önkormányzat számára sem volt tisztázott, hogy a tábor Solymár tulajdonába, kezelésébe, vagy csak használatába került-e. A tábor tulajdonosaként fellépő önkormányzat egy ideig úgy oldotta meg a jogi problémákat, hogy bérleti szerződést kötött egy vállalkozással, majd egy fertőzésre hivatkozva felbontotta vele a szerződést. Az akkori jegyző pár évvel későbbi, e témában született dolgozata azt sugallja, hogy a váratlan lépést a solymári képviselő-testület olyan reménye motiválhatta, hogy a tábor területe elbirtoklással a községre szállhat; e verzió szerint ez azért nem következhetett be, mert az elbirtokláshoz szükséges használat időtartamát épp akkoriban emelték 10-ről 15 évre.[18] A nevezett jegyző utóda szerint viszont a vagyonvesztés már 1995. április 1-jével [egy harmadik, mindkettejüknél korábbi jegyző hivatali idejében] megtörtént, hiszen az ingatlan tulajdonviszonyára vonatkozó igényt a községi önkormányzatnak az akkori jogszabályok szerint 1995. március 31-ig kellett volna bejelentenie.[19] Pusztamarót üzemeltetési jogát mindenesetre így vesztette el az 1990-es évek második felére Solymár Nagyközség Önkormányzata.

Solymár a jelenkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár manapság a magukat svábnak (németnek) vallók szerény kisebbségben vannak, mégis fontos a község régi hagyományainak ápolása, amiről a nemzetiségi óvoda, az iskola és a nagyszámú kulturális egyesület hivatott gondoskodni. A településen számos írott médium illetve helyi televízió is működik, illetve működött a rendszerváltás évei óta, ezek is nagy súlyt fektetnek a nemzetiségi hagyományok őrzésére és életben tartására. A hivatalos helyi újság – az 1989-től létező Solymári Hírmondó – mellett 1999-től több mint egy évtizeden át jelentek meg egyéb (iskolai, egyházi, de legfőképp civil közéleti) újságok is (időrendi sorrendben: Holló, Solymár Csillaga, Iskolaharsona, Sólyomszem, Szólj Már, Fixpont), ezek egyikéből (az eredetileg a katolikus egyházközség folyóirataként indult Solymár Csillagából) nőtt ki országos folyóirattá a Képmás családmagazin.[20] 2011. tavaszától a községi önkormányzat hivatalosan két helyi lapot jelentet meg: a Solymári Hírmondó ingyenesen kézbesítve jut el minden helyi háztartásba, a 2011 márciusában alapított Solymári Magazin pedig kereskedelmi forgalomban árult havi magazinként bővebb terjedelemben, színesebb tartalommal informálja a helyi közélet iránt érdeklődő lakosokat.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kitelepítési emlékmű

A falu központjában (Templom téren)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény (Templom tér 2.) – Régi parasztházból kialakított, eredetileg 1972. augusztus 19-én (akkor még Pilisvölgye Helytörténeti Gyűjtemény néven) megnyitott[21] gyűjtemény. Négy szobájában, valamint az udvarán és az egykori gazdasági épületben kialakított több állandó kiállítása, illetve a pincében rendszeresen megszervezett időszakos kiállításai belépődíj ellenében látogathatók. Alapítója a későbbi névadója, dr. Jablonkay István nyugalmazott gimnáziumi tanár volt, halála (2000) óta lánya, Jablonkay Mária a gyűjtemény vezetője.
  • Római katolikus templom (1782-1785 között épült késő barokk stílusban, építtetője Majthényi Károly földesúr volt. A Majthényi-család emlékezete szerint Mangel János óbudai ácsmester tervezte, a kivitelezésben rajta kívül közreműködött még Biedermayer Ferenc budai ácsmester, Dávid József kőfaragó és Probst Gáspár asztalos is.[22] Szűz Mária tiszteletére) szentelték fel. Említést érdemel barokk főoltára Falconer József Ferenc főoltárképével, szószéke és a sekrestye szekrénye, tulipántos pántokkal. (Az óbuda-kiscelli trinitárius kolostor templomából az 1700-as évek végén ide került főoltár, és az azonos eredetű szószék is Bebo Károly neves barokk szobrászművész munkája.)
  • Hősi emlékmű1924-ben állították, Jablonszky Géza tervei alapján, az első világháború solymári áldozatainak emlékére. Később felkerültek rá a második világháborús áldozatok nevei is, 2009-ben pedig újabb emléktábla került az emlékműre, a solymári 1848-as solymári hősökre és az 1956-os áldozatokra emlékeztetve.
A Templom téri ülő Krisztus-szobor
  • Búsuló Krisztus szobor – késő barokk stílusú faragott kőszobor, a község egykor leggyakoribb családnevét (Milbich) viselő családok egyike állította a XIX. század első felében, feliratából ítélve 1838-ban. Eredetileg a mai Anna-kápolna helye közelében állt[23], és ismeretlen időpontban – de biztosra vehető, hogy még a Hősi emlékmű létesítésének éve előtt – került mai helyére. A 2000-es évek végén Rákos Péter kőszobrász restaurátori munkája eredményeként nyerte el mai állapotát. Védőtetője eredetileg nem volt, a jelenleg fölötte látható védőtetőt 2009. decemberében helyezték fel a szoborra. [24]
  • Kitelepítési emlékmű a templom hátsó homlokzatán (készítette: Kovács Jenő, avatása 1996-ban történt).
  • Wass Albert-szobor – felállítását mintegy tucatnyi helyi vállalkozó és értelmiségi közszereplő kezdeményezte, alkotója Blaskó János szobrászművész volt. A kezdeményezők a költségek előteremtéséhez gyűjtést és nagyszabású jótékonysági rendezvényt is szerveztek. Avatási ünnepsége 2005. június 24-én volt.
2007. január 17. – a Magyar kultúra napjának előestéjén – ledöntötték Wass Albert portrészobrát. A szobordöntőknek nem színes fémre – bronzra – volt szükségük, a mű orra buktatva ott maradt a tett helyszínén, az író születésnapján, január 7-én a márványtalapzathoz helyezett virágok és gyertyák között. A szobrot röviddel az eset után helyreállították.
A Hagyomány szoborcsoport avatása
  • "Hagyomány" szoborcsoport (készítette: Kovács Jenő) – Felállítását a Német Kisebbségi Önkormányzat és a Helytörténeti Alapítvány kezdeményezte, a szoborállítás költségeinek előteremtéséhez gyűjtést és jótékonysági rendezvényt is szerveztek. A szoborcsoport egy templomba induló, jellegzetesen solymári sváb népviseletbe öltözött házaspárt ábrázol, felavatására 2006. április 23-án került sor.
  • Millenniumi emlékoszlop és emlékfa[25] – faragott kopjafa, amely mellé egy fiatal cédruscsemetét ültettek; az emlékhely létesítésének kezdeményezője a Cédrus Táncegyüttest működtető Cédrus Alapítvány volt.
Az emlékoszlopot a 2010-es évek elején, ismeretlen időpontban – rossz állapota miatt – eltávolították, pótlását – más kivitelben, emléktáblával vagy emlékkővel – 2013 folyamán tervezik.
  • Csíkpálfalvai kopjafa – Solymár erdélyi testvérközségének ajándéka, melynek felállítása és avatási ünnepsége 2013. szeptember 15-én zajlott, felszentelését dr. Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, a külföldi magyarok püspöke végezte, a két település katolikus és református lelkészeinek közreműködésével. A kopjafa körülbelül félúton található a Wass Albert-szobor és a millenniumi emlékfa között.
  • "Resurrexi" szobor (alkotó: Rumán Sándor) – a bronzhatású bevonattal megvalósított, oszlopon álló műkő térplasztika a Szél-hegyi keresztúthoz kapcsolódóan, bár attól földrajzilag jelentős távolságban, az utolsó, feltámadást jelképező stáció gyanánt valósult meg, 2000 körül.
A Mátyás-szobor avatása
  • Hunyadi Mátyás szobra az általános iskola udvarán (készítette: Kovács Jenő), avatása 2009. február 28-án történt.
  • Szent József-szobor, a volt sekrestyésház (Templom tér 7.) kerítésébe épített míves kőfülkében (alkotók: Máriahegyi-Miereisz János, Elisch János, Szabó István, Solymári Iparos Egylet); avatása 2009. május 3-án történt.
  • Egyházközségi gyűjtemény – Az egykori sekrestyésház sokáig elhanyagolt – az 1990-2000-es években a Karitász által használt – épületét (Templom tér 7.) 2007 körül újította fel a Solymári Iparos Egylet, istállójában már attól az évtől kezdve minden adventi időszakban élő állatokkal és életnagyságú szobrokkal berendezett Betlehemet alakítanak ki, és az udvara is évről évre egyre több rendezvénynek ad helyet. Az épület három helyiségében kialakított, kegytárgyakat és más helyi vallási emlékeket bemutató, miniatűr egyházközségi múzeum 2011. július 2-án nyílt meg.[26] A gyűjtemény díjtalanul látogatható előzetes bejelentkezés mellett, valamint a község egyházi ünnepein, és egyes, a Solymári Iparos Egylet által szervezett rendezvények ideje alatt. Az épületet 2013. decemberében, az udvar irányában egy fedett istállórésszel bővítették, azzal a céllal, hogy az "élő Betlehem" még méltóbb elhelyezést kaphasson.[27]
A Betelepülési emlékmű avatása
  • Emlékkő a solymári svábok betelepedésének 300. évfordulójára (állíttatta a Német Kisebbségi Önkormányzat; koncepció: Puck Jánosné, parkterv: Puck Melinda). Avatási ünnepsége 2010. június 20-án zajlott, azóta minden év júniusában betelepülési ünnepséget szervez a Német Nemzetiségi Önkormányzat.[28]
  • Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár (Templom tér 25.) - 1905-1909 között épült, eredetileg a község egyik jómódú családjának nagyvendéglője volt, 1952 óta folyamatosan kultúrházként és könyvtárként, valamint számos kultúrcsoport és kulturális civil szervezet székhelyeként működik. Színházterem, több kisebb rendezvény- illetve próbaterem és pinceklub is tartozik hozzá. Igazgatója 2000 óta Varga Zsolt.
  • A Templom tér egyik kertjében (a 2013-ban posztumusz díszpolgárrá választott dr. Jablonkay István leszármazottainak Templom tér 24. alatti magántelkén) áll az a több mint 200 évesre becsült (egyesek által 300 éves körülinek feltételezett) árpával érő körtefa, amely az Ökotárs Alapítvány által kiírt, "Az Év Fája" versenyen 2013-ban a "Hős Fa" címet nyerte el.[29][30]

A központ közelében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Templombelső a református templomban
  • Református templom (József Attila utca 52.) – épült az 1980-as évek második felében), a korábban ugyanitt állt [egy kitelepített sváb fodrász államosított lakóházából 1946 után kialakított] református imaház helyén, Haraszti László építészmérnök és Králik Miklós statikus mérnök ingyenesen elkészített tervei alapján. A belső terét díszítő több mint száz, fakazettákra készített növényi ornamentikás festményt Pákay Zsoltné Hajnal Mária alkotta; a szószéken látható festmény megvalósítása, továbbá a templom belső terének megtervezése, illetve az udvaron álló fa harangláb tervezése és kivitelezése Szabó István faszobrász nevéhez kötődik, a harangláb harangját Jeney Tibor öntötte.
  • "Hivatal Galéria" – helyi és környékbeli képzőművészek alkotásaiból szervezett időszakos kiállítások számára 2012-ben létesített kiállítóhely, a Polgármesteri Hivatal (József Attila utca 1.) nagytanácstermében.[31] Ügyfélfogadási időben díjtalanul látogatható.
Régi parasztház a Kossuth utcában
  • Taller Mátyás emléktábla – az 1946-ban kitelepített solymári zeneszerző (1904-1989) emléktáblája a szülőháza helyén álló lakóház utcára néző homlokzatán (Szabadság utca 16.), amit 2006. április 22-én avattak fel.
  • A Waldorf Pedagógiai Intézet épülete (József Attila utca 41.) – eredetileg egy jómódú (a templom számára harangot is adományozó) nagyparaszti család lakóháza volt, a helyi népi építészet egyik jellegzetes alkotása, amely külső jellemzőit tekintve gyakorlatilag eredeti állapotban maradt meg;
  • A helyi népi építészet további szép emlékei találhatók még meg a településközpont néhány utcájában. A talán legszebb, helyi védelem alatt álló, illetve arra javasolt lakóházak a Dózsa György utca 6., a Kossuth Lajos utca 6. és a Bajcsy-Zsilinszky utca 15. szám alatt található régi (többé-kevésbé eredeti állapotban megmaradt) parasztházak [egyiküket bontás fenyegeti[32]]; utcaképi védettség alatt áll továbbá a Templom térből kiágazó Marczibányi utca.
  • Szenthelyi-Molnár István tábori főesperes emlékkeresztje (Zöldfa u. 4. előtt) – saját kezdeményezésből állította az utca egyik lakója 2000 környékén, a kereszt körül kiképezett kis emlékhelyen tábla jelzi a keresztállítás okát.
  • "A festő és modellje" festmény (Marczibányi u. 8. falán) – egy helybéli templomi díszítőfestő magánházának homlokzatára (de közterületről kifejezetten jól látható helyre) festette, munkássága előtt tisztelegve Incze Mózes székelyföldi származású isaszegi festőművész a 2000-es évek végén.

A település külsőbb részein[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temetőrészlet
A Nieger-Valkó-kúria
  • Nieger-Valkó-kúria (Vasút utca 2.) – a XIX.-XX. század fordulójától 1906-ig Nieger Károly festőművész, templomfestő, majd id. és ifj. Valkó László iparművészek, valamint dr. Valkó Arisztid régész lakhelye; kertje és néhány helyisége az 1930-as évektől dr. Valkó Arisztid 1989-es haláláig a régész magánmúzeumaként is szolgált (jelenleg nem látogatható).[36]
  • Szent Anna-kápolna – a Pesthidegkút felől Solymárra beérkező országút közelében álló, XIX. századi eredetű, s a 2000-es évek elején felújított kápolna, a Munkás utca és a Kilátó utca kereszteződésénél. A kápolna előtt a 2000-es évtized végéig monumentális vadgesztenyefa állt, amit kiszáradása és 2010 januári kivágása után, 2010. júliusában a Solymári Környezetvédők Egyesülete egy magyar tölgy csemete ültetésével és egy emlékkő állításával pótolt.[37]
A Hagyományőrző Asszonykórus a solymári Fatimai kápolna megáldásán
  • Fatimai kápolna – a település legújabb vallási jellegű építménye, a Vár alatti parkos területen, építését 2008-2009 körül kezdték meg a Solymári Golgota Alapítvány szervezésében, megáldását Spányi Antal püspök végezte, 2013. október 6-án. Az épületet Blazsetits Ferenc tervezte, az üvegműves munkákat pedig Horányi Ágnes iparművész tervezte és valósította meg.
  • "Sténeherrgott" – késő barokk stílusú, valószínűleg a XVIII. század utolsó évtizedeiben[38], a helyi hagyományok szerint hálaadásból állított, ülő Krisztus-szobor (a Terstyánszky út 46. számú ház előtt), amely jelenlegi állapotát a 2000-es évek derekán történt felújítás eredményeként nyerte el.
  • Tersztyánszky Ödön emlékműve a 164-264-es autóbuszok végállomásánál (az olimpiai bajnok kardvívó 1929-ben a helyszín közelében szenvedett olyan súlyos balesetet, melynek következtében néhány napon belül életét vesztette). A baleset helyszínén már 1930-ban emlékművet emeltek, amely helyére 1972-ben új emlékhely került. Ez 1979-ben kisebb felújításon esett át, majd miután az emlékműhöz tartozó díszfák egyike megdőlt, 2008-ban ismét egy teljesen új, a korábbinál impozánsabb, tömör gránitból készült emlékkő került ugyanide. Rákos Péter kőszobrász alkotását 2008. június 8-án avatták fel.[39]
  • A PEMŰ 50 éves fennállásának emlékműve a 164-264-es buszok végállomása közelében, az 1959-ben alapított Pest Megyei Műanyagipari Vállalat (PEMŰ) központi portaépületének bejárata előtt. A műkőből és bronzból megvalósított, alacsony emlékmű egy kilométerkőre emlékeztet, bronz része pedig egy plakettet formáz, amelyen a műanyagfeldolgozás egy jellemző szerszámgépének részlete látható; avatása 2009-ben történt.
  • Bányász emlékkő és emléktáblák (a Terstyánszky utca Pilisszentiván felőli végénél, a pilisi bányaüzemek egykori szénosztályozója és nagyvasúti szénrakodó pályaudvara közelében állították a térség helytörténeti szervezetei 2012. szeptember 2-án, az egykor itt működött szénbányák, illetve a nagykovácsi, pilisszentiváni, pilisvörösvári és solymári szénbányák szinte mindegyikét közel nyolc évtizeden át kiszolgáló külüzemi létesítmények emlékére).[40]
  • Az egykori Solymár-akna gépháza (később a bányaüzem központi műhelye) – a Rönk utcában található, az 1920-as évek elején épült, s a kor építési hagyományait őrző épület; néhány másik, a közelében található, egykor az itteni szénbányához tartozott építménnyel együtt már kezdeményezték a helyi védelem alá vonását, de jelenleg nem minősül ipari műemléknek. Az egykori bányagépházban és a hozzá tartozó területeken ma is vállalkozások üzemelnek, hivatalosan az itteni bányászati építmények és műtárgyak nem látogathatók.[41]

Kirándulóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rózsika-forrás – Népszerű kiránduló- és pihenőhely az Alsó-Jegenye-völgy középső szakaszán. A forrásnál eredetileg egy újpesti turista egyesület alakított ki pihenőhelyet, a két világháború között. Jelenlegi környezetét a Patrona Solymaris Egyesület alakíttatta ki, Víg Ferenc ötletének megfelelően 2002-ben; a terveket Ritter József készítette, a forrásszobor alkotója Rumán Sándor, a kőművesmunkák kivitelezője pedig id. és ifj. Tóth Miklós volt. Avatása 2002. október 23-án zajlott.[42]
1948-as emlékmű maradványai a Jegenye-völgyi nagytisztás fölötti magaslaton (2007)
  • Világháborús (?) emlékmű maradványai – A Jegenye-völgyi Nagytisztás fölé keletről magasodó dombtetőn egy, a helyi hagyományok szerint feltehetőleg 1948-ban, vagy akörül állított emlékmű maradványai láthatók. A jelenleg meglehetősen bozótos, beerdősült területen megbúvó emlékmű egy körülbelül két méter széles, fél méter vastag és másfél méter magas betontömb, amely eredetileg a völgyben lévő tisztásra nézhetett, és hajdan egy kb. 20 x 30 cm-s (feltehetőleg fém anyagú) tábla lehetett rajta – előlapján hosszú évek óta már csak a tábla helye van meg. Történetét, keletkezését illetően egyelőre nem ismert biztos adat. Ismeretes olyan feltételezés, mely szerint munkásmozgalmi emlékmű lehetett, más emlékező arra gyanakszik, hogy az objektum a Budai Önkéntes Ezrednek állíthatott emléket, és olyan verzióról is tudni vélnek a település lakói az emlékmű keletkezését illetően, mely szerint a műtárgyat 1948-ban állították, és az 1848-49-es szabadságharcnak kívántak emléket állítani általa. E teória szerint a centenáris emlékművön eredetileg a Kossuth-címer volt látható, az 1849-1949-es évszámokkal. Írott forrás az emlékmű létesítésével kapcsolatosan ezidáig nem került elő.
  • Ördöglyuk-barlang;
  • Zsíros-hegy (rajta a Zsíros-hegyi turistaház romjai);
A Szarkavár felújított romjai
  • A középkori solymári királyi vár (elterjedt, bár hibás[43] nevén Szarkavár) romjai a Mátyás-dombon, a feltárásában legnagyobb részt vállaló helyi amatőr kutatók, dr. Valkó Arisztid és dr. Jablonkay István emléktáblájával (2013. július 1-jétől csak belépődíj ellenében látogatható);
  • Brit katonai temető (a 10-es főút mentén, díjtalanul látogatható);
  • Szél-hegyi Golgota – a keresztút stációi és keresztjei az 1990-es évek második felében valósultak meg, a Golgota Alapítvány szervezésében, az egyes stációk feliratai a kivitelezést adományaikkal segítő családok neveit is őrzik. A keresztutat 1999 Húsvétján szentelte fel Takács Nándor megyés püspök, a hozzá tartozó grotta 2000 körül készült el.
A keresztút középső keresztje 2009. július 24-re virradóra kidőlt a viharos erejű szél miatt. A történtek miatt mindhárom keresztet lebontották, és 2010 első hónapjaiban, az eredetihez képest jelentősen megerősített kivitelben építették újjá.[44][45]
  • Disznó-forrás (a forrásszobor Terebessy L. Föld alkotása). A forrás közelében a Solymári Vállalkozók Egyesülete 2013 folyamán szalonnázó-pihenőhelyet[46], illetve az év utolsó hónapjaiban egy kispályás futballpályát is kialakított. Sajnos egyes vízminőségi paraméterek kedvezőtlen volta miatt a forrás vize nem minősül ivóvíznek.[47]

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Héricsek a kerekhegyi tisztáson

A Solymári-medence florisztikailag a pannóniai flóratartomány Ősmátra flóravidék pilisi flórajárásához tartozik; jellegzetes – fogyatkozó – növénytársulásai a nyílt és zárt dolomit sziklagyepek, amik egyre kevesebb helyen találhatóak meg a község területén többé-kevésbé eredeti állapotukban (pl. Szél-hegy, Kakukk-hegyi gyepfolt, kerekhegyi tisztás, stb.). Ezen társulások jellegadó növényfajai a deres csenkesz, leánykökörcsin, tavaszi hérics, kisfészkű hangyabogáncs, naprózsa, sziklai perje, fehér varjúháj, sudár rozsnok. A nedvesebb lejtőkön a zárt sziklagyep beerdősülése figyelhető meg, ezeken a területeken elegyes karszterdő alakul ki.

A Budai-hegység vonulatának északi lejtőin állományalkotó a virágos kőris, a hársak és a molyhos tölgy, helyenként telepített feketefenyő-foltok is találhatók ugyanitt. Gyakoribb fajai ezeknek a társulásoknak a budai berkenye, az ostorménfa, a húsos som, a bibircses kecskerágó, a korai juhar, stb. A magasabb szinteken 70-90 %-ban záródó erdők jelennek meg, melyekben a kocsánytalan tölgy és a csertölgy dominál. Több helyütt erdőalkotó jövevényfa a község területén az akác, amely amellett, hogy meghonosodott a vízmosások szinte mindegyikében, több helyen telepített állományokban is megtalálható.

Jellegzetes vízközeli élőhely Solymár területén a Jegenye-völgy keskeny szurdokvölgye, ahol az erdőgazdaság 2010 körül jelentős enyves éger-telepítéssel igyekezett visszaállítani a szurdokvölgy eredeti növényvilágát. Fontos vizes élőhely még Aranyhegyi-patak folyása mentén kialakult nádas, amely sajnos jelentős mértékben elszennyeződött, vélhetően a pilisvörösvári szennyvíztisztító telepen alkalmazott korábbi korszerűtlen technológiának köszönhetően; ettől függetlenül még most is megtalálható a területen a védett békakonty és a szintén védett kígyónyelvpáfrány.

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár környékének állatvilága nem sokban tér el az ország középső részének középhegységeire jellemző állatvilágtól. A rovarfauna jellegzetes, a kirándulók számára is sokszor szem elé kerülő képviselői a nagy és kis szarvasbogár, az imádkozó sáska, a kardoslepke, a fecskefarkú lepke és a sakktáblalepke.

Meggyvágó a solymári lakótelepen

A madarak közül a lakott területekhez közelebb a viszonylag urbanizálódottabb énekesmadarak (fekete rigó, erdei pinty, házi rozsdafarkú, citromsármány, stb.), a balkáni gerle és a szarka, a külterületeken pedig a fácán, a kakukk, a szajkó, a cigánycsuk és a különféle harkályok mondhatók gyakorinak. Nyári hónapokban gyurgyalagokkal is gyakran lehet találkozni, a Zsíros-hegy térségében pedig egyes években hollók is fészkelnek. A ragadozó madarak közül gyakorinak mondható az egerészölyv, a lakótelepen élő tekintélyes molnárfecske kolóniát pedig olykor kabasólyom dézsmálja. Korábban az extenzíven művelt gyümölcsösök környéke kedvező életfeltételeket biztosított a hantmadár és több más rigóféle énekesmadár (kerti rozsdafarkú, rozsdás csuk) számára is, e fajok solymári állománya azonban az utóbbi évtizedekben nagyon megcsappant. Eltűnt a területről a kövirigó is, amely az 1970-es évek végén még többször megfigyelhető volt a Szél-hegy dolomit sziklagyepes élőhelyein.

Az emlősök közül vaddisznóval és rókával – vagy legalábbis ezek kártételével – a legkönnyebb találkozni, de gyakori a nyest és a sün is; a lakótelepi házak sziklarepedéseiben denevérek (főleg korai denevérek) élnek, az erdőkben pedig szarvas, őz és muflon is előfordul.

Külön említést érdemel az Ördöglyuk-barlang állatvilága, amelyről Dudich Endre több tanulmányt is publikált. Ezek szerint a barlangban a Myotis és a Rhinolopus nemzetséghez tartozó denevérfajok is előfordulnak (Myotis myotis, Rhinolopus hipposideros, Myotis oxignathus), a denevérekben élősködő denevérlegyek közül pedig négy fajt azonosítottak (Penicillidia conspicua, Mycteribia blasii, Nyeteribia schmidti, Nycteribia biaticulata). Az Ördöglyukban előforduló barlangi rovarok között is több érdekes és ritka példányt írtak le, így kétfajta szárnyatlan ősrovart és egy addig teljesen ismeretlen sertefarkú rovart is.[48]

Solymár állattani érdekességeihez tartozik még, hogy 1988-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egyik helyi tagja a Kerekhegy fölötti erdőkben lazúrcinege előfordulását észlelte. A megfigyelés különlegességét az adta, hogy a faj magyarországi előfordulása akkor még nem volt bizonyított – más kérdés, hogy miután bizonyító felvétel nem készült, és három független észlelő sem volt jelen, az MME nem hitelesíthette ezt az észlelést. 2010 meglehetősen csapadékos tavaszán viszont a Solymári Környezetvédők Egyesületének több tagja is észlelte haris előfordulását a község egyik – lakóházakhoz közeli – mezőgazdasági területén, méghozzá több napon keresztül; ez a megfigyelés kuriózumnak számított, mert a faj solymári előfordulását korábban sehol nem írták le.[49]

Közélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település címere egy, a címerpajzson álló, karján idomított vadászsólymot tartó solymászt ábrázol, ez a címerrajz 1885-ben bukkant fel először a település ismert történetében. A jelenleg használt címer Bokros Ferenc festőművész címerrajzának stilizált változata; a pajzs felső része kék, az alsó része zöld. A két térfelet nem egyenes, hanem szabálytalan vonal választja el, az ég és a földfelszín közti horizontot jelképezve, mely horizont kirajzolja a solymári vár stilizált körvonalait is. A címerpajzs zöld mezejében látható még egy szőlőtő is.

1990-ben Bogdán István grafikus egy, a heraldikai szabályoknak megfelelő, új címert alkotott, amely egy címerpajzson elhelyezkedő, kézfején sólymot tartó, lebegő kart ábrázolt, és felajánlásból a községnek adományozta ezt a címerrajzot használatra. Miután azonban a lakosság egy része ellenszenvvel fogadta az új címert, az alkotó 1992 körül visszavonta a felajánlását.

Zászló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A solymári egyházközség zarándokzászlaja

A település zászlaja fehér és sötétkék (ibolyakék) színű, közepén a címerrel, ugyanez a két szín jelenik meg a település hivatalos koszorúin, koszorúszalagjain, illetve a hivatalos kiadványok egy részének tipográfiájában is.

A nagyközség római katolikus egyházközsége zarándokzászlóval is rendelkezik, melyet egyházi körmeneteken, zarándoklatokon használnak, ennek színei a községi zászlószínekkel azonosak, de a közepén a templom Szűz Máriát ábrázoló kegyképének kör alakba foglalt reprodukciója látható.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár 1970 óta visel nagyközségi címet. 1990 és 2010 között, a hasonló lélekszámú településekhez hasonlóan 14 képviselő alkotta a nagyközségi képviselő-testületet, 2010 óta a testület tagja 12 fő. A rendszerváltás utáni első önkormányzati ciklusban szabad demokrata és fiatal demokrata tagjai is voltak a képviselő-testületnek a többséget alkotó független képviselők mellett, 1994 és 2006 között kizárólag olyan tagjai voltak a testületnek, akik függetlenként (többnyire valamilyen helyi választási csoport tagjaként, de pártpolitikai hovatartozás kinyilvánítása nélkül) indultak a választásokon. A 2006-2010 közti ciklusban kis számú fideszes képviselő jutott a testületbe a függetlenek többsége mellett. A 2010-2014-es ciklusban 9 fideszes (8 képviselő + polgármester) testületi tag mellett a Solymári Környezetvédők Egyesülete, a Jobbik és az LMP egy-egy képviselője került az önkormányzati testületbe (2012-ben az LMP-s képviselő „frakciót” váltott, azóta a PM-et képviseli). A rendszerváltás óta eddig még minden képviselő-testület kitöltötte a 4 éves ciklusát, képviselő-testületi tagságban történt változásra, időközi választásra csak egyes képviselők halála vagy lemondása miatt került sor, néhány esetben.

A település vezetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgármesterek 1990 óta:

Név Hivatali idő Párttagság Megjegyzés
Dercsényi Péter 19901994 SZDSZ SZDSZ Az 1994-es választáson alulmaradt ellenfelével szemben, azóta nem vesz részt a helyi közéletben
Enczmann László 19941998
19982002
20022006
független Az 1990–1994 közti képviselő-testületben képviselő volt, a 2006-es választáson alulmaradt a győztes jelölttel szemben, de a képviselő-testület tagja maradt; 2010 óta nem vesz részt a helyi közéletben
Dr. Szente Kálmán 20062010 független Korábban nem vett részt a helyi közéletben, 2006-ban független, de a Fidesz által támogatott jelöltként indult
Dr. Szente Kálmán 2010 FIDESZ Fidesz

A képviselő-testület bizottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010 óta hivatalban lévő képviselő-testületben az alábbi bizottságok működnek:

  • Településfejlesztési, Vagyongazdálkodási és Műszaki Bizottság – elnök: Cser Angéla (Fidesz)
  • Pénzügyi Bizottság – elnök: Dobrovkáné Dér Borbála (Fidesz)
  • Oktatási, Közművelődési, Ifjúsági és Sport Bizottság – elnök: Lőrincz Beáta (Fidesz)
  • Szervezetfejlesztési és Vagyonnyilatkozatokat Ellenőrző Bizottság – elnök: Takácsné Nagy Eszter (Jobbik, 2014 májusától független)

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi Mátyás Többcélú Oktatási Intézmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár első, egyházi iskolája a mai községháza helye közelében állt, de az épület 1862-ben, tűzvész következtében leégett. Az új iskolaépület 1874-ben a mai Dózsa György utca és a Bajcsy-Zsilinszky utcák sarkán épült fel, ott 1903-ig, az egyházi iskola államosításig működött az intézmény. 1903. nyarán a község új iskola építésébe fogott a templomtól délre fekvő telken, a régi iskolát pedig óvodává alakították. Később, a növekvő gyereklétszám és az iskola növekvő helyigénye miatt újból iskolai funkció került a régi iskola épületébe is. Jelenleg is ezen a két telken, azóta többször átépített és bővített épületekben folyik a nagyközség alapiskolai oktatása; az iskola 1991 május 24. óta[50] viseli Hunyadi Mátyás nevét. Az alapiskolát az 1970-es évek óta zeneiskola (később művészeti iskola), 2009-től pedig pedagógiai szakszolgálat egészíti ki. Teljes neve így Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános és Művészeti Alapiskola, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat lett, de az intézmény megnevezésére hivatalosan alkalmazható az iskola ötszavas, rövid neve is.

A Kék Ovi a 2011-es felújítása után

Óvodák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első solymári óvoda 1891-ben nyílt, később a gyereklétszám növekedésével több új óvoda is létesült; a legkiterjedtebb az 1970-es években volt a solymári óvodák hálózata, amikor néhány nevelési évben egyszerre 5 helyen folyt a faluban óvodai nevelés. Jelenleg két intézmény három épületében foglalkoznak az óvodás gyerekekkel: az Óvoda Solymár nevű, községi fenntartású intézményhez tartozik a lakótelepen található, 1977-ben épült Kék Óvoda és a Polgármesteri Hivatallal közös telken elhelyezkedő Napsugár Óvoda (ez utóbbi helyén 1953-ig a főjegyzői, majd tanácselnöki szolgálati lakás állt); a Lustige Zwerge Német Nemzetiségi Óvoda pedig önálló intézményként működik, ugyancsak a Polgármesteri Hivatal szomszédságában, a Német Nemzetiségi Önkormányzat fenntartásában.

Csoportszoba részlete a bölcsődében, az avatás napján

Bölcsődék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár első, 20 férőhelyes bölcsődéje 1953-ban létesült, miután az akkori tanácselnök felajánlotta ezen célra az általa használt szolgálati lakást. Az épületet 1955-ben és 1977-ben is bővítették, de miután az 1980-as években csökkent az igény a bölcsődei ellátás iránt, először csak két csoportszobát adtak át óvodai célokra, majd az 1990-es évek elején az egész intézményt megszüntették, és helyén óvodát hoztak létre (azonos a későbbi Napsugár Óvodával). Az új bölcsőde létesítése iránti igény a 2010-14-es önkormányzati ciklus elején merült fel újból komolyabban, mígnem az önkormányzat 2013 tavaszán kezdett új bölcsőde építésébe a Györgyhegy nevű községrészben, a Pipacs és Ibolya utcák által határolt zöldterületen. Az új bölcsőde 2013. szeptemberében kezdte meg működését, mint az Óvoda Solymár tagintézménye; avatási ünnepsége 2013. szeptember 17-én zajlott, Csenger-Zalán Zsolt és Gaal Gergely országgyűlési képviselők jelenlétében.

Egyéb oktatási-nevelési intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymáron működik az 1980-as évek legvége óta a hazai Waldorf-intézményrendszer több intézménye is, így a Panoráma utcai Waldorf Óvoda, a két épületben működő, 12 osztályos nevelést biztosító Fészek Waldorf Iskola, valamint a főiskolai jelleggel működő Waldorf Pedagógiai Intézet. Több magánóvoda (Mese Óvoda, Szivárvány Keresztény Óvoda, stb.) és családi napközi is működik a nagyközségben.

Közbiztonsági és közrendvédelmi szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mentőszolgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymáron önálló mentőállomás nem található, területileg a település a Pilisvörösvári Mentőállomás illetékességi területéhez tartozik[51]; ugyanott éjszakai és hétvégi orvosi ügyelet is működik.[52] A közelben található a 2010 körül épült Pesthidegkúti Mentőállomás is, így sok esetben könnyebb onnan mentőautót irányítani az esetleges solymári riasztáshoz.

A rendészeti iroda avatása

Rendőrség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Budaörsi Rendőrkapitányságának Pilisvörösvári Rendőrőrséhez tartozik. A településen két körzeti megbízott teljesít szolgálatot, akik helyben önkormányzati tulajdonú szolgálati lakással rendelkeznek. Ugyanott még az 1990-es évek közepén körzeti megbízotti iroda is létesült – a Pilisvörösvári u. 4. szám alatt –, de ezt az épületszárnyat közel húsz éven keresztül érdemben nem használták ilyen célra. Az iroda felújításával 2013-ban korszerű rendészeti iroda nyílt az épületben, a lakosok így már helyben tudják megtenni esetleges feljelentéseiket, és a körzeti megbízottaknak sem kell elhagyniuk a település területét.

Tűzoltóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község 1995 óta önkéntes tűzoltó és polgárőr egyesülettel rendelkezik, amely a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatósággal kötött együttműködési szerződés szerint működik, helyi szinten elsődleges beavatkozó egységként. Az egyesület tűzoltósági részlege egy fecskendős szerkocsit és egy létrás szert tart üzemben. A település tűzvédelmét a hivatásos tűzoltó egységek közül a III. Kerületi Hivatásos Tűzoltóság látja el, de 2014 tavaszán a Solymári Polgárőrség és Tűzoltó Egyesület maga is megszerezte az önálló tűzoltói beavatkozásra való jogosultságot.[53]

Polgárőrség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község önkéntes tűzoltó és polgárőr egyesületének polgárőrségi részlege két járőrautóval (ezek egyike négykerék-meghajtású) végez polgárőrségi tevékenységet a településen, tagjaik rendszeresen látnak el közös polgárőr-rendőr járőrszolgálatot is a pilisvörösvári rendőrőrs rendőreivel. A polgárőrségi tevékenységet segíti az M-POL nevű helyi biztonsági magánvállalkozás is.

Magyar Vöröskereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Vöröskereszt Solymári Csoportja 2011 óta működik, helyiségük – amelyet az önkormányzat bocsátott ingyenes használat céljával a rendelkezésükre – a Dózsa György utca 1. szám alatt, a kisiskola épületének egyik mellékszárnyában található.

Egyházi szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus egyházközség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár a német lakosság többségének 1946-os kitelepítéséig csaknem 100 %-ban katolikus település volt, így például az anyakönyvezést is a teljes lakosságra vonatkozóan a helyi plébániahivatal látta el. Az első solymári római katolikus plébános még az 1710-es években foglalta el hivatalát a településen, amely a 18. század 70-es éveiig a veszprémi, attól fogva pedig a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott.

A solymári plébánosok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1716–1725: Gábriel Antal (Anton Gabrielli)
  • 1725–1730: Bayermann / Payermann János (Johann Bayermann)
  • 1730–1736: Hász György János
  • 1736–1743: Partinger Mihály
  • 1743: Höchstel Jakab
  • 1743–1753: Mechlitz György
  • 1753–1766: Pachoffer Ignác
  • 1776–1788: Perczel József
  • 1788–1805: Wattner Kelemen
  • 1805–1806: Stuck József
  • 1806–1817: Amlacher Ferenc
  • 1817–1823: Chlementis Fülöp Jakab
  • 1823–1837: Wenisch Ferenc
  • 1837–1859: Tankövy (Schuliszta) Ferenc
  • 1859–1899: Glázer József
  • 1899–1917: Kaiser Károly
  • 1917–1946: Hufnagel Ferenc
  • 1946–1964: Angeli Márton
  • 1962–1968: Almási Ferenc
  • 1968–1988: Dr. Szabadkai József
  • 1988–1997: Mits János
  • 1997–2003: Illéssy Mátyás
  • 2003–2014: Kertész Péter
  • 2014– : Kiss Csaba

Református egyházközség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településen 1946 előtt csak csekély számban éltek protestáns (református, esetleg evangélikus) lakosok, akik 1947-ig a csillaghegyi református egyházközséghez tartoztak. Az 1940-es évek végétől a Pilisvörösvári-medence református lakosai a pilisvörösvári református egyházközséghez kerültek át, de Solymárt még ebben az időszakban is beszolgáló lelkész látta el, egészen az 1990-es évekig, amikor önállóvá vált és saját lelkészt kapott a solymári egyházközség.

Egyéb egyházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár lakosai között a 20. század második felét megelőzően mindössze néhány olyan család élt, akik nem tartoztak sem a római katolikus, sem a református egyház követőinek soraiba. A 19. század végén, illetve a 19-20. század fordulóján néhány család egy időre a nazarénus valláshoz csatlakozott, néhány másik, a faluba költözött család pedig a görög katolikus vallást képviselte a településen. Szintén rendkívül csekély számban, de előfordultak Solymáron a 20. század közepéig zsidó vallású lakosok is, ők a második világháborúig a pilisvörösvári izraelita közösséghez tartoztak.

Egyéb községi intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település első művelődési háza 1952. augusztus 20-án nyílt meg, akkor még Alkotmány Kultúrotthon néven, a jelenlegi kultúrház helyén, amely előzőleg az egyik jómódú solymári sváb család nagyvendéglője volt. Az intézmény 1970 óta viseli Apáczai Csere János nevét, az elnevezés érdekessége, hogy az új nevet az akkori igazgató a helyi tanács jóváhagyása nélkül jegyeztette be, ráadásul az illető – mint utóbb kiderült – valójában Kőrösi Csoma Sándorról kívánta elneveztetni a művelődési házat, csak összetévesztette a két, háromtagú nevet.

Az épület pincéjében kialakított pinceklub az 1990-es évek eleje óta megszakítás nélkül otthont ad az időközben közhasznú egyesületté vált Kud-A.R.C. rockklubnak – amely átlagosan havi rendszerességgel tart különféle rendezvényeket –, valamint 2000 óta jazzklub is működik itt, átlagosan ugyancsak havi egy rendezvénnyel, amiket a kezdetek óta Márkus Tibor, illetve zenekara, az Equinox Quartett szervez, rendszeres fellépési lehetőséget biztosítva a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tehetséges hallgatóinak is.

2012 óta, a települési önkormányzat döntése értelmében a művelődési ház tagintézménye lett a Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény is.

Az Ezüstkor épülete az akadálymentesítés utáni átadása előtt

Ezüstkor Szociális Gondozó Központ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymár családsegítő és szociális ellátó intézménye, amely az 1990-es évek óta működik a régi plébánia épületében, a 2010-es évek eleje óta akadálymentesített körülmények között.

Orvosi rendelő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község háziorvosi és gyermekorvosi rendelőinek helyet adó épület 1921 óta szolgál ilyen célokat, előtte Muttnyánszky Ádám későbbi mérnökprofesszor szüleinek családi villája állt ezen a telken. A rendelő mai formája két – az 1970-es években, illetve 1992 körül végrehajtott – átépítés és bővítés eredményeként jött létre. Az 1992-es bővítés óta ugyanitt kapnak helyet a községben hozzáférhető szakorvosi rendelések (a fogászati rendelések kivételével, melyek a körzeti fogorvosok saját házi rendelőiben zajlanak), a védőnői szolgálat, a különféle egészségügyi tanácsadások, illetve itt található (az épület udvari szárnyában) a település legrégebbi gyógyszertára is. A házi betegellátáson felül fül-orr-gégészeti, reumatológiai és szemészeti szakrendelés, valamint fizikoterápia kap helyet a rendelőintézetben.[54]

Ünnepek, állandó rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alma együttes és közönsége a Solymári Búcsúban
  • Solymári Búcsú – a település legnagyobb ünnepe, Szűz Mária Szent Neve egyetemes ünnepnapjával egyazon napon (szeptember 12., illetve az ehhez legközelebb eső vasárnap), amely már a XVIII. század óta a helyi katolikus templom búcsúnapja. 1996 óta nemcsak egy napos, hanem több (3–5) napra kiterjedő, általában péntektől hétfőig tartó, nagyszabású, többhelyszínes kulturális rendezvénysorozat színhelye a község a búcsú hétvégéjén. A programok zöme a központban és a sporttelep környékén zajlik, de egyes programelemek helyszíne eltérő is lehet. Volt olyan év, amikor szoboravatás esett a búcsú hétvégéjére, de új települési partnerkapcsolat alapdokumentumainak aláírása és – két esetben – díszpolgári cím adományozása is esett már a búcsú idejére. A búcsú vasárnapját követő vasárnap – megfelelő időjárás esetén – a várban tartanak búcsúzáró ünnepi szentmisét.
Solymár adventi koncert
  • Adventi koncert – rendszerint Advent harmadik szombatján zajló, nagyszabású hangverseny a katolikus templomban, amelyen általában a község minden énekkara és egy-két zenekara is részt vesz. A koncert után éjszakába nyúló adventi vásárt tartanak a templom előtt a helyi civil szervezetek.
  • Március 15. – a nemzeti ünnep helyi megemlékezései egybeesnek az önkormányzat által alapított ifjúsági elismerések adományozásának napjával.
  • Kitelepítési emléknap – áprilisban, többnyire a hónap második felében megszervezett emléknap, az önkormányzat és a német nemzetiségi önkormányzat ilyenkor tart közös megemlékezést annak emlékére, hogy 1946-ban április hónapban (18-án és 23-án) indultak el a solymári vasútállomásról a település német lakosságának mintegy 60 %-át kitevő kitelepített helyi lakosokat szállító tehervagonok. Az emléknapon német nyelvű emlékmisét és megemlékező műsort tartanak, de rendszerint valamilyen nemzetiségi tematikájú kiállítás megnyitója vagy egyéb hasonló rendezvény is zajlik a közeli napokban.
Gyerekműsor májusfaállítás előtt
  • Májusfaállítás – a községi májusfa felállítása nagyszabású, kora délutántól induló és éjszakába nyúló program, minden év április 30-án; a Solymári Vállalkozók Egyesületének legnagyobb saját szervezésű rendezvénye, színhelye a katolikus templom előtti díszburkolatos térség. A több órás műsorban rendszerint minden évben fellép a községi német nemzetiségi kultúrcsoportok többsége, és egy-két más műfajban tevékenykedő helyi tánccsoport vagy zenekar is.
  • Majális – a település második legnagyobb ünnepi rendezvénye (a Búcsú után). A községi majális rendszerint a helyi fúvószenekar falujáró ébresztőjével indul, a nap programjai egyébként a Jegenye-völgyben található nagytisztáson zajlanak.
Hősök Napja
  • Hősök Napja – a két világháború közti hagyományok újraélesztésével megszervezett, a rendszerváltás óta minden évben május utolsó vasárnapján tartott ünnepség, az önkormányzat és a község hivatalos megemlékezése a háborúk és elnyomó rendszerek helyi áldozatairól. Helyszíne a Templom téri Hősi emlékmű előtti terület: ilyenkor az aktív helyi civil szervezetek mindegyike koszorút helyez el az emlékműnél, katonai tiszteletadás mellett. Ugyanekkor kerül átadásra a legmagasabb önkormányzati elismerésnek minősülő "Solymárért" emlékérem, illetve a nemzetiségi önkormányzat által alapított Nemzetiségi Díj.
  • Betelepülési megemlékezés – első alkalommal 2010-ben, majd azóta minden évben június harmadik vasárnapján megtartott ünnepség, apropóját 2010-ben az első németországi telepesek Solymárra érkezésének (feltételezett) 300. évfordulója adta.[55] A rendezvény célja, hogy a nemzetiségi önkormányzat a község gyásznapjairól való megemlékezés mellett pozitív hangvételű, a nemzetiségi identitást erősítő programokat is kínáljon a lakosoknak. A résztvevők rendszerint viseletbe öltözve jelennek meg a nap programjain, s a szervezők erre kérik a helyi németség képviselői mellett a magyar és esetlegesen más nemzetiségeket képviselő vendégeket is.
Traktortalálkozó (2007)
  • Traktortalálkozó – a 2000-es évtized dereka óta civil kezdeményezésben megvalósuló egész napos rendezvény, július első hétvégéjén. A XX. század második felében csak kis földterületeket birtokolhattak Solymáron azok a családok, amelyek még egyáltalán foglalkoztak földműveléssel, s ezek a földterületek csak kis méretű, illetve teljesítményű traktorokkal voltak gazdaságosan megművelhetők. Ezeknek az akár 40-50 évnél is idősebb gépeknek a bemutatására, felvonultatására, illetve tulajdonosaik/gyűjtőik számára találkozási lehetőségként jött létre a ma már országos hatókörű, indulása óta minden évben megtartott rendezvény.
  • Gospel FesztiválIlléssy Mátyás akkori plébános és Jeney Erzsébet kezdeményezéséből, először 2001-ben, majd azóta 2013-ig megszakítás nélkül megrendezett egyházi könnyűzenei találkozó, általában augusztus utolsóelőtti szombatján zajlik. Már kezdettől országos hatókörű fesztiválként kerül megrendezésre, a 2000-es évek dereka óta a fellépők egy része már külföldről érkezik, nemzetközivé téve a fesztivált. 2013-ban – életre hívása óta először – nem rendezték meg, de a szervezők közleménye szerint ez nem a rendezvény megszűnését jelentette, csak egy évnyi "alkotói szabadságot".[56]

Helyi sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Solymári Hírmondó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Solymári Hírmondó 1989 és 2010 között a községi önkormányzat egyetlen hivatalos lapja volt, 2011 óta a két hivatalos helyi lap egyike (a Solymári Magazin mellett). Indítását még 1986-ban határozta el Bogdán Istvánné, akkori tanácselnök és Bélavári Imre, helyi lakos rádiós szakember (később a községi MDF-szervezet alapító elnöke). Akkor azonban még nem kaphattak lapindítási engedélyt, a lap első két próbaszáma ezért csak 1989. augusztus 20-án és szeptember 20-án jelenhetett meg.

Első rendes száma 1989. október 20-i dátummal jelent meg, azóta a megjelenése folyamatos. 1989-es és 1990-es évfolyamában havonta jelent meg, változó (8-12-16) oldalszámmal. 1991-ben áttért a kéthetenkénti megjelenésre, ezt azonban a szerkesztők vélhetően nem tudták tartani, mert 1992-től ismét havonta került a helyi üzletekbe. 2004–2010 közt ismét kéthetente jelent meg, általában 28–32 oldalas terjedelemben. 2011 januárja óta a korábbinál szűkebb terjedelemben (16–20 oldal), viszont minden solymári lakos számára ingyenesen kézbesítésre kerülő lapként jelenik meg, havonta egy alkalommal, közlönyszerű önkormányzati kiadványként.

Témáit a nagyközség, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből meríti, terjesztése 2010-ig a helyi üzletekben történt, de elő is lehetett rá fizetni. Több különszáma is megjelent, jellemzően választási években, a helyi önkormányzati választás képviselő-jelöltjeinek bemutatására. 1996-ban a kitelepítés 50. évfordulója alkalmából, illetve az azévben elsőként nagyszabású, többnapos fesztiválként megrendezett Solymári Búcsú alkalmából jelent meg különszáma, az eredeti laphoz hasonló formátumban, de jóval kisebb terjedelemben. Főszerkesztői az 1990-es években (sorrendben) Bélavári Imre, Tamás Enikő, Bogdán Istvánné és Frang Gizella voltak; 1999 ősze óta a főszerkesztő Kleer László.

Az 1911-ben állított Missziós kereszt a helyi római katolikus templom déli oldalfalán

Solymár Csillaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Illéssy Mátyás akkori plébános kezdeményezésére jött létre 1999. novemberében, egyházközségi lapként. Célja kezdettől fogva – a katolikus hívek informálása mellett – az egyházi élet modernizálása is volt, a kezdeti szerkesztők a plébánoson felül Kovács Márk és Sólyom Ágnes voltak. A lap iránt váratlanul nagy érdeklődés mutatkozott, ami gyors ütemű fejlődést gerjesztett, ennek eredményeként a kiadvány néhány lapszámon belül kinőtte a kiindulási kereteit, illetve a település határait. Több minőségi, mennyiségi és terjesztési váltás következett a 2000-es évben, amikortól a lap immár Képmás családmagazin néven országos terjesztésű folyóirattá vált. Néhány lapszámon keresztül a Képmásban még megjelent, néhány oldalas mellékletként a solymári egyházközségnek szóló külön kiadvány is – változatlanul Solymár Csillaga néven –, mígnem ez utóbbi 2001-ben megszűnt, a Képmás pedig teljesen önálló lappá vált.[57]

Sólyomszem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyi terjesztésű és jellemzően a helyi témákkal foglalkozó, de a nagypolitika iránt sem közömbös lapja volt a településnek 2001 decembere és 2003 márciusa között; a nagypolitika terén nyíltan vállalt polgári értékrendet képviselt, a helyi önkormányzathoz való viszonyulása pedig tárgyilagos, de érzékelhetően ellenzéki beállítottságú volt. Többnyire kéthetente jelent meg, 20-32 oldalon, színes borítóval és (egy-két eseti kivételtől eltekintve) fekete-fehér nyomású belívvel. Az alig több mint egy év alatt megjelent 25 lapszám mindegyikének Frang Gizella volt a főszerkesztője.

Szólj Már[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003 decembere és 2006 decembere között jelent meg a településen magánkiadású havilapként, 32-36 oldalon, színes borítóval és fekete-fehér nyomású belívvel. Az első három számot Klotz Mária szerkesztette, majd a negyedik számtól egészen a megszűnésig Bayer Zsolt volt a lap főszerkesztője. A tényleges szerkesztési munkát 2004. áprilisa és 2005. januárja közt nagyrészt Frang Gizella, 2005. januárjától 2006. decemberéig pedig a polgári értékrendet magukénak valló helyi vállalkozók bevonásával szervezett szerkesztőbizottság végezte.

Fixpont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes néven Fixpont - A középpontban Solymár; az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület által kiadott kulturális-közéleti havilap volt.

2007 márciusától 2011 januárjáig jelent meg, amikor is anyagi források hiánya miatt megszűnt. Témáit a nagyközség, illetve a vele egyazon mikrotérséget alkotó Pilisvörösvár és Pilisszentiván, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből merítette, terjesztése is ugyanezeken a településeken történt. Alakulásától kezdve A4-es méretben, 32 oldalon jelent meg, színes borítóval és középen egy színes belívvel, ez alól csak a legutolsó, 2011 januári szám volt kivétel, melynek egész külső megjelenése jóval szegényesebb volt. Szerkesztői solymári fiatalok voltak, akiknek mindvégig az volt a céljuk, hogy a lap a hivatalos helyi újsághoz képest színesebb, olvasmányosabb formában számoljon be a mikrorégió eseményeiről, egyben határozott értékrendet közvetítve igyekezzék szerepet vállalni a hagyományőrzésben és a hagyományápolásban.

Solymári Magazin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. áprilisától jelenik meg, magazinjellegű, havi megjelenésű önkormányzati kiadványként. Főszerkesztőjének a néhány hónappal korábban megszűnt Fixpont főszerkesztőjét, Hegedűs Andrást kérte fel a községi önkormányzat, szerkesztőségi stábja is közel azonos a Fixpont utolsó évfolyamának szerkesztőségével.

Lakótelepi Hírlevél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 tavaszától jelenik meg, mint a község első olyan közéleti kiadványa, amely elsődlegesen egy településrész – a lakótelep – életéről számol be és kifejezetten az ottani lakosok tájékoztatását szolgálja. Az egyelőre valóban csak hírlevél formátumú kiadvány teljesen civil kezdeményezésből született, és azóta is önkormányzati támogatás nélkül jelenik meg, a kiadását kezdeményező helyi civil mozgalom létrehozója, Gabai Zsanett szerkesztésében. Az első két száma a lakótelep lépcsőházaiban került kifüggesztésre, harmadik lapszáma óta már minden lakótelepi lakos postaládájába eljut a kiadvány.[58]

Pilis Televízió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 óta solymári központtal működik a környékbeli települések közéleti és kulturális eseményeit, helyi politikai történéseit bemutató és közvetítő PilisTV. A tévé adása kábeltévén jut el Solymár, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Tinnye és Perbál lakásaiba. Akik nem rendelkeznek kábeltévé előfizetéssel, azok interneten is követhetik a televízió élő adását a PilisTV honlapján.

Kultúra, hagyományőrzés, civil szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi szokások, hagyományok őrzése és ápolása a helyi családok többségében mindig is magától értetődő volt, és többé-kevésbé az maradt a kitelepítést elkerülő sváb gyökerű családokban, azok leszármazottai körében is. Bár a régi hagyományok ápolására alakult közösségeket, szervezeteket a világháború után uralomra jutott rendszer egy ideig nem nézte jó szemmel, Solymáron már az 1960-as évek végén újjáalakult az 1885-től 1946-ig működő férfikórus, hasonló időszakban kezdett formálódni a (hivatalosan az 1970-es évek derekától működő) Hagyományőrző Asszonykórus is, 1972-ben nemzetiségi tánccsoport alakult, a rendszerváltást követő évektől pedig megsokasodtak a régi solymári hagyományok őrzésére alakult szervezetek, rendezvények.

Az azonban, hogy a helyi kultúra és közélet egykori jeles személyiségeinek emlékét közösségi szinten is megbecsülje a település, sokáig nem volt jellemző, és csak a 2000-es évek derekától sokasodtak meg ennek jelei. Az egyik legelső, erre utaló jel az volt, hogy 2005-ben az alapítójáról, Jablonkay Istvánról nevezték el a község helytörténeti gyűjteményét, ahol aztán a következő években több olyan időszaki kiállítás is nyílt, amely a régi solymári mesterségeknek és mesterembereknek, zenészeknek, vagy éppen az egykori pedagógusoknak állított emléket. Az évtized második felében az iskola is csatlakozott ebbe a sorba: néhány (egyelőre két) tantermét az intézmény egykori neves pedagógusairól nevezte el. 2011-ben megkapta a község legnagyobb elismerését (már csak posztumusz) Seres István, aki közel 40 éven keresztül volt a község vb-titkárja, és nevéhez fűződik a település legjelentősebb helytörténeti könyveinek megírása is. Ugyanebben az évben jelent meg a Solymári Arcképcsarnok című „helyi életrajzi lexikon” első kiadása, amely több száz egykori jeles solymári személyiség életútját mutatta be; szerzőinek kezdeményezésére az önkormányzat 2012-ben hat, addig névtelen közterületet nevezett el az adott településrészhez kötődő, néhai solymári lakosról. [Addig mindössze 7 olyan utca volt a községben, amely Solymárhoz kötődő személyiség nevét viselte.] A 2013-as év díszpolgár-avatási aktusa is illeszkedett ebbe a sorba: az önkormányzat Jablonkay István múzeumalapítónak adományozott posztumusz díszpolgári címet (születésének centenáriuma alkalmából).

Jelentősebb kórusok, zenekarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fábián Attila karnagy és a férfikórus néhány tagja

Solymári Férfikórus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi formájában 1969 óta működő énekkar, melynek története 1885-ig nyúlik vissza; akkori elődjét Hugo Laurösch osztrák mérnök alapította, és ő maga is vezette 1913-ig; később, 1932-ben a kórus a Cecília Dalkör nevet vette fel, és így működött az 1946-os kitelepítésig. 1969. január 30-i újjáalakulása Magyar Ferenc, az Új Ember akkori felelős szerkesztője nevéhez fűződik, fontosabb karnagyai Kempelen Tünde, Marosi Albert, Gerenday Endre, Tóth Árpád és Juhász Diána voltak.[59] Jelenlegi vezetője Fábián Attila.

Az Asszonykórus Schreiber-Kánya Dittával

Hagyományőrző Asszonykórus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1974-ben alakult, szinte kizárólag a helyi német nemzetiséghez tartozó asszonyokból álló énekkar Kempelen Tünde kezdeményezésére, Kelemen Istvánné Hansághy Margit vezetésével jött létre. 1981-ben bejutottak a Röpülj Páva című, kultúrcsoportok számára szervezett televíziós verseny döntőjébe is.[60] Karnagyai az alakulás óta Gerenday Endre és Juhász Diána voltak, az együttes jelenlegi vezetője Schreiber-Kánya Ditta.

Solymári Szokolay Bálint Nőikar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kórus Szokolay Bálint zenepedagógus (Szokolay Sándor zeneszerző édesapja) szervezésében jött létre 1983-ban, vezetői az 1990-es évek közepe óta Blazsek Andrea és Mózes Krisztina. Szokolay Sándor a kórus "házi zeneszerzőjének" tekinti magát, és e minőségében jelentős számú olyan dalművet komponált, melyeket a nőikarnak ajánlott.

A Corvinus Vegyeskar 15 éves koncertje (2011)

Corvinus Vegyeskar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es években Kempelen Tünde által létrehozott Madrigálkórus utódaként jött létre az 1990-es években, karnagyai között olyan szakemberek is szerepeltek, mint Tóth András vagy Cser Miklós[61]. Jelenlegi karnagya Lógó Tibor.

Schaumarer Musikanten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995-ben alakult fúvószenekar, mely elsősorban sramli jellegű zenét játszik, de kisebb arányban szerepelnek a repertoárján klasszikus fúvószenekari, illetve fúvószenekarra áthangszerelt könnyűzenei darabok is. Vezetője 1998 óta Buzás Bálint.[62]

Jelentősebb tánccsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hétlépés (2007)

Hétlépés Tánccsoport / Reményi Margit Táncegyüttes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es években, Friedrich Ignácné által Ifjúsági Tánccsoport néven alapított, sváb hagyományőrző tánccsoport utódaként működik, a 2000-es évek eleje óta Hétlépés (németül Siebenschritt) néven. Tagjai zömmel a 25-40 éves korosztályból kerülnek ki, többségük német nemzetiségi kötődésű, de rendszeresen táncolnak magyar táncokat is. Eddigi legjobb eredményeik egyike, hogy 2011-ben Fesztiváldíjat kaptak, vagyis a legjobbak között is a legjobbnak járó minősítést szerezték meg a Német Nemzetiségi Néptáncfesztiválon.[63] Vezetőjük Geringer Péter és Milbich Edit. 2013. november 24-én a csoport táncegyüttessé alakult, alapítójuk leánykori nevét felvéve Reményi Margit Táncegyüttes néven.[64]

Néhányan a Cédrus táncoslányai közül (2008)

Cédrus Táncegyüttes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999-ben Solymáron alakult tánccsoport, mely a sváb tánchagyományokra épülő helyi tánccsoportok kiegészítőjeként magyar és más Kárpát-medencei nemzetiségek néptáncaira szakosodott.[65] Előzményei az 1995-ben ugyanitt alakult gyermek néptánccsoport születéséig nyúlnak vissza, így a kezdetek óta folyamatosan foglalkoznak utánpótlás-neveléssel is. Vezetőik Varga Zoltán koreográfus és felesége, Lőrincz Beáta táncpedagógus.

Herbstrosen Tánccsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban alakult sváb hagyományőrző, felnőtt tánccsoport, melynek sokáig kizárólag családos, az idősebb generációkhoz tartozó házaspárok voltak a tagjai (ez a "szabály" csak a 2000-es évtized végén enyhült csekély mértékben). A csoport érdekessége, hogy tagjai kivétel nélkül felnőttként, 30-50 éves koruk között, vagy akár még idősebb korban kezdtek érdemben táncolni tanulni. Az együttes művészeti vezetője az alakulástól kezdve, 2014. júliusában bekövetkezett haláláig Manninger Miklós volt.[66]

Néhányan az Edelsteinből (2007)

Edelstein Tánccsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községi iskolában folyó nemzetiségi táncoktatás tanítványaiból a 2000-es évek elején szerveződött, s azóta is megszakítás nélkül működő, sváb hagyományőrző tánccsoport, művészeti vezetői ez idő alatt Czippánné Dinda Ilona, Schokátzné Tallér Mária és Manninger Miklós voltak.[67]

Bunte Bände Tánccsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óvodásokból és kisiskolásokból szervezett sváb hagyományőrző tánccsoport, működtetője az alapítása (2005) óta Milbich Edit.[68] 2010-re a létszáma meghaladta a 60 főt, és olyan családok gyermekei is csatlakoztak a csoporthoz, amelyekben a szülők semmilyen sváb kötődéssel nem rendelkeznek.[69] 2013-ban már öt külön korcsoportja indult, a bölcsődések korcsoportjától egészen az ifjúsági korcsoportig bezáróan, mint a Siebenschritt (Hétlépés) Tánccsoport reménybeli utánpótlásai.[70]

Színjátszó csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csepűrágók színjátszókör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolai diák-színjátszókörként alakult a 2001-2002-es tanévben, Daragics Éva drámapedagógus vezetésével, felső tagozatos, és esetenként gimnáziumból visszajáró diákokból. Az iskolai ünnepségek műsorai mellett minden évben legalább egy komolyabb színdarabot is betanultak és előadtak, rendszerint több alkalommal is. 2012 óta "mini" csoportja is van, ennek tagjai az alsó tagozatok évfolyamokból és az ötödik osztályokból kerülnek ki, és 2012 májusában, a színjátszókör 10 éves jubileumi előadásán mutatkoztak be először nyilvános rendezvényen.[71] A képviselő-testület 2013. novemberi döntése értelmében 2014. januárjától a művelődési ház kultúrcsoportjaként folytatja munkáját.

"Kompanei" amatőr sváb színtársulat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hartmann–Hellebrandt Hilda kezdeményezésére alakult az 1920-as, 30-as helyi sváb színjátszó hagyományok felélesztésére, 2011-ben. Tagjai zömmel a helyi nemzetiségi egyesületekben, kultúrcsoportokban amúgy is aktív, javarészt idősebb solymári lakosok, de kisebb számban akadnak fiatalabb, illetve nem solymári tagjai is. Előadásaikat kizárólag helyi sváb dialektusban adják elő, a darabokban állandó közreműködő a Hagyományőrző Asszonykórus, illetve a Zwickl Polka Party nevű sváb kamaraegyüttes.[72] A képviselő-testület 2013. novemberi döntése értelmében 2014. januárjától a művelődési ház kultúrcsoportjaként folytatja munkáját.

Disznótor a Heimatverein Egyesületnél

Közéleti szerveződések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heimatverein–Falukör Egyesület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991. február 22-én alakult a rendszerváltás utáni Solymár első nemzetiségi civil szervezeteként, azzal a céllal, hogy az akkor még nem létező nemzetiségi önkormányzatok helyett igyekezzék megszervezni a lakosság nemzetiségi kötődésű részében a sváb öntudat felélesztését, illetve – különböző programok szervezésén és lebonyolításán keresztül – annak ébren tartását. Az egyesület bírósági bejegyzése 1991. május 23-án történt meg, székhelye 1992 óta a község régi plébániaépületének (Templom tér 8.) utcai szárnya, melyet a német nagykövetség nagy összegű felajánlása révén újíthattak fel. Több helyi kiadvány megjelentetésében, emlékművek állításában és más nemzetiségi kezdeményezések beindításában is jelentős szerepet vállaltak. 2010-ben magára vállalta a községi nemzetiségi önkormányzati választásokon a jelöltállító szervezet szerepét. Az egyesület elnöke Mentesi József.[73]

A várkút feltárása is a Helytörténeti Alapítvány támogatásával zajlik

Helytörténeti Alapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992. november 28-án alakult, az 1970 óta működő, de jogi személyiség nélküli Helytörténeti Társaság jogi személyiséggel is rendelkező, így gazdasági tevékenységek végzésére is jogosult kiegészítő szervezeteként. A 2010-es évek elejéig az alapítvány vállalta magára a solymári vár, illetve a községi helytörténeti gyűjtemény üzemeltetését, a várban folyó feltárási munkák technikai hátterének biztosítását, a legtöbb helytörténeti kiadvány kiadói feladatait és több más hasonló tevékenységet. Az alapítvány 2009-2010 között két alkalommal magára vállalta várjátékok szervezését és lebonyolítását is, a Várban és a környező területeken. Kuratóriumi elnöke az alapítástól a haláláig dr. Jablonkay István volt, utóda a kuratórium addigi titkára, Hamvas Márton lett.[74]

Az SKE standja a Solymári Búcsúk egyikén

Solymári Környezetvédők Egyesülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi rendszerváltás utáni években létrejött (hivatalosan 1994 áprilisában bejegyzett, de gyakorlatilag már 1992 óta működő) helyi civil érdekvédelmi szervezet, amely az 1990-es évek eleje óta megszakítás nélkül részt vesz a természetvédelmi területekkel és nem védett, de védelemre érdemes élőhelyekkel határolt település környezetvédelmi problémáinak rendezésében. 2002 óta részt vesz az önkormányzati választások települési szintű jelöltállításában, 2010-ben – a település történetében első civil szervezetként – képviselőt tudott juttatni a nagyközség 12 fős képviselő-testületébe. Létrehozatalának egyik legaktívabb előmozdítója, többszörös elnöke illetve elnökségi tagja Tamás Enikő, rajta kívül volt a szervezet elnöke Csapó Beatrix és Rétfalvi József is; 2008. március 27.[75] óta az elnöke (és 2010-től önkormányzati képviselője) Szeghy Krisztina.

Solymári Vállalkozók Egyesülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település iparosainak, üzletembereinek és vállalkozóinak rendszerváltás utáni első civil tömörüléseként létrejött érdekvédelmi és kulturális szervezet, amely 1995. március 17-én alakult.[76] Kezdetben fő céljuk a helyi vállalkozók érdekében történő közös kiállás, illetve a vállalkozók és a településvezetés közti kapcsolat erősítése volt. Már 1998-ban szerepet vállaltak az önkormányzati választásokon is, a függetlenként induló képviselő-jelöltek egy részének elvi támogatásával (akkori támogatottjaik közül később ketten is alpolgármesterek lettek). Többször is jelentős összeggel támogattak kulturális célokat - rendezvények szervezését, szoborállításokat és -felújításokat, stb. - és jótékony célú kezdeményezéseket is.

Egyéb helyi szerveződések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Nagykorúsági" buli a 18 éves Kud-ARC pinceklubjában (2008)

Kud–A.R.C. Közhasznú Ifjúsági Egyesület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A művelődési ház pincéjében 1990-ben megnyitott rockklub törzsközönségéből és rendezői gárdájából a 2000-es évek elején szerveződött ifjúsági egyesület, a nevében megbújó rövidítés ma is az eredeti gyökereket őrzi (A.R.C. = alternatív rockklub). Legfőképpen könnyűzenei koncertek, fiatal alkotók műveiből összeállított kiállítások, sport- és egyéb, leginkább fiataloknak szóló programok szervezésével foglalkozik. Hosszú ideje állandó résztvevője a Sziget Fesztiválnak is.[77]

Nagycsaládosok Solymári Egyesülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek első felében jött létre, kezdetben a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi csoportjaként, majd az egyesület országos szintű újjászervezésekor különálló egyesületté alakult. Fő tevékenységük – más, ugyanilyen területen tevékenykedő szervezetekhez hasonlóan – a helyi nagycsaládosok életének megkönnyítése különféle programok szervezésével és más módokon. 2014. januárjában saját üzemeltetésű tankonyhát is létesítettek a településen, részint az iskolások főzés-tanításának elősegítésére, részint egyéb tanfolyamok rendezésére, illetve – nem utolsósorban – azzal a céllal, hogy megfelelő helyszínt biztosítsanak a solymári gasztronómiai örökség megőrzéséhez és továbbadásához.[78]

Solymári Golgota Alapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek derekán jött létre azzal a céllal, hogy biztosítsa az anyagi és erkölcsi hátteret a XX. század második felében tönkrement régi kálvária helyett tervezett új keresztút megvalósításához. Miután a keresztút 1996-98 között, a Szél-hegyen elkészült, az alapítvány a községben meglévő egyéb vallási emlékhelyek (kápolnák) ápolását, karbantartását, szükség szerinti felújítását és eseti jelleggel újak építését tűzte ki céljául.

A Solymári Iparos Egylet tablója

Solymári Iparos Egylet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború közti időszakban működött hasonló helyi szervezet mintájára, nagyrészt kézműves iparos foglalkozású solymáriakból alakult szerveződés. Fő céljuk a község területén található vallási emlékek (keresztek, kápolnák, kegyszobrok, stb.) állagmegóvása, rendszeres karbantartása és esetenként újak készítése. Ennek fejében összejöveteleiket a plébániaépület alagsorában tarthatják, és rendszeresen tartanak élő fúvószenés sördélutánokat is az ugyancsak egyházi területnek számító [2007-ben általuk felújított] egykori sekrestyésház (ma egyházközségi gyűjtemény) udvarán is.

Solymár Egészségügyéért Közhasznú Alapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben alakult, azzal a céllal, hogy ellássa a település orvosi rendelőjét olyan felszerelési tárgyakkal, műszerekkel, amelyeket nem célszerű külön-külön minden orvosnak beszereznie, de nagyon fontosak a betegellátáshoz – például defibrillátort, oxigénpalackot, stb. Az alapítvány iskolásoknak és szülőknek szóló drogprevenciós előadásokat is szervez, és a nagyobb községi rendezvényeken is gyakran jelen van, ingyenes lakossági szűrővizsgálatokat biztosítva, illetve igény szerint felvilágosító–betegtájékoztató célú előadásokat szervezve.[79]

Szépsolymár Alapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013-ban bejegyzett, kulturális és értékvédelmi céllal szerveződött alapítvány, kurátorai jórészt 40 év alatti, helytörténeti érdeklődésű fiatalok. Céljuk, hogy minél több helyi értéket tudjanak bárki számára elérhetővé, kutathatóvá és új értékként adaptálhatóvá tenni, legyen szó akár helytörténeti, német nemzetiségi vagy akár a többségi nemzethez kötődő értékekről. Az alakulásuk óta eltelt rövid idő alatt szerveztek már zenei pályázatot[80], fórumokat a solymári német nemzetiség jelenkori helyzetének tisztázására[81], ünnepi megemlékezést Taller Mátyás helyi születérű, kitelepített zeneszerző születésének és halálának kettős jubileumára[82][83], továbbá két saját kiadványuk is megjelent már[84][85].

Solymári Kerékpáros Társadalom / Critical Mass Solymár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. január 16-án alakult, kerékpárosokat megmozgató, javarészt solymári tagokból álló társaság; fő profilja túrák és közösségi programok szervezése, céljaik közt a kerékpározás népszerűsítése és a helyes KRESZ elsajátításának elősegítése is szerepel, a biztonságos kerékpározás érdekében. 2012-13-ban több községi programon is részt vettek[86][87]; 2014-től, némi változáson átesve Critical Mass Solymár néven tevékenykednek.

Kereskedelem, vendéglátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az azóta megszűnt solymári Plus áruház a megnyitása napján (2006)

A településen a 2000-es évek derekán kezdtek teret hódítani a kereskedelmi áruházláncok, előtte – a rendszerváltás idejétől számítva – a helyi lakosok által fenntartott kisebb üzletek domináltak a helyi kereskedelemben, és a (szintén helyi tulajdonosi hátterű) Hanker Kft. volt az egyetlen, amely két, viszonylag nagy élelmiszerboltot birtokolt a faluban. 2005. november 11-én nyílt meg a község első nagyáruháza, az Auchan, 2006. március 3-án Plus üzletház nyílt a Terstyánszky úton, ugyanebben az időszakban Spar bevásárlóudvar nyílt a lakótelep mellett, és nem sokkal később jelent meg, negyedik kereskedelmi áruházláncként a CBA is, amely átvette a Hanker Kft. két korábbi élelmiszerüzletét (az egyik jelenleg már CBA Prima áruházként működik). A Plus áruház később Spar-tulajdonba került, majd hosszú zárva tartás után 2012. decemberében az Aldi nyitott ugyanott élelmiszerdiszkont-áruházat. A fentieken kívül két pékség üzemel a településen, és körülbelül tíz olyan kisebb üzlet, ahol élelmiszer- vagy zöldség- és gyümölcsárusítással foglalkoznak. Éjjel-nappal nyitva tartó üzlet jelenleg nincs Solymáron, a legtovább (21 óráig) az Auchanban és a lakótelepen működő Dardi pékségben vásárolhatnak élelmiszert a helyiek.

A község területén egy Shell benzinkút, egy Auchan-benzinkút és egy helyi vállalkozás által fenntartott harmadik benzinkút működik, de a település közigazgatási határától számított 1 kilométeres körzeten belül további három üzemanyagtöltő állomás is elérhető. A gyógyszertárak száma négy, a pénzintézetek közül pedig jelenleg 5 van jelen (bankfiókkal) a településen (Budapest Bank, MKB Bank, MagNet Bank, OTP Bank, Pilisvörösvári Takarékszövetkezet). A postahivatalok száma kettő, ezek egyike a település központjában (a Mátyás király utcában), a másik az Auchan áruházban található. Élénk a gépjármű-kereskedelem is: önálló márkakereskedése és/vagy szakszervize van Solymáron a Ford, a Mercedes, a Renault és a Suzuki autómárkáknak is.

Aranykorona Vendéglő

Vendéglátóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esküvői kiállítás az Aranykorona Vendéglőben

Jelentősebb vendéglátóhelyek, éttermek szinte kizárólag a Pilisszentivánra vezető Terstyánszky út mentén alakultak ki a településen. A leghosszabb ideje, 1984 óta a sporttelep melletti Aranykorona Vendéglő és Hotel üzemel (méghozzá változatlan tulajdonosi háttérrel), tőle mintegy száz méterre nyugatra található az 1994-ben Klinger Hof néven nyitott, de azóta többször átalakult és több tulajdonosváltáson átesett, jelenleg Grill Hof néven működő étterem; további, körülbelül 100-150 méterre található az 1998. október 23-án megnyitott – azóta folyamatosan működő – Venezia Pizzéria. Szintén a Terstyánszky úton működött a község egy negyedik, a 90-es években és a 2000-es évek elején népszerű, sok rendezvénynek otthont adó Max Lenc Étterem, ez több év zárva tartás után 2014. nyarán nyitott meg újra, ezúttal Los Amigos Pub néven.[88] A településközpont közelében jelenleg egyetlen melegkonyhás vendéglátóhely működik, az 1993-ban létesült Schultz Söröző a Mátyás király utca és a Hősök utca kereszteződésénél. Egy étterem található még az Auchan áruházon belül is, valamint egy kisebb ételbár működik a település Pesthidegkút felőli végében.

A második világháborúig Solymárnak jelentős kocsmakultúrája volt, hiszen abban az időben a kocsmák még nem annyira a leittasodás helyszínei, hanem főként a települési közélet színhelyei voltak. Ma körülbelül tucatnyi kisebb-nagyobb presszó, söröző vagy pub működik a településen, de a régi kocsmákkal való „jogfolytonosság” gyakorlatilag teljesen megszűnt, épp 2013-ban zárt be az egyik legutolsó olyan vendéglátóhely – a Lejtő borozó –, amelynek az épületében már a második világháború előtt, és azóta is mindvégig kocsma működött. Félig-meddig kivételnek tekinthető a művelődési ház épületében alkalomszerűen (csak rendezvények idején) kinyitó pub, hiszen a művelődési ház épülete a háború előtt nagyvendéglő volt. A kisebb vendéglátóhelyek között említhető még a 2005 között megnyitott Zazzi cukrászda, amely távolabbi településekről is nagy számú vendéget vonzott, de 2013 nyarán bezárt és Budára költözött, valamint a 2013 nyarán megnyitott Templom téri Mandula kávézó, illetve a Kotyogó kávézó, amely 2013. végén nyílt meg a Mátyás király utcában, pár lépésre a községházától.

Solymár díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismert emberek, akik Solymáron éltek, vagy élnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görgey Gábor egy solymári magánrendelő megnyitóján

Solymár az irodalomban és a filmekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Solymári témájú mese Móra Ferenc közismert, A solymári csóka című ifjúsági novellája.
  • Részben Solymáron játszódik Kovai Lőrinc Varázsfény című, önéletrajzi elemeket is megjelenítő két kötetes nagyregénye.[112]
  • Solymár az egyik (egyébként vélhetően nem valódi) helyszíne Váci Mihály Hol az a hivatal? című novellájának.[113]
  • Részben Solymáron játszódik Bayer Zsolt A pénz című, önéletrajzi ihletésű novellája.[114]

Solymár területén számos film és tévéjáték egyes részeit forgatták az elmúlt évtizedek során. 1962-ben például az akkor még létező pilisszentiváni bányatelepen és az ugyancsak működő solymári szénosztályozónál készült a Germinal című film. A solymári vasútállomáson forgatták az 1980-as években több kosztümös történelmi film bizonyos jeleneteit, illetve a Képvadászok című magyar film egyes részleteit. [115] Itt vették fel az Angyalbőrben című sorozat néhány jelenetét is.[116] Az utóbbi években a Jóban Rosszban című sorozat egyik fő forgatási helyszínének számít a település. A solymári művelődési házban forgatták a Munkaügyek című komikus televíziós sorozat Műkedvelő előadás című epizódjának (III. évad 8. epizód) azon jeleneteit, melyek a Szepezdi Köztisztviselő Találkozón zajlottak.[117]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  •  Németország Wüstenrot A partnerkapcsolatot 1989-ben kötötték meg, a két falu 2014-ben ünnepelte a partnerkapcsolat 25 éves évfordulóját.
  •  Románia Csíkpálfalva (Păuleni-Ciuc) A testvérközségi megállapodást 2011. szeptember 9-én kötötték meg a két település vezetői.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Solymár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  4. Népszámlálás 2011. 142. o.
  5. Népszámlálás 2011. 174. o.
  6. Jablonkay Pál: Solymár földrajza. Doktori disszertáció, 1935.
  7. [1]
  8. [H. A.: Mégis marad a felüljáró nyomvonala? Solymári Magazin, III. évf. 10. szám, 2013. október, p08-09]
  9. [Havilap indult a lakótelepen. Solymári Magazin III. évf. 6. szám, 2013. június, p05]
  10. http://www.kerekhegyinfo.hu/ Elkészült a szennyvízcsatorna hálózat. Közzétéve: 2013. december 24.
  11. Az ülésteremből jelentjük. Solymári Hírmondó, 1994. július, p02
  12. [Az ősember nyomai Solymár területén. In: Seres István: Solymár története és néprajza, 1993.]
  13. Ritter György: A „Sal mar(e) legendája I–IV. Fixpont, III. évf. 2-5. szám, 2009. február–május
  14. Ritter György: A középkorban királyi solymászok éltek Solymáron – 25 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz Solymár történelméről, és rosszul tudod! Solymári Magazin, III. évf. 6. szám, 2013. június
  15. Ritter György: 25 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz Solymár történelméről, és rosszul tudod! – A solymári várat Szarkavárnak hívták. Solymári Magazin II. évf. 9. szám, 2012. szeptember
  16. Hegedűs András: Nem svábok, frankok?! Fixpont, II. évf. 12. szám, 2008. december
  17. [Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymár, 2002.]
  18. Dr. Bíró Gyula: Pusztamarót volt, nincs – avagy egy vagyonvesztés rövid története! Fixpont, I. évf. 10. szám, 2002. május 31., p13
  19. [Dr. Xantus Judit: Pusztamarótról még egyszer. Fixpont, I. évf. 12. szám, 2002. június 30., p13]
  20. http://www.szepsolymar.hu/arckepcsarnok/solymar-csillaga/9
  21. 40 éves a Helytörténeti Gyűjtemény. Solymári Magazin II. évf. 10. szám, 2012. október
  22. Hegedűs András–Milbich Tamás: Egy mecénás a felvilágosodás korából. Fixpont IV. évf. 12. szám, 2010. december.
  23. Ritter György: Talapzaton (második rész) – Az Ülő Krisztus-szobor rejtélye. Fixpont IV. évf. 3. szám, 2010. március
  24. Védőtetőt kapott a Krisztus-szobor. Fixpont IV. évf. 1. szám, 2010. január
  25. http://tajertek.uni-corvinus.hu/?oldal=tajertek&mit=126508
  26. Egyházi múzeum Solymáron. Solymári Magazin I. évf. 5. szám, 2011. augusztus
  27. Bővült a főtéri Betlehem. Solymári Magazin IV. évf. 1. szám, 2014. január, p14
  28. Új ünnep született. Fixpont, IV. évf. 7. szám, 2010. július
  29. http://evfaja.okotars.hu/
  30. http://www.pilistelevizio.hu/fooldal.php/2013/12/solymari-lett-a-hos-fa/
  31. Kiállítóterem a Községházán. Solymári Magazin, III. évf. 1. szám, 2013. január
  32. Eltűnhet az utolsó régi házak egyike. Solymári Magazin II. évf. 6. szám, 2012. június
  33. Elhunyt a reformátusok tiszteletbeli presbitere. Solymári Magazin II. évf. 10. szám, 2012. október
  34. A síremléket valamikor 1988-1989 folyamán megszüntették.
  35. [2]
  36. Megújulhat a Valkó-villa? – Tervek és remények a vasúti kanyarban. Szólj Már, I. évf. 3. szám, 2004. március
  37. Új fa került az Anna kápolnához. Fixpont, IV. évf. 8. szám, 2010. augusztus
  38. Ritter György: Talapzaton (második rész) – Az Ülő Krisztus-szobor rejtélye. Fixpont IV. évf. 3. szám, 2010. március
  39. Megújult a Terstyánszky-emlékmű. Fixpont, II. évf. 7. szám, 2008. július
  40. Emlékmű a solymári bányászatnak. Solymári Magazin II. évf. 9. szám, 2012. szeptember
  41. H. A. [Hegedűs András]: A solymári szénbányászat nyolcvan éve. Solymári Magazin II. évf. 9. szám, 2012. szeptember
  42. FG–HA: Forrásavató és megemlékezés. Sólyomszem, I. évf. 20. szám, 2002. november 15.
  43. Ritter György: 25 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz Solymár történelméről, és rosszul tudod! – A solymári várat Szarkavárnak hívták. Solymári Magazin II. évf. 9. szám, 2012. szeptember
  44. H. A. [Hegedűs András]: Megújulnak a Szél-hegyi keresztek. Fixpont IV. évf. 1. szám, 2010. január
  45. Horányi Márton: Tíz év után megújult a Golgota. Fixpont, IV. évf. 5. szám, 2010. május
  46. Solymári Vállalkozók Egyesülete: Beszámoló a Disznó-forrás (Sau Prindl) felújításáról. Solymári Magazin, III. évf. 6. szám (2013. június), p19
  47. H. A.: Mégis marad a felüljáró nyomvonala? Solymári Magazin, III. évf. 10. szám (2013. október), p08-09
  48. Jablonkay Pál: Solymár földrajza. Budapest,1935.
  49. H. A. [Hegedűs András]: Ritka, veszélyeztetett madárfaj Solymáron. Fixpont IV. évf. 6. szám, 2010. június
  50. http://www.solymarialtalanos.hu/alapiskola/az_iskola_tortenete/
  51. [3]
  52. [4]
  53. Mostantól önállóan is beavatkozhatnak a solymári tűzoltók. Solymári Magazin, IV. évf. 4. szám (2014. április), p09
  54. [5]
  55. [Nincs biztos adat arra vonatkozóan, hogy mikor érkeztek Solymárra a török hódoltság után az első német telepesek, csak valószínűsíthető, hogy erre 1710 körül került sor.]
  56. [Jeney Erzsébet: Alkotói szabadságon a Gospel Fesztivál. Solymári Magazin, III. évf. 9. szám, 2013. szeptember]
  57. http://www.szepsolymar.hu/arckepcsarnok/solymar-csillaga/9
  58. [Havilap indult a lakótelepen. Solymári Magazin III. évf. 6. szám, 2013. június, p05]
  59. Elisch Richárd: A Solymári Férfikórus története. Fixpont, III. évf. 11. szám, 2009. november
  60. H. A. [Hegedűs András]: 35 éves a Hagyományőrző Asszonykórus. Fixpont III. évf. 12. szám, 2009. december
  61. Hegedűs András: A visszatért alapító - Bemutatjuk Cser Miklós karmestert. Fixpont I. évf. 5. szám, 2007. július
  62. H. A. [Hegedűs András]: 15 éves a Schaumarer Musikanten. Fixpont IV. évf. 12. szám, 2010. december
  63. Szelicsán Laura–Geringer Péter–Hegedűs András: Legjobbak a legjobbak közt. Solymári Magazin I. évf. 12. szám, 2011. december
  64. [–mt– [Milbich Tamás]: 30 éves jubileum, újjászületéssel. Solymári Magazin III. évfolyam 12. szám, 2013. december, p16-17]
  65. www.cedrustanc.hu
  66. [6]
  67. Négy év, öt külföldi turné - Sikert aratott Dániában az Edelstein tánccsoport. Fixpont I. évf., 6. szám, 2007. augusztus
  68. Hegedűs András–Milbich Tamás: Tánccsoport a legkisebbeknek. Fixpont, III. évf. 8. szám, 2009. augusztus
  69. H. A. [Hegedűs András]: Két éves kortól színpadon. Fixpont IV. évf. 1. szám, 2010. január
  70. http://pilisisvabok.blogspot.hu/2013/09/svab-tanc-kicsiknek-es-kicsit.html#more
  71. Jubilál az iskolai színjátszókör. Solymári Magazin, II. évfolyam 5. szám (2012. május), p28-29
  72. Milbich Tamás: Schaumarer Lustspiel 2012. Solymári Magazin, II. évfolyam 5. szám (2012. május), p22
  73. Két évtized a hagyományőrzésért. Solymári Magazin I. évf. 2. szám, 2011. május
  74. Húsz éves a Helytörténeti Alapítvány. Solymári Magazin, III. évf. 1. szám, 2013. január
  75. Új elnök az SKE-ben. Fixpont II. évf. 4. szám, 2008. április
  76. Hegedűs András: Másfél évtizedes érdekképviselet a helyi vállalkozóknak. Fixpont IV. évf. 3. szám, 2010. március
  77. Somhegyi Viktória: Solymári egyesület a 20 éves Sziget Fesztiválon. Solymári Magazin, I. évf. 6. szám, 2011. szeptember
  78. [Tankonyha nyílt a kisiskola épületében. Solymári Magazin, IV. évfolyam 2. szám (2014. február), p10-11]
  79. http://solymarirendelo.hu/index.php/bemutatkozas/alapitvany
  80. [www.auftakt.hu]
  81. [7]
  82. [8]
  83. [Jubileum a májusfaállításon. Solymári Magazin, IV. évf. 6. szám, 2014. június, p16]
  84. [9]
  85. [10]
  86. Sólyom Mátyás: Solymári bringástalálkozó a repülőtéren. In: Solymári Magazin, II. évf. 7. szám, 2012. július, p31
  87. Szemétszedésre hívnak a kerékpárosok. In: Solymári Magazin, II. évf. 9. szám, 2012. szeptember, p26
  88. [11]
  89. Grafikákkal a polgári jövőért – Beszélgetés Barcsik Gézával. Sólyomszem, I. évf. 18. szám, 2002. október 15.
  90. Surbán [Frang Gizella]: Bayer: „Én így szeretem ezt a falut, ahogy van”. Sólyomszem, I. évf. 20. szám, 2002. november 15.
  91. Hegedűs András et al.: Hiányzik a forradalmi hangulat – Kerekasztal-interjú Bayer Zsolt író-publicistával. Fixpont, I. évf. 8. szám, 2007. október
  92. Somos Móni: Földre szállt Angyal... – Avagy az élet csodálatos, csak meg kell benne találni azt, ami jó. Solymári Magazin, III. évf. 2. szám, 2013. február
  93. Elhunyt Csurka István. Solymári Magazin II. évf. 3. szám, 2012. március
  94. Hegedűs Andás–Gaal Gergely–Horváth Bence: Elmebeteg lett a világ! Beszélgetés Esztergályos Cecília színművésznővel. Fixpont I. évf. 7. szám, 2007. szeptember
  95. H. A. [Hegedűs András]: Solymári díjazott a Prima Primissimán. Fixpont, I. évf. 1. szám, 2007. március
  96. Hegedűs András: Egy elfeledett szerkesztő Solymárról – 115 éve született Gömöri Jenő Tamás. Szólj Már, II. évf. 10. szám, 2005. október
  97. Nehezen vállalta a solymári miniszter. Sólyomszem, I. évf. 10. szám, 2002. május 31.
  98. Somos Móni: "Összetart a munka" – Interjú Gyarmathy Ágnes látvénytervezővel. Solymári Magazin, 2012/7., 2012. július
  99. Hegedűs András et al.: Kell egy közös ügy – Együtt „találhatjuk ki” Solymárt. Fixpont I. évf. 3. szám, 2007. május
  100. http://www.pilistelevizio.hu/fooldal.php/2013/03/solymari-szechenyi-dijas/
  101. Új Széchenyi-díjas Solymáron. Solymári Magazin, III. évf. 4. szám, 2013. április
  102. Gaal Gergely et al.: Polgárháborúhoz vezethetnek az etnikai konfliktusok? – Kerekasztal-beszélgetés dr. Kende Péterrel. Fixpont II. évf. 2. szám, 2008. március
  103. Hegedűs András: Egy elfeledett bestselleríró emlékére – Húsz éve hunyt el Kovai Lőrinc. Szólj Már, III. évf. 2. szám, 2006. február
  104. Hegedűs András et al.: Nem lehet szabályozott valóságban élni. Fixpont, I. évf. 1. szám, 2007. március
  105. -sand-: Velencei betlehem – Adventi beszélgetés Medgyessy–Kovács Gyulával. Szólj Már, II. évf. 12. szám, 2005. december
  106. Hegedűs András: Európa alkonyán - Bemutatjuk Pálinkás János festőművészt. Fixpont I. évf. 10. szám, 2007. december
  107. [Farkas Éva: Az ország legszerencsésebb dokumentumfilmese vagyok. Solymári Magazin, III. évf. 1. szám (2013. január), p26-27]
  108. [H. A.: Van, ahol nincs válság. Solymári Magazin III. évf. 12. szám (2013. december), p10-11.]
  109. -sand-: Egy festő, aki színész – Egy színész, aki festő. Szólj Már, III. évf. 3. szám, 2006. március
  110. –sand–: Hon-rombolók és honfoglalók. Sólyomszem, I. évf. 21. szám, 2002. november 30.
  111. Gaal Gergely et al.: Veszedelmes dolog gyökértelenül lézengeni – Beszélgetés Usztics Mátyással. Fixpont II. évf. 2. szám, 2008. március
  112. Ritter György: Varázsfényes Solymár. Solymári Magazin, II. évf. 12. szám, 2012. december
  113. H. A. [Hegedűs András]: C-vel vagy cz-vel? – Negyven éve hunyt el Váci Mihály. Fixpont, IV. évf. 5. szám, 2010. május
  114. Bayer Zsolt: Tündértemető. Kairosz Kiadó, 2002.
  115. [12]
  116. [www.honvedelem.hu/cikk/17516]
  117. http://port.hu/munkaugyek/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=38289545&i_topic_id=1

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiadványok a településről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Seres István: Solymár történelme és néprajza. 1993.
  • Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár nagyközség történetéhez, a Helytörténeti Társaság tagjai és más kutatók tanulmányaival. 2002.
  • Elisch Jánosné: Hazára találva. 2010.
  • Milbich TamásHegedűs András: Solymári Arcképcsarnok 1266–2000. Magánkiadás, 2011.
  • Ritter György: Háború és elűzés – Emlékezések a második világháborúról és az 1946-os kitelepítésről. Napkút Kiadó, Káva-Téka füzetek 58., Budapest, 2011.
  • Dr. Taller Jánosné Szirmai Terézia: Családunk története. Magánkiadás, 2011.
  • Hermann Orsolya Zsanett (szerk.): A solymári középkori vár múltja és jelene. Helytörténeti Alapítvány, Solymár, 2013.
  • Milbich Tamás (szerk.): Barangolás a solymári várban. Szépsolymár Alapítvány, 2014.
  • Hegedűs András: Meghaltunk a Hazáért – Az első világháború hősi halottai Solymáron. Szépsolymár Alapítvány, 2014.
  • Solymári Civil Kalauz. Solymár Nagyközség Önkormányzata–Cédrus Alapítvány–Fort-Inn Kft.–Stratégiai Fejlesztési Központ Kft., 2014.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymár témájú médiaállományokat.