Solymár

Solymár
Szarkavár
Solymár címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Megye	Pest
Kistérség	Pilisvörösvári
Rang	nagyközség
Polgármester	Dr. Szente Kálmán (FIDESZ-KDNP)
Jegyző	Dr. Beregszászi Márk
Irányítószám	2083
Körzethívószám	26
Népesség
Teljes népesség	10 129 fő (2010. január 1.) +/-
Népsűrűség	567,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	17,86 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Solymár Pozíció Magyarország térképén
Solymár Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47.59137° k. h. 18.93400°47.59137, 18.934
Solymár weboldala

Solymár (németül Schaumar) nagyközség Pest megyében, a pilisvörösvári kistérségben, a budapesti agglomerációban. 2001-ben 8912 lakosából 747 vallotta magát németnek. Az állandó lakosok száma 2009 januárjában lépte át a 10 000 főt.

Fekvése

A település az Aranyhegyi-patak, a Jegenye-völgy, a Budai-hegység és a Pilis által közrefogott területen helyezkedik el. A szomszédos települések keletről Budapest III. kerülete, délkeletről a II. kerület, délnyugatról Remeteszőlős illetve Nagykovácsi, északnyugatról Pilisszentiván, északról Pilisvörösvár, északkeleti irányból pedig Pilisborosjenő és Üröm.

Solymár legkönnyebben autóval (a 10-es útról), BKV (Hűvösvölgy felől a 64-es és a 164-es) vagy a Volánbusz (830-as és 832-es) autóbuszjárataival, illetve vonattal (Budapest–Esztergom-vasútvonalon) közelíthető meg.

Története

A régészeti kutatások alapján szinte biztosan állítható, hogy már a neolit kortól (i.e. 3000) éltek itt emberek. Az 1970-es években folytatott ásatások feltártak a község határában római, illetve avar sírokat is. A település nevét az ide telepített királyi solymászokról, vagy a római korban itt folyó sókereskedelem kapcsán a latin „sal” (só) kifejezésből kapta.

Solymár nevét 1255-ben IV. Béla király oklevele említette, amikor Hidegkúttal együtt, a margitszigeti apácáknak adta a Mecse nevű birtokért cserébe.

1266-ban neve Salamar néven szerepelt az oklevelekben.

Birtokosa a 13. század második felében, 1244-1255 között a Bár-Kalán nemzetségbeli II. Nána comes volt, miként erről végrendeletében is megemlékezett.

A solymári vár – melyet hívnak Szarkavárnak is – feltételezhetően a 14. században épült, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A várról az első említés 1401-ből való. 1435-ben Borbála királyné birtokában találjuk, aki után Erzsébet királynének, I. Albert király özvegyének a birtokába került, aki 1442-ben a Korbáviai grófoknak adta zálogba, de nem sokáig maradhatott kezükön, mert 1444-ben már az Olnodi Czudar család birtoka volt, akik még ebben az évben 600 forintért a Rozgonyiaknak zálogosították el.

1455-ben Garai László nádor, 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós bírtoka volt, 1490-ben pedig Corvin János birtokában találjuk. Ebből az időből maradtak fenn, a mai községtől mintegy 1000 méternyire, az úgynevezett "Schlossberg"-en egy épület romjai, melyek még a 20. század elején is láthatók voltak és melyeket a szájhagyomány Mátyás király vadászkastélyának maradványainak tartott. A település főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött.

Solymár a török hódoltság alatt elnéptelenedett, a vár pedig romlásnak indult; az 1629-1695 évi összeirásokban az elpusztult helyek között szerepelt. 1715-ben 16, 1720-ban 47 adóköteles német háztartást vettek itt az összeírásba.

A 18. század első évtizedeiben előbb rácok (szerbek), majd távozásuk után, Mária Terézia uralkodása alatt sváb (német) telepesek érkeztek a területre.

1848-ig a Majthényi család birtoka volt. A 19. század második felében pedig gróf Karácsonyi Guidó és a Kállay család voltak itt birtokosok, majd a 20. század elején gróf Karácsonyi Jenő volt Solymár legnagyobb birtokosa.

1862-ben nagy tűzvész pusztított itt, melyben az egész település leégett.

A falu a 19. századtól jórészt a földművelésnek (szőlő-, búza- és káposztatermesztés) és nem utolsó sorban a főváros közelségének köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult. 1895-ben a vasút (Budapest-Esztergom) bevezetésével még könnyebbé vált a kapcsolattartás Budapesttel.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Pomázi járásához tartozott.

1910-ben 3108 lakosából 1086 magyar, 1983 német, 25 szlovák volt. Ebből 3025 római katolikus, 43 evangélikus volt.

A II. világháború után, 1946. április 18-án és 23-án a falu lakosságának közel felét (mintegy 1960 főt) kitelepítettek Németországba, helyükre a szlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki és mezőkövesdi magyarok kerültek.

Az 1950-es, 1960-as évek országos iparosítási hulláma jegyében újabb téglagyár épült a már régóta a falu határában működő Rozália mellé. Ezen kívül gyárakat telepített Solymárra: a Pest Megyei Faipari Vállalatot és a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatot (PEMŰ), melyek sok száz munkahelyet teremtettek a térségben lakók számára.

Az 1980-as években egyre több budapesti vásárolt telket a község zöldövezeteiben. Először csak hétvégi pihenőhelynek, majd a rendszerváltás után egyre többen választották állandó lakóhelyüknek Solymárt.

Bár manapság a magukat svábnak (németnek) vallók szerény kisebbségben vannak, mégis fontos a község régi hagyományainak ápolása, amiről a nemzetiségi óvoda, az iskola és a nagyszámú kulturális egyesület hivatott gondoskodni. A településen számos írott médium illetve helyi televízió is működik, illetve működött a rendszerváltás évei óta, ezek is nagy súlyt fektetnek a nemzetiségi hagyományok őrzésére és életben tartására. A hivatalos helyi újság (Solymári hírmondó) mellett 1999 óta szinte folyamatosan jelentek meg egyéb (egyházi, illetve civil) újságok is (pl. Holló, Solymár Csillaga, Iskolaharsona, Sólyomszem, Szólj Már, Fixpont, Solymári Magazin), ezek egyikéből (a Solymár Csillagából) nőtt ki országos folyóirattá a Képmás családmagazin.

Solymár határban kőbánya, cseppkőbarlang és két forrás is található, melyből az egyiknek a neve Törökkút. Ebből a vizet Pilisszentivánra, a másikból a községbe vezették, e vízvezetéket a 20. század elején a hagyomány római eredetűnek tartotta.

Testvérváros

• Németország Wüstenrot A partnerkapcsolatot 1989-ben kötötték meg, a két falu 2009-ben ünnepelte a partnerkapcsolat 20 éves évfordulóját.
• Románia Csíkpálfalva (Păuleni-Ciuc) A testvérközségi megállapodást 2011. szeptember 9-én kötötték meg a két település vezetői.

Látnivalók

A katolikus templom

Hagyomány szoborcsoport

Aranyhegyi-patak Solymárnál

A falu központjában (Templom téren)

• Helytörténeti Gyűjtemény és Múzeum
• Római katolikus templom (1782-1785 között épült későbarokk stílusban, építésze: Majthényi Károly volt. Szűz Mária tiszteletére) szentelték fel. Említést érdemel barokk főoltára Falconer János Ferenc főoltárképével, szószéke és a sekrestye szekrénye, tulipántos pántokkal.

• Busúló Krisztus szobor
• Kitelepítési emlékmű (készítette: Kovács Jenő szobrászművész)
• Wass Albert szobor (készítette: Blaskó János szobrászművész)

2007. január 17. – a Magyar kultúra napjának előestéjén – ledöntötték Wass Albert portrészobrát. A szobordöntőknek nem színes fémre – bronzra – volt szükségük, a mű orra buktatva ott maradt a tett helyszínén, az író születésnapján, január 7-én a márványtalapzathoz helyezett virágok és gyertyák között. 2007. május 7-ig még nem állították vissza a szobrot.

A szobrot azóta helyreállították, megtekinthető a Templom téren.

• "Hagyomány" szoborcsoport (készítette: Kovács Jenő szobrászművész)
• "Cédrus" emlékoszlop és emlékfa
• "Resurrexi" szobor (alkotó: Rumán Sándor)
• Hunyadi Mátyás szobra az Általános Iskola udvarán (készítette: Kovács Jenő szobrászművész)
• Szent József-szobor a Templom téren, a volt Karitász-ház kerítésébe épített míves kőfülkében (alkotók: Máriahegyi-Miereisz János, Elisch János, Szabó István, Solymári Iparos Egylet)
• Emlékkő a solymári svábok betelepedésének 300. évfordulójára (állíttatta a Német Kisebbségi Önkormányzat; koncepció: Puck Jánosné, parkterv: Puck Melinda)

A falu külsőbb részein

• Nieger-Valkó-kúria (Vasút utca 2., a XIX.-XX. század fordulójától 1906-ig Nieger Károly festőművész, templomfestő, majd id. és ifj. Valkó László iparművészek, valamint dr. Valkó Arisztid régész lakhelye; kertje és néhány helyisége az 1930-as évektől dr. Valkó Arisztid 1989-es haláláig a régész magánmúzeumaként is szolgált)

Kirándulóhelyek

• Rózsika-forrás (Jegenye-völgy)
• Ördöglyuk-barlang
• Zsíros-hegy
• Szarkavár (középkori királyi vár) romjai a Mátyás-dombon
• Angol katonai temető (a 10-es főút mentén)
• Szél-hegyi Golgota
• "Sténeherrgott": felújított ülő Krisztus-szobor a Terstyánszky úton
• Tersztyánszky Ödön emlékműve a 164-es autóbusz végállomásánál (az olimpiai bajnok kardvívó 1929-ben a helyszín közelében szenvedett halálos balesetet)

Források

• Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Helyi lapok

Solymári Hírmondó

A Solymári Hírmondó az önkormányzatának hivatalos lapja. A lap indítását még 1986-ban határozta el Bogdán Istvánné az akkori tanácselnök, és Bélavári Imre, a községben élő rádiós szakember (később a helyi MDF-szervezet alapító elnöke). Akkor azonban még nem kaphattak lapindítási engedélyt, a lap első két próbaszáma csak 1989. augusztus 20-án és szeptember 20-án jelenhetett meg. Első rendes száma 1989. október 20-i dátummal jelent meg, azóta a megjelenése folyamatos. 1989-es és 1990-es évfolyamában havonta jelent meg, változó (8-12-16) oldalszámmal. 1991-ben áttért a kéthetenkénti megjelenésre, ezt azonban a szerkesztők vélhetően nem tudták tartani, mert 1992-től ismét havonta került a helyi üzletekbe. 2004. óta ismét kéthetente jelenik meg.

Témáit a nagyközség, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből meríti, terjesztése a helyi üzletekben történik, de elő is fizethető. Több különszáma is megjelent, jellemzően választási években, a helyi önkormányzati választás jelöltjeinek bemutatására. 1996-ban a kitelepítés 50. évfordulója alkalmából, illetve az azévben elsőként nagyszabású, többnapos fesztiválként megrendezett Solymári Búcsú alkalmából jelent meg különszáma, az eredeti laphoz hasonló formátumban, de jóval kisebb terjedelemben.

2011 januárja óta a korábbinál szűkebb terjedelemben, viszont minden solymári számára ingyenesen kézbesítendő lapként jelenik meg, havonta egy alkalommal, közlönyszerű önkormányzati kiadványként.

Fixpont

Teljes néven Fixpont - A középpontban Solymár; az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület által kiadott kulturális-közéleti havilap.

2007 márciusától 2011 januárjáig jelent meg, amikor is anyagi források hiánya miatt megszűnt. Témáit a nagyközség, illetve a vele egyazon mikrotérséget alkotó Pilisvörösvár és Pilisszentiván, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből merítette, terjesztése is ugyanezeken a településeken történt. Alakulásától kezdve A4-es méretben, 32 oldalon jelent meg, színes borítóval és középen egy színes belívvel, ez alól csak a legutolsó, 2011 januári szám volt kivétel. Szerkesztői solymári fiatalok voltak, akiknek mindvégig az volt a céljuk, hogy a lap a hivatalos helyi újsághoz képest színesebb, olvasmányosabb formában számoljon be a mikrorégió eseményeiről, egyben határozott értékrendet közvetítve igyekezzék szerepet vállalni a hagyományőrzésben és a hagyományápolásban.

A lap egyik számában például együtt közölt interjút dr. Kende Péterrel és Usztics Mátyással - a Magyar Gárda egy megmozdulása kapcsán, hiszen a Gárdát alapító Usztics és a Gárdával nem éppen rokonszenvező Kende is Solymár lakója -, de más olyan helyi jelentőségű témákkal is foglalkozott a lap, amelyek addig nem kaphattak teret a helyi vagy a környékbeli sajtóorgánumokban. Közölt már interjút a lap - a helyi közélet legtöbb jelentős alakítóján fölül - Bayer Zsolttal, Esztergályos Cecíliával; dr. Lovassy Tamással, a Prima Primissima Alapítvány Kuratóriumának főtitkárával és Ferencz István Prima-díjas építésszel, valamint Kovács Ákos énekessel és Vadász Bence Ybl-díjas építésszel is.

Egy különszáma jelent meg, 2007-ben, a kereszténydemokrata Varga László volt országgyűlési képviselő halála alkalmából. Ez A5-ös formátumban, és az eredeti lapnál jóval kisebb terjedelemben jelent meg. Egy mutációja is megjelent, Fixpont - A középpontban Gödöllő címmel, de annak formátuma és megjelenési rendszeressége is jóval alatta marad az eredeti lap által képviselt színvonalnak.

Solymári Magazin

2011. áprilisától jelenik meg, magazinjellegű, havi megjelenésű önkormányzati kiadványként. Főszerkesztőjének a néhány hónappal korábban megszűnt Fixpont főszerkesztőjét kérte fel a községi önkormányzat.

Ismert emberek, akik Solymáron élnek

• Bayer Zsolt – író, publicista
• Esztergályos Cecília - színész
• Görgey Gábor – író, volt kulturális miniszter
• Hahn István - biológus, egyetemi tanár
• Hajdu Attila – labdarúgó, válogatott kapus
• Hankiss Elemér – szociológus
• Kautzky Armand – színművész
• Kende Péter – író
• Kovács Ákos – énekes
• Kováts Adél - színművész
• Lerch István - énekes, zeneszerző
• Matzon Ákos - festőművész
• Másik János - zeneszerző
• Mester János - filozófus, pedagógus, teológus
• Mezey György – labdarúgó, szövetségi kapitány
• Usztics Mátyás - színművész
• Medgyessy-Kovács Gyula - festőművész
• Solymár József - író, újságíró, forgatókönyvíró

Külső hivatkozások

• Légifotók a várról
• Solymár.lap.hu – linkgyűjtemény
• Solymári Hírmondó