Solymár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solymár
Helytörténeti Gyűjtemény épülete, volt lakóház (7303. számú műemlék).jpg
A dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény épülete
Solymár címere
Solymár címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség 2012-ig Pilisvörösvári
Jogállás nagyközség
Polgármester Dr. Szente Kálmán (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző Dr. Beregszászi Márk
Irányítószám 2083
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 10 129 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 567,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Solymár (Magyarország)
Solymár
Solymár
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 47,59137°, k. h. 18,93400°
Solymár (Pest megye)
Solymár
Solymár
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47,59137°, k. h. 18,93400°
Solymár weboldala

Solymár (németül Schaumar) nagyközség Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben, a budapesti agglomerációban. Magyarország legnépesebb községe (10 129 fő (2010. jan 1.)[2] +/-).

2011-ben 8708 lakosából 1288 vallotta magát németnek.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

A település az Aranyhegyi-patak, a Jegenye-völgy, a Budai-hegység és a Pilis által közrefogott területen helyezkedik el. A szomszédos települések keletről Budapest III. kerülete, délkeletről a II. kerület, délnyugatról Remeteszőlős illetve Nagykovácsi, északnyugatról Pilisszentiván, északról Pilisvörösvár, északkeleti irányból pedig Pilisborosjenő és Üröm.

Solymár legkönnyebben autóval (a 10-es útról), a BKV (Hűvösvölgy felől a 64-es, a 64A, a 164-es és a 264-es, valamint az éjszakai 964-es), vagy a Volánbusz (830-as és 832-es) autóbuszjárataival, illetve vonattal (a Budapest–Esztergom-vasútvonalon) közelíthető meg. Solymár területén található a 218-as BKV-buszjárat végállomása is.

Története [szerkesztés]

Solymár és környéke látképe az Ördöglyuk-barlang felől

A régészeti kutatások alapján szinte biztosan állítható, hogy már a neolit kortól (i.e. 3000) éltek itt emberek. Az 1970-es években folytatott ásatások feltártak a község határában római, illetve avar sírokat is. A település nevét az ide telepített királyi solymászokról, vagy a római korban itt folyó sókereskedelem kapcsán a latin „sal” (só) kifejezésből kapta.

Solymár nevét 1255-ben IV. Béla király oklevele említette, amikor Hidegkúttal együtt, a margitszigeti apácáknak adta a Mecse nevű birtokért cserébe.

1266-ban neve Salamar néven szerepelt az oklevelekben.

Birtokosa a 13. század második felében, 1244-1255 között a Bár–Kalán nemzetségbeli II. Nána comes volt, miként erről végrendeletében is megemlékezett.

A solymári vár – melyet hívnak (hibásan) Szarkavárnak is – feltételezhetően a 14. században épült, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A várról az első említés 1401-ből való. 1435-ben Borbála királyné birtokában találjuk, aki után Erzsébet királynének, I. Albert király özvegyének a birtokába került, aki 1442-ben a Korbáviai grófoknak adta zálogba, de nem sokáig maradhatott kezükön, mert 1444-ben már az Olnodi Czudar család birtoka volt, akik még ebben az évben 600 forintért a Rozgonyiaknak zálogosították el.

1455-ben Garai László nádor, 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós bírtoka volt, 1490-ben pedig Corvin János birtokában találjuk. Ebből az időből maradtak fenn, a mai községtől mintegy 1000 méternyire, az úgynevezett "Schlossberg"-en egy épület romjai, melyek még a 20. század elején is láthatók voltak és melyeket a szájhagyomány Mátyás király vadászkastélyának maradványainak tartott. A település főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött.

Solymár a török hódoltság alatt elnéptelenedett, a vár pedig romlásnak indult; az 1629-1695 évi összeirásokban az elpusztult helyek között szerepelt. 1715-ben 16, 1720-ban 47 adóköteles német háztartást vettek itt az összeírásba.

A 18. század első évtizedeiben előbb rácok (szerbek), majd távozásuk után, Mária Terézia uralkodása alatt sváb (német) telepesek érkeztek a területre.

1848-ig a Majthényi család birtoka volt. A 19. század második felében pedig gróf Karátsonyi Guido és a Kállay család voltak itt birtokosok, majd a 20. század elején gróf Karátsonyi Jenő volt Solymár legnagyobb birtokosa és utolsó földesura.

1862-ben nagy tűzvész pusztított itt, melyben a település jelentős része (61 lakóház) leégett.

A Szarkavár a levegőből

A falu a 19. századtól jórészt a földművelésnek (szőlő-, búza- és káposztatermesztés) és nem utolsó sorban a főváros közelségének köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult. 1895-ben a vasút (Budapest-Esztergom) bevezetésével még könnyebbé vált a kapcsolattartás Budapesttel.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Pomázi járásához tartozott.

1910-ben 3108 lakosából 1086 magyar, 1983 német, 25 szlovák volt. Ebből 3025 római katolikus, 43 evangélikus volt.

A II. világháború után, 1946. április 18-án és 23-án a falu lakosságának közel felét (mintegy 1960 főt) kitelepítettek Németországba, helyükre mezőkövesdiek, illetve a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok kerültek.

Az 1950-es, 1960-as évek országos iparosítási hulláma jegyében újabb téglagyár épült a már régóta a falu határában működő Rozália mellé. Ezen kívül gyárak is települtek Solymárra: a Pest Megyei Faipari Vállalat és a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat (PEMŰ), melyek sok száz munkahelyet teremtettek a térségben lakók számára. Az állandó lakosok száma az 1970-es évre átlépte a 4000 fős értéket.

Az 1980-as években egyre több budapesti vásárolt telket a község zöldövezeteiben. Először csak hétvégi pihenőhelynek, majd a rendszerváltás után egyre többen választották állandó lakóhelyüknek Solymárt.

Bár manapság a magukat svábnak (németnek) vallók szerény kisebbségben vannak, mégis fontos a község régi hagyományainak ápolása, amiről a nemzetiségi óvoda, az iskola és a nagyszámú kulturális egyesület hivatott gondoskodni. A településen számos írott médium illetve helyi televízió is működik, illetve működött a rendszerváltás évei óta, ezek is nagy súlyt fektetnek a nemzetiségi hagyományok őrzésére és életben tartására. A hivatalos helyi újság (Solymári Hírmondó) mellett 1999 óta szinte folyamatosan jelentek meg egyéb (egyházi, illetve civil) újságok is (pl. Holló, Solymár Csillaga, Iskolaharsona, Sólyomszem, Szólj Már, Fixpont, Solymári Magazin), ezek egyikéből (a Solymár Csillagából) nőtt ki országos folyóirattá a Képmás családmagazin.

Solymár határában egy cseppkőbarlang, valamint több kőbánya illetve forrás is található (Rózsika-forrás, Disznó-forrás, Törökkút-forrás). E források egyikéből a vizet Pilisszentivánra vezették, míg a Törökkút-forrás vize Solymárt látta el, a községbe levezető régi vízvezetéket a 20. század elején a hagyomány római eredetűnek tartotta.

Látnivalók [szerkesztés]

A kitelepítési emlékmű

A falu központjában (Templom téren)

2007. január 17. – a Magyar kultúra napjának előestéjén – ledöntötték Wass Albert portrészobrát. A szobordöntőknek nem színes fémre – bronzra – volt szükségük, a mű orra buktatva ott maradt a tett helyszínén, az író születésnapján, január 7-én a márványtalapzathoz helyezett virágok és gyertyák között. 2007. május 7-ig még nem állították vissza a szobrot.
A szobrot azóta helyreállították, megtekinthető a Templom téren.
  • "Hagyomány" szoborcsoport (készítette: Kovács Jenő);
  • "Cédrus" emlékoszlop és emlékfa;
  • "Resurrexi" szobor (alkotó: Rumán Sándor);
  • Hunyadi Mátyás szobra az Általános Iskola udvarán (készítette: Kovács Jenő);
  • Szent József-szobor a Templom téren, a volt Karitász-ház kerítésébe épített míves kőfülkében (alkotók: Máriahegyi-Miereisz János, Elisch János, Szabó István, Solymári Iparos Egylet);
  • Emlékkő a solymári svábok betelepedésének 300. évfordulójára (állíttatta a Német Kisebbségi Önkormányzat; koncepció: Puck Jánosné, parkterv: Puck Melinda);

A falu külsőbb részein

  • Nieger-Valkó-kúria (Vasút utca 2., a XIX.-XX. század fordulójától 1906-ig Nieger Károly festőművész, templomfestő, majd id. és ifj. Valkó László iparművészek, valamint dr. Valkó Arisztid régész lakhelye; kertje és néhány helyisége az 1930-as évektől dr. Valkó Arisztid 1989-es haláláig a régész magánmúzeumaként is szolgált);
  • Bányász emlékkő és emléktáblák (a Terstyánszky utca Pilisszentiván felőli végénél, a pilisi bányaüzemek egykori szénosztályozója és nagyvasúti szénrakodó pályaudvara közelében állították a térség helytörténeti szervezetei 2012. szeptember 2-án, az egykor itt működött szénbányák, illetve a nagykovácsi, pilisszentiváni, pilisvörösvári és solymári szénbányák szinte mindegyikét közel nyolc évtizeden át kiszolgáló külüzemi létesítmények emlékére).
A Szarkavár felújított romjai

Kirándulóhelyek

Solymár díszpolgárai [szerkesztés]

Ismert emberek, akik Solymáron éltek, vagy élnek [szerkesztés]

Az Aranyhegyi-patak Solymárnál

Helyi lapok [szerkesztés]

A helyi római katolikus templom oldala

Solymári Hírmondó [szerkesztés]

A Solymári Hírmondó az önkormányzatának hivatalos lapja. A lap indítását még 1986-ban határozta el Bogdán Istvánné az akkori tanácselnök, és Bélavári Imre, a községben élő rádiós szakember (később a helyi MDF-szervezet alapító elnöke). Akkor azonban még nem kaphattak lapindítási engedélyt, a lap első két próbaszáma csak 1989. augusztus 20-án és szeptember 20-án jelenhetett meg. Első rendes száma 1989. október 20-i dátummal jelent meg, azóta a megjelenése folyamatos. 1989-es és 1990-es évfolyamában havonta jelent meg, változó (8-12-16) oldalszámmal. 1991-ben áttért a kéthetenkénti megjelenésre, ezt azonban a szerkesztők vélhetően nem tudták tartani, mert 1992-től ismét havonta került a helyi üzletekbe. 2004. óta ismét kéthetente jelenik meg.

Témáit a nagyközség, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből meríti, terjesztése a helyi üzletekben történik, de elő is fizethető. Több különszáma is megjelent, jellemzően választási években, a helyi önkormányzati választás jelöltjeinek bemutatására. 1996-ban a kitelepítés 50. évfordulója alkalmából, illetve az azévben elsőként nagyszabású, többnapos fesztiválként megrendezett Solymári Búcsú alkalmából jelent meg különszáma, az eredeti laphoz hasonló formátumban, de jóval kisebb terjedelemben.

2011 januárja óta a korábbinál szűkebb terjedelemben, viszont minden solymári számára ingyenesen kézbesítendő lapként jelenik meg, havonta egy alkalommal, közlönyszerű önkormányzati kiadványként.

Sólyomszem [szerkesztés]

Helyi terjesztésű és jellemzően a helyi témákkal foglalkozó, de a nagypolitika iránt sem közömbös lapja volt a településnek 2001 decembere és 2003 márciusa között; a nagypolitika terén nyíltan vállalt polgári értékrendet képviselt, a helyi önkormányzathoz való viszonyulása pedig tárgyilagos, de érzékelhetően ellenzéki beállítottságú volt. Többnyire kéthetente jelent meg, 20-32 oldalon, színes borítóval és (egy-két eseti kivételtől eltekintve) fekete-fehér nyomású belívvel. Az alig több mint egy év alatt megjelent 25 lapszám mindegyikének Frang Gizella volt a főszerkesztője.

Szólj Már [szerkesztés]

2003 decembere és 2006 decembere között jelent meg a településen magánkiadású havilapként, 32-36 oldalon, színes borítóval és fekete-fehér nyomású belívvel. Az első három számot Klotz Mária szerkesztette, majd a negyedik számtól egészen a megszűnésig Bayer Zsolt volt a lap főszerkesztője. A tényleges szerkesztési munkát 2004. áprilisa és 2005. januárja közt nagyrészt Frang Gizella, 2005. januárjától 2006. decemberéig pedig a polgári értékrendet magukénak valló helyi vállalkozók bevonásával szervezett szerkesztőbizottság végezte.

Fixpont [szerkesztés]

Teljes néven Fixpont - A középpontban Solymár; az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület által kiadott kulturális-közéleti havilap volt.

2007 márciusától 2011 januárjáig jelent meg, amikor is anyagi források hiánya miatt megszűnt. Témáit a nagyközség, illetve a vele egyazon mikrotérséget alkotó Pilisvörösvár és Pilisszentiván, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből merítette, terjesztése is ugyanezeken a településeken történt. Alakulásától kezdve A4-es méretben, 32 oldalon jelent meg, színes borítóval és középen egy színes belívvel, ez alól csak a legutolsó, 2011 januári szám volt kivétel, melynek egész külső megjelenése jóval szegényesebb volt. Szerkesztői solymári fiatalok voltak, akiknek mindvégig az volt a céljuk, hogy a lap a hivatalos helyi újsághoz képest színesebb, olvasmányosabb formában számoljon be a mikrorégió eseményeiről, egyben határozott értékrendet közvetítve igyekezzék szerepet vállalni a hagyományőrzésben és a hagyományápolásban.

Solymári Magazin [szerkesztés]

2011. áprilisától jelenik meg, magazinjellegű, havi megjelenésű önkormányzati kiadványként. Főszerkesztőjének a néhány hónappal korábban megszűnt Fixpont főszerkesztőjét, Hegedűs Andrást kérte fel a községi önkormányzat.

Pilis Televízió [szerkesztés]

2006 óta solymári központtal működik a környékbeli települések közéleti és kulturális eseményeit, helyi politikai történéseit bemutató és közvetítő PilisTV. A tévé adása kábeltévén jut el Solymár, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Tinnye és Perbál lakásaiba. Akik nem rendelkeznek kábeltévé előfizetéssel, azok interneten is követhetik a televízió élő adását a PilisTV honlapján.

Solymári Kerékpáros Társadalom [szerkesztés]

2012. január 16-án alakult, kerékpárosokat megmozgató társaság, tagjaik javarészt solymáriak, de más településekről is szívesen fogadnak csatlakozókat. Fő profiljuk túrák és közösségi programok szervezése, fő céljuk a kerékpározás népszerűsítése, a helyes KRESZ elsajátítása és a biztonságos kerékpározás. Taglétszámuk kevesebb mint egy év alatt 140 főig emelkedett, a semmiből indulva. A helyi szervezetek nagy támogatást nyújtanak számukra, ezáltal több községi programon is részt tudtak venni.[3][4]

Solymár az irodalomban [szerkesztés]

  • Solymári témájú mese Móra Ferenc közismert, A solymári csóka című ifjúsági novellája.
  • Részben Solymáron játszódik Kovai Lőrinc Varázsfény című, önéletrajzi elemeket is megjelenítő két kötetes nagyregénye.
  • Solymár az egyik (egyébként vélhetően nem valódi) helyszíne Váci Mihály Hol az a hivatal? című novellájának.

Testvérvárosok [szerkesztés]

  •  Németország Wüstenrot A partnerkapcsolatot 1989-ben kötötték meg, a két falu 2009-ben ünnepelte a partnerkapcsolat 20 éves évfordulóját.
  •  Románia Csíkpálfalva (Păuleni-Ciuc) A testvérközségi megállapodást 2011. szeptember 9-én kötötték meg a két település vezetői.

Források [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Solymár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  3. ↑ Sólyom Mátyás: Solymári bringástalálkozó a repülőtéren. In: Solymári Magazin, II. évf. 7. szám, 2012. július, p31
  4. ↑ Szemétszedésre hívnak a kerékpárosok. In: Solymári Magazin, II. évf. 9. szám, 2012. szeptember, p26

Helytörténeti kiadványok a településről [szerkesztés]

  • Seres István: Solymár történelme és néprajza. 1993
  • Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár Nagyközség történetéhez, a Helytörténeti Társaság tagjai és más kutatók tanulmányaival. 2002
  • Elisch Jánosné: Hazára találva. 2010
  • Milbich Tamás – Hegedűs András: Solymári Arcképcsarnok. 2011
  • Dr. Taller Jánosné Szirmai Terézia: Családunk története. 2011
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymár témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

m • v • sz
A Pilisvörösvári kistérség települései
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Solymár&oldid=13592952”