Újlengyel
| Újlengyel | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Megye | Pest | ||
| Kistérség | Dabasi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Petrányi Tamás[1] | ||
| Irányítószám | 2724 | ||
| Körzethívószám | 29 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1764 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 67,20 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 26,25 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Újlengyel
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Újlengyel
Pozíció Pest megye térképén
|
|||
| Újlengyel weboldala | |||
Újlengyel község Pest megyében, a Dabasi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A megye déli részén található. Mindössze 6 km-re van Pusztavacstól, Magyarország földrajzi középpontjától. Újlengyel a Kiskunság északi szegletének erdői között búvik meg. Könnyedén elérhető a 405-ös országútról és az M5-ös autópályáról. Újlengyel lakói precíz rendben tartják településük nyugalmat sugárzó utcáit, tereit. A község határának tanyáiban e régi alföldi életforma máig tartó büszkesége érződik.
[szerkesztés] Története
Újlengyel területén a bronzkorból maradtak fenn az első emberi megtelepedés emlékei. A mai falu környékén a középkorban egy Vatya nevű község létezett, amely a Nagykőrös és Pest közötti marhahajtó útvonal egyik állomása volt. A környék többi falujához hasonlóan Vatya is elpusztult a törökök megjelenését követő időszakban.
Vatya-puszta a török háborúk lezárultát követően még sokáig üresen állt. Tulajdonosa a Bihary és Steinlein családok voltak. A pusztán az idő előrehaladtával majorok és tanyák jöttek létre, a tanyagazdák főként a szomszédos Újhartyánról érkeztek a településre. A 19. század második felére a népesség már 500 fő körülire növekedett, ám a pusztán zárt falusi terület továbbra sem volt. A mai Újlengyel létrehozását Lengyel Zoltán, a Tisza-vidéki Hitelintézet igazgatója kezdeményezte. A területen működő nagygazdaság csődje miatt a birtokot felosztották; Lengyel Zoltán a birtok csődbiztosaként parcellákat értékesített a letelepedésre vállalkozó parasztság számára, az iskola, a templom és a községháza részére pedig ingyen biztosított területet. Az alapító iránt érzett hálából a település 1907-ben a Lengyelfalva nevet vette fel.
Újlengyel 1946-ig Újhartyán része volt és 1946-ban alakult önálló községgé Lengyelfalva ideiglenes néven, ma is érvényes végleges elnevezését egy évvel később állapították meg.[3]
1952-re (!) épült fel a falu első temploma, 1955-ben pedig bevezették a villanyvilágítást. A mezőgazdaság kollektivizálása során a lakosság jelentős része változtatott szakmát. A mezőgazdasági tevékenységgel felhagyók számára nagy vonzerőt jelentett Budapest és az ott lévő zömében ipari munkahelyek. Előbb az ingázók száma növekedett, majd az elvándorlás miatt a település lakossága csökkenni kezdett.
1950-től a községben önálló tanács működött, 1977-től azonban tanácsát összevonták Újhartyánéval, melynek társközsége lett. 1990-ben, a rendszerváltozást követően az ország valamennyi községéhez hasonlóan itt is települési önkormányzat alakult.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A település nyugati határában erdős-füves homoki pusztai terület, pusztai templom romja (már Csévharaszt területén)
- A település keleti határában kiterjedt tanyavilág, több pusztai vendégfogadással foglalkozó tanyai gazdasággal.
