Kiskunság

Budapest déli előtere és Szeged között, a Duna–Tisza közén átlósan elhelyezkedő nagytáj.

Földrajza

Budapest déli előtere és Szeged között, a Duna–Tisza közén átlósan elhelyezkedő nagytáj. A két folyóhoz képest jó 30-50 méterrel magasabban található térszín, amit főleg az ős-Duna hozott létre. Ugyanis régebben a Duna még nem a ma látható vonalán folyt, hanem északnyugat-délkeleti irányban, így terjedelmes hordalékkúpot hozott létre. Ez a homokhátság tetején meghaladja a 130 méter tengerszint feletti magasságot, amely igen jelentős a Tisza kb. 80 és a Duna völgyének kb. 90 méteres tengerszint feletti magasságához képest.

A terület talaja nagyrészt homokos, illetve szikesek, de réti talajok is találhatóak. A Kiskunság közepel a legmagasabb térszínek a leginkább terméketlenek, mivel itt jut legnagyobb uralomra a homok. Fülöpháza határában található két, nagyrészt eredeti formájában meghagyott homokdűne is.

A vidéken igen nagy problémát okot a '80-as évek óta egyre fokozódó vízhiány, igen magas az ariditási index mértéke. Olyan tanulmányok is napvilágot láttak már, amely szerint a Kiskunság egy része egyike lesz Európa félsivatagi tájainak. A vízhiány, illetve a Duna és Tisza közötti hajóút megteremtése céljából már 300 éve foglalkoznak a Duna–Tisza-csatorna megépítésével. A csatornából csak az első 10 km készült el.

Története

Nevét a területén a tatárjárás után letelepedett kunokról, illetve a török hódoltság megszűnte után szervezett önálló (1876-ig fennállott) közigazgatási egységről (Jászkun kerület) kapta. Középkori lakossága a 16. századra megmagyarosodott és magas szintű paraszti kultúrát fejlesztett ki. A hódoltság a népesség pusztulását, elmenekülését és nagyarányú keveredését idézte elő. A 18. század elején mindössze öt nagyobb helysége létezett: Kiskunlacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kiskunhalas. A Kiskunság pusztáinak újratelepülésében az egykori kun előzményű reliktumok baranyai és más Kelet-dunántúli települőkkel is kiegészült református lakosságán kívül a Jászság római katolikus népessége is részt vett egészen a 19. századig (Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma). Különösen a jászkun redemptio után (1745) gyorsan megerősödtek mezővárosi jellegű közösségei, amelyekben jelentős extenzív állattartást tett lehetővé a pusztabérletek rendszere, részben ennek következményeként alkalmazták a szálláskertes településrendszert. Később az intenzívebb növénytermesztés, kertkultúra révén tanyás gazdálkodás fejlődött ki és népesítette be a korábbi szántóterületeken kívül az állattartó pusztákat is. A mezővárosi paraszttársadalmat sajátos közösségi rendje, polgárosuló műveltsége jellemezte. Jelentős központjai voltak a református lakosságú Kiskunhalas és Kunszentmiklós, valamint a római katolikus népességű Kiskunfélegyháza.

Református népessége őző nyelvjárású, a római katolikusok között gyakori az északi kapcsolatokra utaló ún. palócos nyelvjárási elem. Újabban helytelenül szinte az egész Duna–Tisza közötti területre kiterjesztetten használják a Kiskunság megnevezést.

Kiskun települések

A történelmi Kiskunsághoz 1876-os megszűnésekor nyolc mezőváros tartozott:

• Fülöpszállás
• Kiskundorozsma
• Kiskunfélegyháza
• Kiskunhalas
• Kiskunmajsa
• Kiskunlacháza (az 1950-ben hozzácsatolt Pereg azonban nem tartozott a Kiskunsághoz)
• Kunszentmiklós
• Szabadszállás

A történelmi Kiskunsághoz tartozott puszták egy részét a redemptio során jászsági települések váltották meg, ezek tehát közigazgatásilag a Kiskunsághoz tartoztak, de birtokosaik jászsági községek voltak.

A Kiskunság 1876 előtti pusztáinak területén ma az alábbi 27 település található:

• Balotaszállás
• Bordány
• Csólyospálos
• Felsőlajos
• Forráskút
• Fülöpháza
• Fülöpjakab
• Gátér
• Imrehegy (részben a Kiskunságon kívüli Kecel határából alakult)
• Jakabszállás
• Jászkarajenő
• Jászszentlászló
• Kerekegyháza
• Kocsér
• Kunfehértó
• Kunszállás
• Ladánybene
• Lajosmizse
• Móricgát
• Orgovány
• Petőfiszállás
• Pirtó
• Pusztamérges
• Szank
• Üllés
• Zsana
• Zsombó

Irodalom

• Gyárfás István: A jászkunok története (I–IV. Kecskemét–Bp., 1870–1885)
• Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936)
• Papp László: A kiskunhalasi tanyatelepülés kialakulása (Népr. Ért., 1940)
• Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941)
• Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959)
• Tálasi István: Kiskunság (Bp., 1977)

Kapcsolódó cikkek

• Kiskunsági Nemzeti Park
• Kiskunság (vers)
• A Kunok
• Nagykunság
• Kiskunfélegyháza
• Bács-Kiskun megye

Külső hivatkozások

http://www.kiskunsag.lap.hu