Medves-fennsík
Koordináták: é. sz. 48° 6′ 35″, k. h. 19° 53′ 56″
A Medves-fennsík Magyarország és Európa legnagyobb területű bazaltplatója Magyarország és Szlovákia határán. A fennsík nagy része 520-570 méteres tengerszint feletti magasságú. Legnagyobb magassága a Medves-magosa nevű ponton eléri a 671 méteres magasságot. A magyar területre mintegy 8 km² esik, míg a szlovák résszel együtt 12,8 km² a teljes területe.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Fő tömege a Somoskő és Rónabánya között elterülő bazalttakaró, amelynek északi része az országhatáron túlnyúlva a szlovákiai Abroncspuszta nevű településnél ér véget. Délen egy kisebb nyereggel a Szilvás-kő csúcsához kapcsolódik. Nyugaton a Zagyva völgye és kisebb vulkáni kúpok, keleten az országhatár határolja. A fennsíkon állandó települések nem alakultak ki, csak a szélén található pár. Ilyenek a fentebb említett települések, valamint Bárna.
Földtani jellemzése [szerkesztés]
A bazaltos vulkáni takaró pliocén eredetű, vastagsága 11-107 méter között változik, kiterjedése 12,8 km², amelynek 7,8 km²-es része esik magyar területre. Az eredeti bazaltrétegből kb. már 300 méternyi lepusztult, de még így is meglehetősen egységes a felszíne. A fennsík körül vulkáni tanúhegyek sorakoznak, mivel a gyengébb kőzetű környezete már lepusztult, míg a csúcsok kemény kúpjai jobban őrzik eredeti magasságukat. Főbb kiemelkedései a Salgó (tetején Salgó várával), Boszorkány-kő, Pécs-kő, Somlya, Szilvás-kő és a bárnai Nagy-kő. Ezen csúcsok mindegyike rövid, de heves vulkáni kitörések színterei voltak. A Baglyas-kő kivétel, mivel az egy vetődési árokban tódult fel a mélyből.
Éghajlata [szerkesztés]
Éghajlata a magyarországi átlagnál hűvösebb, csapadékosabb. Az évi középhőmérséklet 7-8 °C körül alakul, a csapadék mennyisége 600 mm körüli, a havas napok száma 50-60 nap közötti. A terület hótartó képessége elég jó, főleg az északi fekvésű lejtők őrzik hosszan a téli havat. Az uralkodó széljárás általában északnyugati.
Vízrajza [szerkesztés]
Mivel a fennsík egy nagy kiterjedésű lefolyástalan terület, ezért a peremén állandó, viszonylag bővizű források fakadnak. Ilyenek például a Petőfi-forrás, Losonczi Anna-forrás, Ickós-kút, Bodzfás-forrás, Nagy-völgyi-forrás. A fennsík nyugat részének patakjai a Zagyvát, a keleti oldalé a Tarnát táplálja. Az északi perem vízfolyásainak iránya Szlovákia területére esik.
Növény-és állatvilág [szerkesztés]
A Medves-fennsíkon nagy kiterjedésű erdők nincsenek. Foltokban előfordulnak tölgyesek, bükkösök, valamint ligeterdők. Lágyszárúakban gazdag terület, többek között feketekökörcsin, odvas keltike, ikrás fogasír, tavaszi lednek, erdei galambvirág, bársonyos tüdőfű. Sokfelé található még tarka nőszirom, sarkvirág, zsálya, terebélyes harangvirág stb.
Az állatvilágot nem jellemzi helyi különlegesség, a nagyobb vadak közül róka, őz, vaddisznó, gímszarvas, fácán található meg. A kis állatokat és rovarokat az alábbi fajok képviselik: szarvasbogár, foltos szalamandra, vízisikló, mókus.
Források [szerkesztés]
- Magyarország földrajza, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977, 228-229. o. ISBN 9631718778
- Salgótarján és környéke túrakalauz, Polár Stúdió, 1996. ISBN 9630467704
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Medves-fennsík – Tourinform Salgótarján
- Webkamera a Medves-fennsíkon – A kamera Rónafalunál található
