Odvas keltike

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Odvas keltike
Odvas keltike.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Mákfélék (Papaveraceae)
Alcsalád: Füstikeformák (Fumarioideae)
Nemzetség: Keltike (Corydalis)
Faj: C. cava
Tudományos név
Corydalis cava
Schweigg. & Körte
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Odvas keltike témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Odvas keltike témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Odvas keltike témájú kategóriát.

Az odvas keltike (Corydalis cava) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: hüvelykes földfüstje, kakasláb, lyikas ír, Szent-György virág, tavaszi gerezdeske, üres földfüstfű neveken.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa területén honos, a legészakibb területeket kivéve. Üde, főként gyertyán- és bükkelegyes erdők, ligeterdőkben él. Tápanyagban gazdag, nedves talajt kedvel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tejnedv nélküli, 10–30 cm magas, gömb alakú gumójú évelő növény. Gumója idővel odvasodik (az ujjas keltikétől eltérően), innen kapta a nevét. A szár csupasz, kékesszürke Levelei hosszabb nyélen ülnek, kétszer hármasan osztottak (tehát a levélkék további három, hasadozott levélkére tagoltak). Murvalavelei ép szélűek, tojásdadok. Március-május környékén virágzik. 10-20 virágból álló, végálló fürtjeiben a virágok lilásak, bíborlilásak, illetve fehéres krémszínűek, hosszú sarkantyúkkal. A két színváltozat együtt fordul elő, a lilás valamivel gyakoribb, mint a fehér.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geofiton, azaz az erdő lombfakadása előtt virágzik, majd a gyors termésérlelés után már csak a vegetatív szervei látszanak a felszínen, vagy azok is elpusztulnak és a növény a föld alatti „raktározóképletbe” visszahúzódva várja a következő tavaszt. Élőhelyén legtöbbször csoportosan, néha tömegesen jelentkezik.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izokinolin-alkaloidokat (főként bulbokapnint), koridalint, tetrahidropalmatint tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkaloidtartalma miatt erősen mérgező, ám mélyen ülő gumója nem csábít fogyasztásra. Kivonatát korábban féregűzésre, menstruációs zavarok gyógyítására alkalmazták. Gyógyszeripari készítmények alapanyaga. Központi idegrendszert bénító hatású, nyugtatókban fordul elő, csak orvosi ellenőrzés mellett használható. A homeopátiában légúti gyulladások, reuma, emésztési gyengeség ellen alkalmazzák.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz – Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai (Magyar Könyvklub, 1998, ISBN 963 548 672 3)
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó;(hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 9639491349  
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241