Bakony
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Bakony | |
 |
|
| A Bakony Fenyőfő felől | |
|
|
|
| Hely | Veszprém megye, Győr-Moson-Sopron megye  Magyarország |
| Hegység | Dunántúli-középhegység |
| Legmagasabb pont | Kőris-hegy (709 m) |
| Típus | karszt |
A Bakony (Bakonyerdő) mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű karsztos röghegység, a Dunántúli-középhegység legnyugatibb és legnagyobb tagja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Részei
A Bakonyt a Devecser és Várpalota között húzódó, nyugat–keleti irányú törésvonal (amelyben a 8. számú fő közlekedési út is halad) két részre osztja: az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. Tágabb értelemben a Bakony részének tekinthető a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék is.
[szerkesztés] Északi-Bakony
Ez a tájegység három további részre tagolható:
- Magas- vagy Öreg-Bakony: itt találhatók a hegység legmagasabb csúcsai (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy 649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m).
- Keleti-Bakony: nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné (574 m).
- Bakonyalja: a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed.
[szerkesztés] Déli-Bakony
A Déli-Bakonyt nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Veszprémi-fennsík, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m).
[szerkesztés] Balaton-felvidék
Lejtősen ereszkedik a Balatonra. Az ÉNy-i széltől védett táj régi falvaival, szőlőültetvényeivel a Földközi-tenger mediterrán partjait idézi. Ezért nevezik „Balatoni riviérának” is. A Balaton-part szegélyén több helyen (Balatonfüred, Kékkút stb.) szénsavas források fakadnak, mint a hajdani vulkáni működés emlékei. Vulkáni terület volt a tóba nyúló Tihanyi-félsziget is. A vulkáni működés nyomát a félszigetre rakódott vastag bazalttufa rétegek és a régi hőforrások (gejzírek) által épített forráskúpok (gejzírkúpok) igazolják.
[szerkesztés] Geológia
A Bakony legnagyobbrészt triász és jura időszakból származó tengeri üledékekből (mészkő, dolomit, márga) épül fel. Déli területein vulkáni eredetű bazalt is felbukkan. A hegység jelenlegi formája a harmadidőszakban, mintegy 45 millió évvel ezelőttől kezdődően alakulhatott ki.
[szerkesztés] Éghajlat
A hegység vonulata a leggyakoribb, északnyugati szélirányra éppen merőlegesen fekszik. Ennek következtében a legtöbb csapadék a Bakony északnyugati területein jellemző (egyes helyeken az évi 800 mm-t is meghaladja), míg a délkeleti rész, különösen a Veszprémi-fennsík, száraz (600 mm alatti csapadékkal).
[szerkesztés] Folyóvizek
Az évi középhőmérséklet az Északi-Bakonyban 8,5 °C, a Déli-Bakonyban megközelíti a 10 °C-ot. A Balatonra néző lankákon már mediterrán hatások is érvényesülnek, így itt a nyár még melegebb, a tél pedig még enyhébb.
[szerkesztés] Természeti környezet
[szerkesztés] Források és irodalom
[szerkesztés] Ásványkincsek
[szerkesztés] Képgaléria
-
A Bakony télen madár távlatból
-
-
-
-
-
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Képek a Magas-Bakonyból
- Veszprém megye
- Lap.hu linkgyűjtemény
- Magas-bakonyi Természetvédelmi Körzet - Balaton-felvidéki Nemzeti Park
- A behavazott Bakony légifotója
[szerkesztés] Erdőjárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
