Bakony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakony
Fenyőfő hegyek gyűrűjében.jpg
A Bakony Fenyőfő felől

Hely Veszprém megye,
Győr-Moson-Sopron megye
 Magyarország
Hegység Dunántúli-középhegység
Legmagasabb pont Kőris-hegy (709 m)
Típus karszt
Terület 4000 km2
Elhelyezkedése
Bakony (Magyarország)
Bakony
Bakony
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 18′, k. h. 17° 45′Koordináták: é. sz. 47° 18′, k. h. 17° 45′
Térkép
HU Bakony.png
Pozíció Magyarország térképén

A Bakony (Bakonyerdő) mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű karsztos röghegység, a Dunántúli-középhegység legnyugatibb és legnagyobb tagja.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bakonyt a Devecser és Várpalota között húzódó, nyugat–keleti irányú törésvonal (amelyben a 8. számú fő közlekedési út is halad) két részre osztja: az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. Tágabb értelemben a Bakony részének tekinthető a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék is.

Északi-Bakony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a tájegység három további részre tagolható:

Déli-Bakony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Déli-Bakonyt nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Veszprémi-fennsík, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m).

Balaton-felvidék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lejtősen ereszkedik a Balatonra. Az ÉNy-i széltől védett táj régi falvaival, szőlőültetvényeivel a Földközi-tenger mediterrán partjait idézi. Ezért nevezik „Balatoni riviérának” is. A Balaton-part szegélyén több helyen (Balatonfüred, Kékkút stb.) szénsavas források fakadnak, mint a hajdani vulkáni működés emlékei. Vulkáni terület volt a tóba nyúló Tihanyi-félsziget is. A vulkáni működés nyomát a félszigetre rakódott vastag bazalttufa rétegek és a régi hőforrások (gejzírek) által épített forráskúpok (gejzírkúpok) igazolják.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cuha-völgy
Bakony

A Bakony legnagyobbrészt triász és jura időszakból származó tengeri üledékekből (mészkő, dolomit, márga) épül fel. Déli területein vulkáni eredetű bazalt is felbukkan. A hegység jelenlegi formája a harmadidőszakban, mintegy 45 millió évvel ezelőttől kezdődően alakulhatott ki.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegység vonulata a leggyakoribb, északnyugati szélirányra éppen merőlegesen fekszik. Ennek következtében a legtöbb csapadék a Bakony északnyugati területein jellemző (egyes helyeken az évi 800 mm-t is meghaladja), míg a délkeleti rész, különösen a Veszprémi-fennsík, száraz (600 mm alatti csapadékkal). Az évi középhőmérséklet az Északi-Bakonyban 8,5 °C, a Déli-Bakonyban megközelíti a 10 °C-ot. A Balatonra néző lankákon már mediterrán hatások is érvényesülnek, így itt a nyár még melegebb, a tél pedig még enyhébb.

Folyóvizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]