Bakony

Bakony

A Bakony Fenyőfő felől

Hely	Veszprém megye, Győr-Moson-Sopron megye Magyarország
Hegység	Dunántúli-középhegység
Legmagasabb pont	Kőris-hegy (709 m)
Típus	karszt
Terület	4000 km²
Térkép

Pozíció Magyarország térképén

A Bakony (Bakonyerdő) mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű karsztos röghegység, a Dunántúli-középhegység legnyugatibb és legnagyobb tagja.

Tartalomjegyzék

1 Részei
- 1.1 Északi-Bakony
- 1.2 Déli-Bakony
2 Balaton-felvidék
3 Geológia
4 Éghajlat
5 Folyóvizek
6 Természeti környezet
7 Ásványkincsek
8 Képgaléria
9 Források
10 Külső hivatkozások
11 Erdőjárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

Részei[szerkesztés]

A Bakonyt a Devecser és Várpalota között húzódó, nyugat–keleti irányú törésvonal (amelyben a 8. számú fő közlekedési út is halad) két részre osztja: az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. Tágabb értelemben a Bakony részének tekinthető a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék is.

Északi-Bakony[szerkesztés]

Ez a tájegység három további részre tagolható:

Magas- vagy Öreg-Bakony: itt találhatók a hegység legmagasabb csúcsai (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy 649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m).
Keleti-Bakony: nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné (574 m).
Bakonyalja: a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed.

Déli-Bakony[szerkesztés]

A Déli-Bakonyt nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Veszprémi-fennsík, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m).

Balaton-felvidék[szerkesztés]

Lejtősen ereszkedik a Balatonra. Az ÉNy-i széltől védett táj régi falvaival, szőlőültetvényeivel a Földközi-tenger mediterrán partjait idézi. Ezért nevezik „Balatoni riviérának” is. A Balaton-part szegélyén több helyen (Balatonfüred, Kékkút stb.) szénsavas források fakadnak, mint a hajdani vulkáni működés emlékei. Vulkáni terület volt a tóba nyúló Tihanyi-félsziget is. A vulkáni működés nyomát a félszigetre rakódott vastag bazalttufa rétegek és a régi hőforrások (gejzírek) által épített forráskúpok (gejzírkúpok) igazolják.

Geológia[szerkesztés]

Cuha-völgy

Bakony

A Bakony legnagyobbrészt triász és jura időszakból származó tengeri üledékekből (mészkő, dolomit, márga) épül fel. Déli területein vulkáni eredetű bazalt is felbukkan. A hegység jelenlegi formája a harmadidőszakban, mintegy 45 millió évvel ezelőttől kezdődően alakulhatott ki.

Éghajlat[szerkesztés]

A hegység vonulata a leggyakoribb, északnyugati szélirányra éppen merőlegesen fekszik. Ennek következtében a legtöbb csapadék a Bakony északnyugati területein jellemző (egyes helyeken az évi 800 mm-t is meghaladja), míg a délkeleti rész, különösen a Veszprémi-fennsík, száraz (600 mm alatti csapadékkal). Az évi középhőmérséklet az Északi-Bakonyban 8,5 °C, a Déli-Bakonyban megközelíti a 10 °C-ot. A Balatonra néző lankákon már mediterrán hatások is érvényesülnek, így itt a nyár még melegebb, a tél pedig még enyhébb.