Csodabogyós-barlang (Balatonederics)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csodabogyós-barlang
Hossz 5200 m
Magasság 393 m
Hely Balatonederics
Hegység Keszthelyi-hegység
Típus tektonikus
Kataszteri szám 4440-4

A Csodabogyós-barlang Balatonederics közelében, a Keszthelyi-hegység DK-i részén nyílik, közvetlenül a fennsíkperem alatt az erdős hegyoldalban 395 méteres tengerszint feletti magasságban. A barlang 1992 óta fokozottan védett. Magyarország kilencedik leghosszabb barlangja. Kataszteri száma: 4440-4.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyíló barlang a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét, amelynek itt találjuk északi elterjedési határát.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlang 2006 tavaszáig megismert járatainak hossza összesen 5200 m, mélysége -121 m. Járatai elsősorban tektonikus mozgások során jöttek létre, így túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és aknák jellemzik. Egyes – az itt ismertetett túrák által is érintett – szakaszokon (Függőkert, Meseország stb.) dunántúli viszonylatban igen sok és változatos képződményt (cseppkövek stb.) találunk. Óriási, látványos hasadékai mintegy természetes geológiai szelvényként mutatják be a barlangot magába foglaló felső triász Edericsi Mészkő Formáció rétegeit. A Függőkert, Meseország zónájában sok száz függőcseppkő és páratlan látványt nyújtó 50-60 db, 0,5-1,5 méter magas állócseppkő látható. Emellett nagy felületeket beborító cseppkőlefolyások, kisebb íves zászlók, borsókövek és a különlegesen csavarodott formájú ún. heliktitek, valamint fehér bevonatot alkotó hegyitej (montmilch) is kialakult. A képződmények egy része még ma is aktívan fejlődik.

Méreteiből, látványos formakincséből és viszonylag könnyen járható jellegéből adódóan kiválóan alkalmas a „tanbarlang” szerepre, azaz a barlangjárás, barlangkutatás technikájának, gyakorlatának elsajátítására, valamint a tektonikus folyamatok és a különböző képződmények bemutatására.

Feltárása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltárása már az 1970-es években megkezdődött, de éveken át mindössze csak 30 méter hosszban volt ismert. A 10 méter mély üreg az 1990-es években kezdődő és ma is még tartó kutatásoknak köszönhetően érte el a 5200 méteres hosszát, ami mellé a nem csekély -121 méteres mélység párosul. Feltárásában a főleg budapesti Acheron Barlangkutató Szakosztály és a cserszegtomaji Labirint csoport tagjai vettek részt. A több emelet magas hasadékrendszereket sokszor csak nyaktörő mászásokkal vagy veszélyes omladékok átbontásával lehetett járhatóvá tenni. A legtávolabbi járatrészekbe több órás mászással lehet eljutni, annak ellenére, hogy több helyen vaslétrák és fix kötelek segítik a közlekedést.

A kutatás mellett folyamatosan készült a barlang térképe is, amiből kiderült, hogy a Csodabogyós járatai a szomszédos 338 m hosszú, -50 m mély Szél-lik barlangjáratait 25 méternyire közelítik meg és közös légáramlási rendszert képeznek. Télen a külszíni hideg levegő az alacsonyabb szinten nyíló Szél-likon áramlik be és a Csodabogyós bejáratán át távozik, messziről látható gőzoszlopot alkotva.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]