Kisfészkű hangyabogáncs
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzata
| ||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Jurinea mollis (L.) Rchb. | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kisfészkű hangyabogáncs témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfészkű hangyabogáncs témájú médiaállományokat és Kisfészkű hangyabogáncs témájú kategóriát. |
A kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó Magyarországon védett, évelő, fészkes virágzatú növényfaj.[1]
Elnevezése[szerkesztés]
A kisfészkű hangyabogáncsot már Linné is leírta és érvényes elnevezéssel látta el. A mai botanikai nevezéktannak megfelelő besorolását Heinrich Gottlieb Ludwig Reichenbach végezte el. A Jurinea (hangyabogáncs) nemzetséghez, e fajjal együtt hozzávetőlegesen 180–270 faj tartozik.
A növény egyéb magyar nevei: puha hangyabogáncs,[2] lágylevelű hangyabogáncs.[2]
Elterjedése[szerkesztés]
A kisfészkű hangyabogáncs pontuszi-balkáni elterjedésű faj, így őshonos Közép-Európa keleti felén, Romániában, az Appennin-félszigeten, a Balkán-félszigeten és Törökországban. Hazánkban mészkő- és dolomit sziklagyepek szórványosan előforduló növényfaja. Egyes adatok arra utalnak, hogy korábban a mainál elterjedtebb lehetett, a 19. században például leírták a Dél-Mezőföld homok- és löszvidékeiről is, ahol azóta nem ismert.[3] Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság,[4] valamint a Kisalföld, a Keszthelyi-fennsík és a Cserhát területén él.[5][6][7][8]
Alfajai[szerkesztés]
- Jurinea mollis subsp. mollis
- Jurinea mollis subsp. moschata (DC.) Nyman
Leírása[szerkesztés]
Többnyire magányos, felegyenesedő szárú, 10-től 80 centiméterig terjedő magasságú évelő növény; ép levéllemezű levelei tőlevélrózsákban helyezkednek el. Egy tőlevélrózsából egy, többnyire erősen lapított félgömb formájú, 3–6 cm átmérőjű virágzat emelkedik ki a vékony, ritkásan molyhos száron; lila-lilásvörös színű virágai májustól júliusig nyílnak. Termése széllel terjedő kaszattermés. Virágzás idején a lila virágok, majd a termésérésig a termések röpítőkészülékei által alkotott, krémfehér színű, lapított félgömb alakú "párnák" is díszítenek.
Felhasználása[szerkesztés]
Virágkötészeti hasznosítására (főleg szárazvirágként) történtek szórványos kísérletek, de ezek nem vezettek számottevő eredményekre, részben a növény magjainak alacsony csírázóképessége miatt.[9]
Kártevői[szerkesztés]
Számottevő kártevői nem ismeretesek. Az ugyancsak természetvédelmi oltalom alatt álló, 2000 Ft természetvédelmi értékű, a tollasmolyfélék családjába tartozó hangyabogáncs-tollasmoly (Calyciphora xanthodactyla) tápnövénye.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Carduus mollis L. The Plant List (2010). Version 1. (www.theplantlist.org). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010. december 1.) (Hozzáférés: 2013. november 1.) (html)
- ↑ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 110., 406. o. ISBN 963 9121 22 3
- ↑ [1]
- ↑ Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ A Kisalföldi meszes homokpuszta növényélete – egykor és ma. 100 éve jelent meg Polgár Sándor első leírása a győri homoki sztyeppvidékről. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol51_p61-62.pdf Adatok a Cserhát flórájához]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ A Gyötrős-tető (Keszthelyi-hegység) védett növényei. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 1.)
További információk[szerkesztés]
- Walter Erhardt, Erich Götz, Nils Bödeker, Siegmund Seybold: Der große Zander. Eugen Ulmer KG, Stuttgart 2008, ISBN 978-3-8001-5406-7. (Ger.)
- Christoper Brickell (Editor-in-chief): RHS A-Z Encyclopedia of Garden Plants. Third edition. Dorling Kindersley, London 2003, ISBN 0-7513-3738-2.
- Jurinea mollis (L.) Rchb. Plants of the World Online
