János-hegyi-átjáró

János-hegyi-átjáró
A barlang bejárata
Hossz	18 m
Magasság	460 m
Hely	Budapest XII. kerülete
Hegység	Budai-hegység
Kataszteri szám	4732-10

A János-hegyi-átjáró egy barlang a Budai-hegységben, a János-hegy oldalában. Dolomitban alakult ki. Egyéb elnevezései: Jánoshegyi átjáró, Jánoshegyi barlang, János-hegyi-barlang, Jánoshegyi sziklaüreg, János-hegyi-sziklaüreg. Kataszteri száma: 4732-10.

Megközelítése

A Szépjuhásznétól a János-hegyre vezető piros sáv jelzésen induljunk el a János-hegy irányába. Kétszer keresztezzük a Jánoshegyi utat (aszfaltút), majd a harmadik keresztezésnél térjünk rá az útra bal felé indulva. Az aszfaltúton haladunk mindaddig (körülbelül 250 métert), amíg meg nem pillantjuk az út mellett, a jobb oldalon a barlang bejáratát. A másik bejárata néhány méterrel arrébb, az aszfaltúttól néhány méterrel magasabban nyílik.

A János-hegyi-átjáró kijárata

Története

Bekey Imre Gábor fényképe az üregről

Első említése Thirring Gusztáv (1900) nevéhez fűződik. 1919-ben Kadić Ottokár térképezte fel és készített róla igen részletes leírást, amit a következő évben nyomtatásban is megjelentetett. A felmérésben Som Imre segédkezett neki. Habár Kadić azt írja, hogy az alja meztelen szikla és ezért ásatásra (és feltárásra) alkalmatlan, Vajna Györgyék mégis sikeresen kutattak a barlangban. Ott ahol a főte túl meredeken ívelt alá, s természetellenesen magas volt a talp, kutatóárkot mélyítettek a barlang aljába. Mintha azon a helyen lejtős vagy függőleges akna indult volna lefelé. A kiásott lyuk körülbelül 1 méter mély volt és benne mikropikkelyes, kétökölnyi, tömör szövetű hematitrögöt találtak, amelynek vastartalma körülbelül 90 százalékos volt. Ilyen minőségű ércrögöt még a Bátori-barlangban sem találtak, pedig onnan is előkerültek ehhez hasonló ércrögök. A kutatást viszont abba kellett hagyniuk, mivel a kitermelt meddőt nem tudták hova rakni az aszfaltút közelsége miatt. Ennek a járatnak a feltárása így a jövő kutatóinak feladata lesz.

Leírása

460 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Az átjáró északra néző 2 méter széles és 1,80 méter magas, felül ív alakban hajló bejárata egy többször irányt váltó, lankásan felfelé menő folyosóba vezet. A 4 méter hosszú, 2 méter széles és 1,5 méter magas alsó szakasz vízszintesen délkeleti irányban halad, végén kissé kibővülve egy ugyancsak 4 méter hosszú, 1,5 méter széles és átlag 3 méter magas dél-délnyugati irányban lankásan felfelé terjedő középső szakaszba megy át. A folyosó itt újból kibővül, s azután 4 méter hosszúságban kelet-északkeleti irányban kifelé vezet. A kijárat felé a folyosó 2 méterre kiszélesedik, mennyezete pedig 4,5 méter magas, hegyes csúcsban végződő kupolává fejlődik, melyből két kis ablakszerű lyuk a hegy tetejére nyílik. Az átjáró kijárata 2 méter széles és ugyanolyan magas nyílás, melyből kilépve keskeny, rövid sétaúton a kocsiútra mehetünk. A bejárat és a kijárat közötti magassági különbözet 2,4 méter. Az üreg teljes hosszúsága Kadić írásában 14 méter, Földvárynál 17 méter, Vajnánál 15 méter, Pápa – Dénes könyvében 16 méter, az Országos Barlangnyilvántartás szerint pedig 18 méter.

Kialakulása

Kadić vizsgálatai alapján természetes eredetű. A barlang erősen mállott dolomitban, három, a folyosó irányaival megegyező repedés mentén alakult ki. Mesterséges eredetre utaló jeleket nem fedezett fel benne. Vajnáék viszont észrevették hogy a falakon jól látható vésésnyomok figyelhetők meg (ugyanolyan profilú vésőé, mint az a Bátori-barlang falán is néhány helyen látható). Pápa – Dénes azt írja ezzel kapcsolatban, hogy lehetséges a hévizes eredete, de mai formáját – a falon látható számos vésőnyom tanúsága szerint – emberi kéz alakította ki.

Források

• Barcza Imre – Thirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. (Bp. 1920. p. 85.)
• Földváry Miksa: Felsődunántúli természeti emlékek. (Erdészeti Lapok, 1935. 74. évf. 3. sz. p. 277.)
• Kadić Ottokár: Jelentés az 1917-1919. években végzett barlangkutatásaimról. (Barlangkutatás, 1919. VII. köt. Bp. p. 15.)
• Kadić Ottokár: A jánoshegyi átjáró a budai hegységben. (A természet, 1920. 21-22. sz. p. 208-210.)
• Kordos László szerk.: Magyarország barlangjai. (Bp. 1984.)
• Országos Barlangnyilvántartás
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. (Bp. 1982. p. 27, 132, 236.) ISBN 963 253 300 3
• Thirring Gusztáv: Budapest környéke. Gyakorlati kalauz. (Bp. 1900. p. 55.)
• Vajna György: A rejtélyes Bátori-barlang. (Boszorkánykonyha a hegytetőn? című fejezetben) (Bp. 1973.)
• Vigyázó János: Budai hegyek részletes kalauza és térképe. (Bp. 1923. p. 34-35.)