Farkasboroszlán

Farkasboroszlán
mérgező termései
Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids II Rend: Mályvavirágúak (Malvales) Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae) Nemzetség: Boroszlán (Daphne) Faj: D. mezereum
Tudományos név
Daphne mezereum L.
Szinonimák
Daphne albiflora J.P.Wolff Daphne florida Salisb. Daphne houtteana Lindl. & Paxton Daphne lateriflora Raf. Daphne lateriflora St.-Lag. Daphne liottardi Vill. Daphne mezereum var. albaplena hort. ex Rehder Daphne mezereum var. albida Meisn. Daphne mezereum var. album Aiton Daphne mezereum var. rubrum Aiton Laureola foemina Garsault [Invalid] Mezereum officinarum C.A. Mey. Thymelaea mezereum (L.) Scop. Thymelaea praecox Gilib. a Daphne mezereum subsp. mezereum szinonimái: Homotypic Daphne florida Salisb., Prodr. 281. (1796), nom. illeg. Daphne mezereum var. typica Beck, Fl. Nieder.-Oster. 2(1): 597. (1892) Mezereum officinarum C.A.Mey., Bull. Cl. Phys.-Math. Acad. Imp. Sci. Saint-Pétersbourg, ser. 2, 1 : 356, 358. (1843) Thymelaea mezereum (L.) Scop., Fl. Carniol., ed. 2, 1: 277. (1771) Heterotypic Daphne mezereum f. alba (Aiton) Scheele Daphne mezereum var. albaplena Rehder, (1900) Daphne mezereum var. albida Meisn., (1857) Daphne mezereum var. alba Aiton, Hort. Kew. 2ed., 2: 409. (1811) Daphne mezereum var. grandifloraDippel Daphne mezereum var. rubra Aiton, Hort. Kew 2: 25. (1789) a Daphne mezereum subsp. rechingeri szinonimája: Daphne rechingeri Wendelbo
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Farkasboroszlán témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasboroszlán témájú médiaállományokat.

A farkasboroszlán (Daphne mezereum) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a boroszlánfélék családjába tartozó, lombhullató, felálló szárú kis cserjefaj. Termése mérgező.

Előfordulása

A farkasboroszlán csaknem egész Európában honos, a Pireneusoktól, Dél-Olaszországtól és a Balkántól észak felé egészen Norvégiáig, keleten Szibériáig, de a Kaukázusban és Kis-Ázsiában is megtalálható.

Alfajai

• Daphne mezereum subsp. mezereum
• Daphne mezereum subsp. rechingeri (Wendelbo) Halda

Megjelenése

Virágzó farkasboroszlán Komiföldön

Közepes termetű (30–150 centiméter magas), ritkás ágú, lombhullató cserje. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal hajtások kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú levelek 3-8 centiméter hosszúak és 1-2,5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen zöld, fonákjuk szürkészöld.

Az erős illatú, bíbor, rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) virágai kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában nyílnak. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakaró kizárólag sziromszerű csészelevelekből áll, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A méhek számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora tavasszal az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.

A borsó nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező alkaloidokat, diterpén-észtereket (mezerint és dafnint), továbbá flavonoidokat tartalmaz, a szájüregben és a torokban égető és kaparó érzést okoz. A madarak, különösen a billegetők és a rigók szívesen eszik a terméseket, így segítve a növény terjedését.

Életmódja

A farkasboroszlán lomblevelű és elegyes erdők, olykor szurdokerdők, erdőszélek, törpefenyvesek vagy folyók és patakok part menti növénytársulásai között él. Magyarországon bükkösök és gyertyánosok aljnövénye. Többnyire mély rétegű, jó vízellátású agyag- és vályogtalajokon fordul elő, a síkságoktól a magashegységekig (2000 méterig).

Virágai már lombfakadás előtt, februártól áprilisig nyílnak.

Felhasználása

A farkasboroszlán kérgének kivonatát a népi gyógyászatban régebben krónikus bőrbántalmak és reuma ellen használták, ám ez súlyos mérgezésekhez vezetett. Homeopátiás szerekben viszketéssel járó bőrbetegségek, például övsömör ellen alkalmazzák.

Etimológia

A növény tudományos nevének generikus része Daphné görög nimfára, specifikus része a régi perzsa „mazeriyn” névre (etimológiája az „ölni” igére vezethető vissza) utal.

Képek

• 

  a növény

• 

  az

• 

  élőhelyén

• 

  virágai

• 
• 
• 

  közelről

• 
• 

  levelei

• 
• 

  termései

• 
• 
• 

  termesztett

• 

  változatai

• 
• 

  rajzok a növényről

• 

Lásd még

Mérgező növények

Források

• A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
• Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
• Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 351. o. ISBN 963-05-6928-0
• http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2757105