Farkasboroszlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Farkasboroszlán
mérgező termései
mérgező termései
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae)
Nemzetség: Boroszlán (Daphne)
Faj: D. mezereum
Tudományos név
Daphne mezereum
L.
Szinonimák
  • Daphne albiflora J.P.Wolff
  • Daphne florida Salisb.
  • Daphne houtteana Lindl. & Paxton
  • Daphne lateriflora Raf.
  • Daphne lateriflora St.-Lag.
  • Daphne liottardi Vill.
  • Daphne mezereum var. albaplena hort. ex Rehder
  • Daphne mezereum var. albida Meisn.
  • Daphne mezereum var. album Aiton
  • Daphne mezereum var. rubrum Aiton
  • Laureola foemina Garsault [Invalid]
  • Mezereum officinarum C.A. Mey.
  • Thymelaea mezereum (L.) Scop.
  • Thymelaea praecox Gilib.

a Daphne mezereum subsp. mezereum szinonimái:

Homotypic
  • Daphne florida Salisb., Prodr. 281. (1796), nom. illeg.
  • Daphne mezereum var. typica Beck, Fl. Nieder.-Oster. 2(1): 597. (1892)
  • Mezereum officinarum C.A.Mey., Bull. Cl. Phys.-Math. Acad. Imp. Sci. Saint-Pétersbourg, ser. 2, 1 : 356, 358. (1843)
  • Thymelaea mezereum (L.) Scop., Fl. Carniol., ed. 2, 1: 277. (1771)
Heterotypic
  • Daphne mezereum f. alba (Aiton) Scheele
  • Daphne mezereum var. albaplena Rehder, (1900)
  • Daphne mezereum var. albida Meisn., (1857)
  • Daphne mezereum var. alba Aiton, Hort. Kew. 2ed., 2: 409. (1811)
  • Daphne mezereum var. grandifloraDippel
  • Daphne mezereum var. rubra Aiton, Hort. Kew 2: 25. (1789)

a Daphne mezereum subsp. rechingeri szinonimája:

  • Daphne rechingeri Wendelbo
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Farkasboroszlán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasboroszlán témájú kategóriát.

A farkasboroszlán (Daphne mezereum) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a boroszlánfélék családjába tartozó, lombhullató, felálló szárú kis cserjefaj. Termése mérgező.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A farkasboroszlán csaknem egész Európában honos, a Pireneusoktól, Dél-Olaszországtól és a Balkántól észak felé egészen Norvégiáig, keleten Szibériáig, de a Kaukázusban és Kis-Ázsiában is megtalálható.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Daphne mezereum subsp. mezereum
  • Daphne mezereum subsp. rechingeri (Wendelbo) Halda

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágzó farkasboroszlán Komiföldön

Közepes termetű (30–150 centiméter magas), ritkás ágú, lombhullató cserje. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal hajtások kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú levelek 3-8 centiméter hosszúak és 1-2,5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen zöld, fonákjuk szürkészöld.

Az erős illatú, bíbor, rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) virágai kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában nyílnak. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakaró kizárólag sziromszerű csészelevelekből áll, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A méhek számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora tavasszal az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.

A borsó nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező alkaloidokat, diterpén-észtereket (mezerint és dafnint), továbbá flavonoidokat tartalmaz, a szájüregben és a torokban égető és kaparó érzést okoz. A madarak, különösen a billegetők és a rigók szívesen eszik a terméseket, így segítve a növény terjedését.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A farkasboroszlán lomblevelű és elegyes erdők, olykor szurdokerdők, erdőszélek, törpefenyvesek vagy folyók és patakok part menti növénytársulásai között él. Magyarországon bükkösök és gyertyánosok aljnövénye. Többnyire mély rétegű, jó vízellátású agyag- és vályogtalajokon fordul elő, a síkságoktól a magashegységekig (2000 méterig).

Virágai már lombfakadás előtt, februártól áprilisig nyílnak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A farkasboroszlán kérgének kivonatát a népi gyógyászatban régebben krónikus bőrbántalmak és reuma ellen használták, ám ez súlyos mérgezésekhez vezetett. Homeopátiás szerekben viszketéssel járó bőrbetegségek, például övsömör ellen alkalmazzák.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény tudományos nevének generikus része Daphné görög nimfára, specifikus része a régi perzsa „mazeriyn” névre (etimológiája az „ölni” igére vezethető vissza) utal.[1]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérgező növények

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 351. o. ISBN 9630569280  
  • http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2757105

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]