Magas kőris

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Magas kőris
Lombja és éretlen termése
Lombja és éretlen termése
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Kőris (Fraxinus)
Faj: F. excelsior
Tudományos név
Fraxinus excelsior
L.
Elterjedés
IKAl 090906 Distribution Fraxinus excelsior.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Magas kőris témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magas kőris témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magas kőris témájú kategóriát.

A magas kőris termései.

A magas kőris (Fraxinus excelsior) – amint ezt neve (excelsior, vagyis kimagasló) is mutatja – az olajfafélék családjának legmagasabbra növő faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-palearktikus faj: az északi félteke mérsékelt övi erdeiben él. Európa nagy részén ez az egyetlen fa termetű olajfaféle. Megtalálható

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20–40 m magas, lombhullató fa. Törzse karcsú, egyenes, lombozata laza, koronája nagy. A fiatal fák koronája gyér, ágaik meredeken felfelé törnek; az idősebb fák koronája boltozatos, szabálytalanul kerekded, a csúcs körül a legszélesebb. Az ágak sugarasan állnak, egyenesek, a törzs alsó részéből már felfelé törnek. A kéreg eleinte sima és szürke, később mélyen, szabálytalanul, de többé-kevésbé függélyesen repedezett, szürkésbarna. Fiatal vesszőin a kéreg világos. A hajtások vastagak, világosszürkék, fényesek, világos paraszemölcsökkel, a rügyek illeszkedési helyén ellaposodnak. A rügyek vastagok, átellenesek, hegyesek, a téli rügyek feketék; a fő rügyek mellett mellékrügyek is találhatók, ha a fiatal levelek elfagynának.

7–15 ovális, fogazott szélű, rövid csúcsú levélkéből álló, 20–30 cm hosszú, páratlanul szárnyalt, keresztben átellenes, összetett leveleinek színe kopasz, fonákukon az erek mentén gyapjas, vörösbarna szőrök nőnek. A levelek színe fényes, sötétzöld, fonáka világosabb. A levélgerinc felső oldalán mély barázda megy végig. Csak a csúcson ülő levélkének van nyele. A levélkék válla ék alakú; a legalsóké gyakran lekerekített. A levélkék széle az alap környékén többnyire ép; attól távolodva egyenlőtlenül fűrészessé válik. Az összetett levél nyele 3–6 cm hosszú. Levelei nagyon későn, zölden hullanak le; rendszerint az első fagyokig kitartanak.

Virágrügyei nagyok, fényesek, csaknem feketék. A virágok egy- vagy kétneműek is lehetnek, sőt, a növény akár kétlaki is lehet. Virágzata összetett fürt; a sziromtalan virágok nagy, vörösbarna virágbugákban tömörülnek az előző évi vesszőkön, a levelek megjelenése előtt. Termése nyelv formájú, lecsüngő csomókban álló, szárnyas lependék.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fa nyáron
Fa télen

Szárazságtűrő, melegkedvelő fa. A sótartalmat és a szennyezett levegőt egyaránt kiválóan tűri; a szikes, illetve szennyezett területek, az utak melléke és a városok fásítására egyaránt kiválóan alkalmas. Fiatalon mérsékelten árnytűrő, később erősen fényigényes, ezért az erdőkben csak elegyfának ültethető; a helytelen erdőgazdálkodás eredményeként kialakult, elegyetlen kőrisesek erősen kiritkulnak, alattuk a talaj elgyomosodik.

Korán, még a lombfakadás előtt, többnyire március–áprilisban, viszonylag rövid ideig virágzik. Virágait a szél porozza be, ezért sok virágport termel. Termései télen is az ágakon maradnak.

Tőről jól sarjad, így gyomfaként a vágásokon, kopárokon is elszaporodik: ez a folyamat a kőrisesedés.

Leginkább sík vidékek nedves, üde, mezofil termőhelyein ligeterdőkben, vagy a hegyek száraz, köves lejtőin:

Kedveli a meszes talajt. Erősen tápanyagigényes, ezért méretesebb példányokat csak mély termőrétegű, valamint lejtőhordalék talajokon érdemes ültetni. A köves, sziklás talajon jól megél; középhegységeink egyes szurdokerdőiben, illetve meredek véderdőben fő fafajjá vált.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fája értékes: sűrű, kemény és rugalmas. Főleg a bútoripar hasznosítja, emellett a sportszergyártás és számos más feldolgozó iparág kedvelt alapanyaga. Barna gesztjéről sokfelé „barna kőrisnek” nevezik, a csomoros törzsű, szép rajzolatú metszetet adó egyedeket pedig „habos kőrisnek”.

Gyakran utcai sorfának, díszfának ültetik.

Leveleit gyógyászati célokra már csak elvétve alkalmazzák. A népi gyógyászatban vizelethajtóként reuma és vesekő ellen adták; kérge csökkenti a lázat. A homeopátia a lágyszöveti reumatizmus kezelésére használja készítményeit.

Kőrisfalevélből, feketeribizli-levélből, a réti legyezőfű leveléből és mentából erősítő, frissítő italt készítenek.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flavonoidokat, cserzőanyagokat, nyálkaanyagokat, triterpéneket, szterolokat, mannitolt tartalmaz, a kéregből hidroxi-kumarinok is kimutathatók.

Virágpora erősen allergén hatású.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szomorú kőris (Fraxinus excelsior ’Pendula’)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]