Fekete ribiszke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Feketeribizli szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete ribiszke
Schwarzejohannisbeere.jpg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Ribiszkefélék (Grossulariaceae)
Nemzetség: Ribiszke (Ribes)
Alnemzetség: Ribes subg. Ribes
Fajcsoport: Ribes sect. Botrycarpum
Faj: R. nigrum
Tudományos név
Ribes nigrum
L.
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete ribiszke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete ribiszke témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete ribiszke témájú kategóriát.

A fekete ribiszke vagy fekete ribizli (Ribes nigrum) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjába tartozó növényfaj. A vörös ribiszkénél a kiegyenlítettebb hőmérsékletű északabbi részekről származik, Nagy-Britanniától Közép-Szibériáig honos. Magyarországon a Szigetközben és a Hanságban találhatók védett populációi.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak.

Termése a piros ribizliéhez hasonló alakú, de rövidebb kocsányon elhelyezkedő, fekete színű rekeszálbogyótermés. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Egyes fajtáknál a bogyók az érést követően vagy szedéskor a kocsányról lepotyognak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bogyós gyümölcsök közül a fekete ribizli C-vitamin-tartalma a legnagyobb, de friss fogyasztásra jellegzetesen erős íz- és zamatanyaga kevésbé teszi kedveltté. Ezzel szemben szörpnek és bornak feldolgozva sokak által kedvelt, immunerősítő védőital. Dzsem is készíthető belőle. A fekete ribizli 9 g fehérjét, 20 g zsírt, 95 g szénhidrátot, 6 g szerves sót és 38 g rostot tartalmaz kilogrammonként.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete ribiszke csak a savanyú, tápanyaggal jól ellátott, nem meszes talajokat kedveli. Magyarország a termeszthetőségének déli határán fekszik, termesztésével csak a hűvösebb, kiegyenlítettebb hegyvidéki területeken érdemes foglalkozni.

Az egészen nedves, magas talajvízállású területeken is jól terem, de a száraz domboldalakon és aszályos homoktalajon rosszul fejlődik és keveset terem. Szárazság esetén öntözni kell.

Alfajok, változatok, termesztett fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változatok:

  • Ribes nigrum var. nigrum (törzsváltozat)
  • Ribes nigrum var. sibiricum (szibériai feketeribizli)

Termesztett fajták:

  • Fertődi 1: Június végén érő korai, alacsony növésű fajta. Nagy bogyójú gyümölcse jól szedhető, kellemes aromájú, friss fogyasztásra és fagyasztásra is alkalmas.
  • Titania: Bokra nagyon erős növekedésű, hosszú fürtű, nagy bogyójú. A lisztharmatnak és több gombabetegségnek is ellenáll, jó adottságok mellett nagy terméshozamokra képes fajta.

További fajták:

  • Altajszkaja deszertnaja
  • Bija
  • Brödtorp
  • Neo szüpajus csajaszja
  • Pobjeda
  • Silver gieter
  • Wellington

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bollinger, Erben, Grau, Heubl: Cserjék. Illusztrálta:Hans Held, Ford.: B. Thúry Zsuzsanna. Budapest: M-érték Kiadó. 2005. 32. o. = Természetkalauz, ISBN 9637304126  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]