Lekvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Málnalekvár

A lekvár vagy gyümölcsíz olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házilekvárt, amely tipikusan kelet-közép-európai étel.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lekvár nevet egészen az 1350-es évekig vissza lehet vezetni. A szó a középkori orvosok által használt latin alactuarium (később, magyarosodva: liktárium) kifejezésből származik, amely azt a mézes szirupot jelentette, amelybe az önmagukban rossz ízű gyógyszereket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.[1]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos szilvalekvárfőzés

Cukor nélkül elsősorban a szilvát, a szőlőt és a cseresznyét főzik, míg a többi gyümölcs főzése során olyan arányban cukrozzák, amennyi a mag nélküli, nyers gyümölcs súlya. A cukornak nem csak az édesítésben, hanem a tartósításban is szerepe van, ezért nem helyettesíthető mesterséges édesítőszerrel.

A kész (házi)lekvárt a felfőzés után lezárt befőttesüvegbendunszt”-ba teszik, vagyis különféle, másra nem használt textíliával letakarják, illetve körbeveszik, és így hagyják lassan kihűlni.

A lekvár és a dzsem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100% gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. Dzsem ezenkívül készülhet zöldségből is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. ISBN 9639374121

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lekvár témájú médiaállományokat.