Szirup

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szirup vagy szörp valamilyen cukorféleség (esetleg cukoralkohol) tömény oldata, jellemzően viszkózus és a cukor mellett egyéb oldott anyagokat is tartalmazhat. Elsősorban a gyógyszerészetben és az élelmiszeriparban, illetve a gasztronómiában használják.

Elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „szirup” a latin sirupusból származó nemzetközi vándorszó, mely a latinba az arab شراب‎ [ʃɑˈɾˤɑːb] /sarab/ ’ital’ átvételével került, ami pedig a szintén arab شرب /sirib/ ’iszik’ szóból származik; gyökere azonos a „sörbet” szóéval.

A „szörp” nyelvújítási szó, amit a szörpöl ’szürcsöl’, ’szív(ogat)’ igéből elvonással képeztek. Korábban a szirup volt a kizárólagos megnevezés, aminek a leváltására alkották meg a szörpöt, de ez a köznyelvben csak részlegesen ment végbe, így a szörp elsősorban ’gyümölcsszirup’ jelentésben gyökeresedett meg, bár a szaknyelvben a sziruppal azonos értelemben máshol is előfordul.[1]

Gyógyszerészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyszertechnológiában a cukoroldatot a kellemetlen (elsősorban a keserű) íz elfedésére használják, főként gyermekeknek szánt oldatos gyógyszerformákban. Használatos egyszerű (Sirupus simplex) és ízesített (Sirupus aurantii, Sirupus fragariae, Sirupus ribis rubri, Sirupus rubi idaei) cukoroldat formájában is, illetve szorbitolból is készítenek szirupot. Az egyszerű szirup (Sirupus simplex) 63–64% szacharózt és 0,1% szorbinsavat tartalmazó vizes oldat. A szorbitolszirup (Sirupus sorbitoli) 70% D-szorbitolt tartalmaz vizes oldatban. A narancs- és édesgyökérszirupot (Sirupus aurantii, Sirupus liquiritiae) egyszerű szirupból készítik narancshéj-, illetve édesgyökértinktúra hozzáadásával. A gyümölcsszirupokat az élelmiszeriparban ismert eljárások szerint készítik.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű szirup készítése során a szacharózt és a szorbinsavat forró desztillált vízben oldják, a teljes oldódás után rövid forralással derítik. A forralás okozta vízveszteséget ezután pótolják, lehűlés után színig töltött üvegekben tárolják. A készítés során el kell kerülni a karamellizálódást, ezért célszerű duplikátort használni.

Gyógyszeres szirupok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sirupus laxans (hashajtó szirup): szennalevelet és édeskömény termését tartalmazza.
  • Sirupus ferri (vaspótló szirup): vas(II)-szulfátot, citromsavat és aszkorbinsavat tartalmazó szirup, melyet vaspótlásra, a vérképzés serkentésére roborálásra használnak. A szirup a fémes íz elfedése miatt szükséges.
  • Sirupus ferri chlorati oxydulati (oxidált vaskloridos szirup): a vas(III)-kloridot vasporral vas(II)-kloriddá redukálják, majd citromsav hozzáadásával stabilizálják. Felhasználása a Sirupus ferri-éhez hasonló.
  • Sirupus phosphobromatus (foszfátos-bromidos szirup): kálium-bromidot, nátrium-foszfátot és ebvészmagtinktúrát (hatóanyaga a sztrichnin) tartalmaz. Szedatív, illetve tonizáló hatása van.

Az elixírek alkoholt is tartalmazó szirupos oldatos gyógyszerformák, míg a mixtúrák szirupalapú szuszpenziók.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű cukorszirup rengeteg étel elkészítéséhez szükséges, de a koktéloknak is egyik fontos alapanyaga.

Glükóz-fruktózszirup[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élelmiszeripar, különösen az üdítőitalgyártás újabban nagy mennyiségben használja fel a kukoricakeményítőből gyártott glükóz-fruktózszirupot a valamivel drágább szacharóz helyett az édes íz elérésére. A kukoricakeményítőt először magas glükóztartalmú kukoricasziruppá hidrolizálják (régebben ez sósavas hidrolízissel történt, ma már többnyire enzimatikus úton végzik), majd a glükóz egy részét (jellemzően 42, 55 vagy 90%-át) enzimatikusan fruktózzá alakítják.

Gyümölcsszirupok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyümölcsszirupok (szörpök) gyümölccsel ízesített cukorszirupok, újabban ezekben is egyre gyakrabban használnak glükóz-fruktózszirupot a szacharóz kiváltására.

Invertcukorszirup[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az invertcukor gyártása során a szacharózt monoszacharidjaira, glükózra és fruktózra bontják. Mivel az előbbi fajlagos forgatóképessége +66,5°·cm3/(g·dm), a hidrolízissel keletkező komponenseké pedig +52,7°·cm3/(g·dm) (glükóz), illetve –93,8°·cm3/(g·dm) (fruktóz), így az oldat a reakció során jobbra forgatóból fokozatosan balra forgatóvá alakul, vagyis a forgatóképessége „megfordul” (inverzió). Az invertcukor oldata édesebb és kevésbé hajlamos a kristálykiválásra, így élelmiszertechnológiai szempontból előnyösebb.

Melasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melasz a cukorgyártás magas szacharóztartalmú szirupos mellékterméke.

Faszirupok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A juharszirup egyes juharfajok (elsősorban a cukorjuhar) lecsapolt xilémnedvének bepárlásával előállított szirup. Hasonlóan egyes nyírfafajok nedvéből is készíthető szirup, ami azonban nem a köznyelvben „nyírfacukor”-ként is ismert xilitol miatt édes, ezt ugyanis a nyírfa (ma inkább már kukoricaszár) hemicellulóz nevű poliszacharidjából állítják elő összetett ipari eljárással.

Méz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méz alapvetően természetes eredetű tömény fruktóz-glükózszirup.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Új Szó Szirup és szörp. 2001. december 28.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Selmeczi Béla. Gyógyszertechnológia 3. Gyógyszerformatan. Budapest: Medicina Könyvkiadó. ISBN 963-241-545-6 (2001)