Szacharóz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szacharóz
Saccharose.svg
Sucrose molecule 3d model.png
IUPAC-név β-D-Fruktofuranozil-α-D-glükopiranozid[1]
Más nevek szacharóz
Kémiai azonosítók
CAS-szám 57-50-1
RTECS szám WN6500000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C12H22O11
Moláris tömeg 342,29648 g/mol
Megjelenés fehér, szilárd
Sűrűség 1,587 g/cm³, szilárd
Olvadáspont 186 °C
Oldhatóság (vízben) 211,5 g/100 ml (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozás nincsenek veszélyességi szimbólumok[2]
Főbb veszélyek Gyúlékony
R mondatok (nincs)[2]
S mondatok (nincs)[2]
Lobbanáspont N/A
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
Oldhatóság
Hőmérséklet (°C) szacharóz/víz g/g
50
2,59
55
2,73
60
2,89
65
3,06
70
3,25
75
3,46
80
3,69
85
3,94
90
4,20

A szacharóz vagy étkezési cukor (nádcukor, répacukor, juharcukor) egy diszacharid, melyet egy glükóz és egy fruktóz molekularész alkot (C12H22O11). A növények termelik és a heterotróf élőlények fontos tápláléka. Étkezési cukor, kristálycukor néven alapélelmezési cikk, leginkább cukorrépából vagy cukornádból állítják elő éves szinten 168 millió tonna mennyiségben (2011-es adat).[3]

Szerkezete, tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

tömegtört viszkozitás[4]
sucrose glucose fructose
 % mPas
1 1,028 1,021 1,028
2 1,055 1,052 1,054
5 1,146 1,145 1,134
10 1,336 1,33 1,309
15 1,592 1,566 1,533
20 1,954 1,904 1,837
30 3,188 2,998 2,817
40 6,161 5,491 5,045
50 15,432 11,891 10,823
60 58,479 37,453 32,573
64 120,48 58,14
68 285,71 119,048
70 476,19 178,571

Fehér színű, kristályos, édes ízű anyag, amely vízben jól oldódik. A szacharózban α-D-glükopiranóz (piranóz gyűrűs D-glükóz, α-anomer) és β-D-fruktofuranóz (furanóz gyűrűs D-fruktóz, β módosulat) kapcsolódik egymáshoz az anomer hidroxilcsoportokon keresztül. Emiatt sem a glükóz, sem a fruktóz gyűrűje nem képes felnyílni, és nem tud szabad oxocsoport kialakulni. Ezért a szacharóz nem redukáló diszacharid, és nem mutarotál. Ezen tulajdonsága miatt az Ezüst-tükör próba és a Fehling-reakció sem játszódik le. Viszont savval főzve hidrolizál és alkotórészeire esik szét, s a keletkező glükóz redukáló hatása már kimutatható.

Inverzió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szacharóz jobbra forgat, optikai forgatóképessége +66,5°. A szacharóznak savval főzés után az optikai forgatóképessége megfordul, balra forgat. Ennek az az oka, hogy a savval főzés hatására a glükóz és a fruktóz közti kötés felbomlik, szabad glükóz és fruktóz 50-50%-os keveréke keletkezik. A kapott keveréket invertcukornak nevezzük. Az invertcukorban a fruktóz nagyobb mértékben forgat balra (optikai forgatóképessége −92,4°), mint a glükóz jobbra (optikai forgatóképessége egyensúlyi elegy esetén: +52,7°). Az invertcukor optikai forgatóképessége −39,7°. A szacharóz hidrolízisének neve: invertálás. A hidrolízis során nemcsak az optikai forgatóképesség változik meg, hanem a keletkezett keverék redukáló tulajdonságú lesz, mert a szabaddá vált glükóz laktolgyűrűje már felnyílhat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Yudkin, J., Edelman, J., Hough, L.. Sugar - Chemical, Biological and Nutritional Aspects of Sucrose. The Butterworth Group. ISBN 0-408-70172-2 (1973) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]