Szorbinsav
- Nem tévesztendő össze az aszkorbinsavval, a C-vitaminnal.
| Szorbinsav | |||
 Szorbinsav | |||
| |||
| IUPAC-név | (2E,4E)-hexa-2,4-diénsav | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 110-44-1 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C6H8O2 | ||
| Moláris tömeg | 112,12 g/mol | ||
| Olvadáspont | 135 °C | ||
| Forráspont | 228 °C (bomlik) | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Irritatív (Xi)[1] | ||
| R mondatok | R36/37/38[1] | ||
| S mondatok | S22, S24/25[1] | ||
| LD50 | 7360 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A szorbinsav (E200) egy, a természetben is megtalálható szerves vegyület, melyet élelmiszerekben tartósítószerként használnak. Először a madárberkenyéből (Sorbus aucuparia) sikerült izolálni, nevét is innen kapta. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum sorbicum néven hivatalos.
Felhasználás[szerkesztés]
A szorbinsavat és sóit (nátrium-szorbát, kálium-szorbát, kalcium-szorbát) az élelmiszerekben mikroba-pusztító hatásuk miatt tartósítószerként használják, meggátolva ezzel az esetlegesen az élelmiszerbe került penész vagy más gombafajták elszaporodását. Általában inkább a szorbinsav sóit használják, jobb vízoldékony tulajdonságuk miatt. A tartósítószerek számára optimális a 6,5 és ez alatti pH érték, és a 0,025%–0,10%-os töménység. A szorbinsav sóit alkalmazva az élelmiszernek megváltozhat a pH értéke, így ez utólagos módosítást igényel.
A szorbinsav és sói E-száma:
- E200 szorbinsav
- E201 nátrium-szorbát
- E202 kálium-szorbát
- E203 kalcium-szorbát
Néhány penészfaj (például a Trichoderma és a Penicillium törzsek), valamint egyes élesztőfajok le tudják bontani a szorbinsavat (dekarboxiláció), így transz-1,3-pentadiént előállítva. Ez az anyag adja a kerozin és a petróleum jellegzetes szagát. Más alternatív lebontási folyamat következtében 4-hexenol és 4-hexénsav keletkezhet.[2]
