Sztrichnin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sztrichnin
Strychnine2.svg
Strychnine-from-xtal-3D-balls.png
Más nevek Strychnidin-10-one
Kémiai azonosítók
CAS-szám 57-24-9
PubChem 441071
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C21H22N2O2
Moláris tömeg 334,41 g/mol
Olvadáspont 284–286 °C
Veszélyek
EU osztályozás Nagyon mérgező (T+)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R27/28-R50/53[1]
S mondatok (S1/2)-S36/37-S45-S60-S61[1]
LD50 2,35 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A sztrichnin alkaloidok csoportjába tartozó vegyület, igen erős méreg. Neve a farkasmaszlag nevű növény tudományos nemzetségnevéből (Strychnos) származik.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztichnin erős fiziológiai hatású, rendkívül mérgező alkaloid, a legerősebb mérgek egyike, ezért öngyilkosságra, gyilkosságra, valamint Angliában a sör keserű ízének fokozására is használták.
A méreg bevétele után 1-1/2 óra múlva húzó érzés jelenik meg a végtagokban, a nyakszirt megmerevedik, a tudat tiszta, az arcon halálfélelem látszik. A kezdeti kisebb, körülírt görcs után az egész testre kiterjedő, heves görcsroham következik be, amely alatt az izmok, főképp a bordaközi izmok összehúzódnak, a légzés megszűnik, az arc elkékül. A hosszan tartó roham fulladást okozhat. A rohamok általában nem tartanak tovább 3-4 percnél.

Mérgezéskor legfontosabb a csend és a nyugalom biztosítása. A rohamok, melyek rángógörcsökkel végződnek, 15-20 percenként ismétlődhetnek, de a 3-4. roham után bekövetkezik a halál és csak igen ritkán visel el az ember 8-10 rohamot. Ha a beteg a rohamon túl van, a gyógyulás néhány nap múlva bekövetkezik.
A sztrichnin ellenszerei közül legmegbízhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid.

Kémiai leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képlete C21H22N2O2. Tisztán színtelen, négy oldalú kis oszlopokból áll. Olvadáspontja 284 °C.

Vízben oldódik, oldata még erősen hígítva is rendkívül keserű. Oldódik kloroformban vagy 90%-os forró borszeszben. Nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben. Az egészen tiszta sztrichnin salétromsavban színtelenül oldódik, míg a brucintartalom ilyenkor vörös színű oldatot ad. Koncentrált kénsavval készült színtelen oldata kálium-dikromáttól ibolyaszínű lesz, amiről a sztrichnin könnyen felismerhető. Kálium-hidroxiddal összeolvasztva kinolin és indol képződik belőle. A sztrichnin egysavú bázis és savakkal többnyire jól kristályosodó és vízben könnyen oldódó sókat ad. Ezen sók közül az orvosi gyakorlatban rendszerint a salétromsavas sztrichnint, C21H22N2O2.HNO3, használják.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vegyület főleg a farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és az ignácbab (Strychnos ignatii) magjában található meg, mindkettőben brucin jelenléte mellett.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztrichnin a 16. században került be Németországba, ahol rágcsálók elleni védekezésül ma is használatban van. Kis adagban használják a látás, a hallás és a szaglás javításához, ellenszere az altatószerek és a kuráre által okozott mérgezéseknek.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A sztrichnin (ESIS)
  2. A sztrichnin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 16. (JavaScript szükséges) (németül)
  3. Enfo - Sztichnin