Sztrichnin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sztrichnin
Strychnine2.svg
Strychnine-from-xtal-3D-balls.png
Más nevek Strychnidin-10-one
Kémiai azonosítók
CAS-szám 57-24-9
PubChem 441071
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C21H22N2O2
Moláris tömeg 334,41 g/mol
Olvadáspont 284–286 °C
Veszélyek
EU osztályozás Nagyon mérgező (T+)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R27/28-R50/53[1]
S mondatok (S1/2)-S36/37-S45-S60-S61[1]
LD50 2,35 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A sztrichnin alkaloidok csoportjába tartozó vegyület, igen erős méreg. Neve a farkasmaszlag (Strychnos) nevű növény tudományos nevéből származik.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztrichnin a legerősebb mérgek egyike. A vele történt mérgezések túlnyomólag öngyilkosságiak; de történtek mérgezések sztrichnin-tartalmú patkánymérgek és sör által is, mely utóbbit Angliában olykor (a keserű íz fokozása végett) sztrichninnel „ízesítették”.

A méreg bevétele után 1-1/2 óra múlva sajátságos húzó érzés jelenik meg a tagokban, a nyakszirt nehezen mozgatható, merev lesz, az eszmélet a mérgezés egész folyama alatt tiszta, zavartalan; az arcon azonban a legkétségbeesettebb, tanácstalan halálfélelem kifejezése látszik. Több kezdeti kisebb, körülírt görcs vagy rezzenés után egyszerre az egész testre kiterjedő heves görcsroham, majd merev görcs (tonikus görcs) következik, mely alatt az izmok fakeménységűen összehúzódnak, főképp a borda közti izmok, amik a légzésben fontos szerepet játszanak. A roham alatt természetesen a lélegzés fennakad, ezért is az arc elkékül, a szemek kidüllednek, sőt hosszan tartó roham fulladás általi halált is okozhat. Az egyes rohamok azonban rendesen nem tartanak tovább 3-4 percnél.

Kezelésében első szabály a legnagyobb csend és nyugalom fenntartása a beteg környezetében. A rohamok, melyek rángó (klonikus) görcsökkel végződnek, 15-20 percenként ismétlődhetnek, de a 3.-4. roham után rendesen bekövetkezik a halál és csak igen ritkán visel el az ember 8-10 ilyen egészen fejlett rohamot. Ha a beteg a rohamot kiállja, akkor a gyógyulás igen gyorsan, néhány nap múlva bekövetkezik.

A sztrichnin ellenszerei közül legmegbízhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid.

Kémiai leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képlete C21H22N2O2. Tisztán színtelen, négy oldalú kis oszlopokból áll. Olvadáspontja 284 °C.

Vízben oldódik, oldata még erősen hígítva is rendkívül keserű. Oldódik kloroformban vagy 90%-os forró borszeszben. Nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben. Az egészen tiszta sztrichnin salétromsavban színtelenül oldódik, míg a brucintartalom ilyenkor vörös színű oldatot ad. Koncentrált kénsavval készült színtelen oldata kálium-dikromáttól ibolyaszínű lesz, amiről a sztrichnin könnyen felismerhető. Kálium-hidroxiddal összeolvasztva kinolin és indol képződik belőle. A sztrichnin egysavú bázis és savakkal többnyire jól kristályosodó és vízben könnyen oldódó sókat ad. Ezen sók közül az orvosi gyakorlatban rendszerint a salétromsavas sztrichnint, C21H22N2O2.HNO3, használják.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vegyület főleg a farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és az ignácbab (Strychnos ignatii) magjában található meg, mindkettőben brucin jelenléte mellett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A sztrichnin (ESIS)
  2. A sztrichnin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 16. (JavaScript szükséges) (németül)