Éter (kémia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Az éterekben az oxigénatom két szénatomot köt össze

Az éterek olyan szerves vegyületek, melyek molekuláiban található olyan oxigénatom, mely két szénatomot (szénhidrogéncsoportot) köt össze. A köznapi nyelvben éternek nevezzük a dietil-étert.

A nyílt láncú éterek lehetnek szimmetrikusak vagy vegyesek aszerint, hogy az oxigénatomhoz kapcsolódó két csoport azonos vagy különböző. Az éterek elnevezése az oxigénatomhoz kapcsolódó szénhidrogéncsoportok nevéből és az éter szóból tevődik össze. A két szénhidrogéncsoport nevét abc-rendben kell felsorolni az "-éter" szó előtt (pl. dimetil-éter, etil-vinil-éter... stb.).

Molekulaszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oxigénatom tetraéderes vegyértékelektronpár elrendeződésével jól beleillik a szénláncba, nem befolyásolja jelentősen alakját. Az éterekben lévő C-O kötések polárisak, és emiatt az egész molekula kismértékben poláris (dipólusos).

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisebb szénatomszámú éterek folyadékok (kivéve a dimetil-étert, amely gáz halmazállapotú). A nagyobb szénatomszámúak (17-18-tól) kristályosak. Forráspontjuk lényegesen alacsonyabb a megfelelő alkoholokénál, amelyekkel konstitúciós izomerek. Ennek az az oka, hogy az étermolekulák nem tudnak hidrogénkötést létesíteni egymással. Fizikai tulajdonságaik ezért inkább a szénhidrogénekéhez hasonlóak. Az étermolekulák között ugyanis a diszperziós kölcsönhatások mellett csak nagyon gyenge dipólus-dipólus kölcsönhatás lép fel.

Előállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éterek az alkoholok fontos származékai. Az alkoholokból vízelvonással éterek nyerhetők, vízelvonószerként savat (kénsavat, foszforsavat) alkalmaznak. Az etil-alkohol tömény kénsav hatására kb. 130 Celsius-fokra melegítve víz kilépése közben dietil-éterré alakul.

Magasabb hőmérsékleten (körülbelül 160 °C) azonban nem éter, hanem etén lesz a termék. Ez azt bizonyítja, hogy a kénsav és az etil-alkohol a hőmérséklettől függően különböző módon reagál egymással. Az alkoholokból vízelvonással csak szimmetrikus étereket célszerű előállítani.

Az éterek lehetnek vegyesek és szimmetrikusak.

Az előbb említett dietil-éter szimmetrikus éter. C2H5OH + HO C2H5 (vízelvonószert alkalmazva pl. + cc.H2SO4) -> C2H5-O-C2H5 + H2O vagyis alkoholokból étert kondenzációval nyerünk (olyan egyesülés, mely során víz lesz a melléktermék)

A vegyes éterekhez egy alkohol nátrium sójára is szükség van. Pl.: Etilalkohol nátriummal való reakciójából hidrogénfejlődés mellett keletkezik nátrium-etoxid, majd ezt pl. metil alkohollal reagáltatva kapjuk: C2H5-O-Na + CH3OH -> C2H5-O-CH3 + NaOH és a nevezéktan szabályai szerint (ABC) etil-metiléter nevet kapjuk.

Fontosabb éterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyílt láncú étereket az iparban oldószerként, a gyógyászatban altató-, ill. bódítószerként alkalmazzák.

A dietil-éter (CH3CH2-O-CH2CH3) gyorsan párolgó és rendkívül gyulladékony, alacsony forráspontú folyadék, érzéstelenítőként alkalmazták. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben aether néven hivatalos.

Sok nyílt láncú éter, mint például a diizopropil-éter, a divinil-éter, a dimetil-éter, a dipropil-éter színtelen, jellegzetes szagú, a nyálkahártyákat ingerlő anyag, erős narkotikus hatása van.

Előfordulás, felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerűbb éterek (amelyekben az étercsoporton kívül más funkciós csoport nincs) mind mesterséges anyagok. A kémiai laboratóriumokban is csak néhányat használnak közülük. Az egyszerű étereket elsősorban oldószerként használják. Ilyen szempontból a dietil-éter és a dioxán a legfontosabb.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben nagyon sok olyan vegyület található, amelyekben az étercsoport mellett más funkciós csoportok is találhatók. A fák anyagának jelentős részét kitevő ligninben a szénhidrogéncsoportokat éterkötésű oxigénatomok kötik össze. Így a legtöbbször óriásmolekulák jönnek létre. A fa másik alkotórésze, a cellulóz is sok éterkötésű oxigént tartalmaz. A hasis (vagy marihuana) legaktívabb hatóanyaga egy gyűrűs éter, amelyben fenolos hidroxilcsoport is található. A hatóanyag neve: tetrahidrokannabinol (a kender latin nevéből – cannabis – származik). A hasis a nyugati világban tiltott kábítószer, a kínaiak már több ezer évvel ezelőtt ismerték és gyógyszerként használták.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]