Cellulóz
A cellulóz (régiesen: sejtkeménye vagy sejtanyag) egy összetett szénhidrát. Képlete (C6H10O5)n. Béta-D-glükózból származtatott poliszacharid.[1][2] A cellulóz a földön előforduló leggyakoribb szerves anyag, mert a növények vázanyagának nagy része cellulóz. Pontosabban a fa 40%-a, a gyapot 50%-a, a len és a kender 80%-a. A vatta és a papír szinte 100%-ban cellulózmolekulákból áll.
A tiszta cellulóz fehér színű, szobahőmérsékleten szilárd anyag. Vízben, híg savban, híg lúgban és szerves oldószerekben nem oldódik, ezért kiváló vázépítő.
Tartalomjegyzék |
Különbségek [szerkesztés]
A cellulóz annyiban különbözik a keményítőtől:
- A cellulózt több glükózegység építi fel, mint a keményítőt.
- A cellulóz béta-glükózegységekből épül fel-változó térállásban-, míg a keményítő alfa-glükózegységekből áll.
- A cellulóz molekula lánc alakú, a keményítőé pedig spirális (hélix).
Lebontása [szerkesztés]
A cellulóz molekulájában béta-glükózegységek változó térállásban (alsó és felső) kapcsolódnak össze, és lánc alakúvá formálódnak. A hosszú láncmolekulák hidrogénkötésekkel kapcsolódnak össze, melyek fonalszerűvé teszik a növényi rostokat. Ez annyira ellenálló, hogy csak tömény savakkal lehetséges a bontása. Tömény savval főzve először cellobiózra, majd a cellobióz szőlőcukorra bomlik.
A tömény sósavon kívül csak néhány gomba, baktérium és rovar képes bontani. A kérődző állatok emésztőrendszere jellemzően tartalmaz olyan mikroorganizmust, mely lebontja a cellulózt. A termőtalajban is léteznek cellulózbontó baktériumok, melyek a cellulózt humusszá alakítják.
Ipari felhasználása [szerkesztés]
Ipari felhasználása: papírgyártás, szálasanyag-gyártás (pl. viszkóz, acetát, triacetát), robbanóanyagok (lőgyapot), és celofán gyártása.
Élelmiszeripari felhasználása [szerkesztés]
Az élelmiszerek széles skálájában megtalálható mint emulgeálószer, térfogatnövelő vagy diétás rostanyag. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Az ember emésztőenzimei a lebontására nem képesek, a tápcsatornán felszívódás nélkül halad át. Nagy mennyiségben fogyasztva puffadást, hasmenést okozhat.[3]
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Crawford, R. L.. Lignin biodegradation and transformation. New York: John Wiley and Sons. ISBN 0-471-05743-6 (1981)
- ↑ Updegraff DM (1969.). „Semimicro determination of cellulose in biological materials”. Analytical Biochemistry 32, 420 – 424. o.
- ↑ Food-Info.net : E-numbers : E460 Cellulose
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
