Cellulóz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cellulóz
A cellulóz háromdimenziós szerkezete

A cellulóz (régiesen: sejtkeménye vagy sejtanyag) egy összetett szénhidrát. Képlete (C6H10O5)n. Béta-D-glükózból származtatott poliszacharid.[1][2] A cellulóz a földön előforduló leggyakoribb szerves anyag, mert a növények vázanyagának nagy része cellulóz. Pontosabban a fa 40%-a, a gyapot 50%-a, a len és a kender 80%-a. A vatta és a papír szinte 100%-ban cellulózmolekulákból áll.

A tiszta cellulóz fehér színű, szobahőmérsékleten szilárd anyag. Vízben, híg savban, híg lúgban és szerves oldószerekben nem oldódik, ezért kiváló vázépítő.

Különbségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cellulóz annyiban különbözik a keményítőtől:

  • A cellulózt több glükózegység építi fel, mint a keményítőt.
  • A cellulóz béta-glükózegységekből épül fel-változó térállásban-, míg a keményítő alfa-glükózegységekből áll.
  • A cellulóz molekula lánc alakú, a keményítőé pedig spirális (hélix).

Lebontása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cellulóz molekulájában béta-glükózegységek változó térállásban (alsó és felső) kapcsolódnak össze, és lánc alakúvá formálódnak. A hosszú láncmolekulák hidrogénkötésekkel kapcsolódnak össze, melyek fonalszerűvé teszik a növényi rostokat. Ez annyira ellenálló, hogy csak tömény savakkal lehetséges a bontása. Tömény savval főzve először cellobiózra, majd a cellobióz szőlőcukorra bomlik.

A tömény sósavon kívül csak néhány gomba, baktérium és rovar képes bontani. A kérődző állatok emésztőrendszere jellemzően tartalmaz olyan mikroorganizmust, mely lebontja a cellulózt. A termőtalajban is léteznek cellulózbontó baktériumok, melyek a cellulózt humusszá alakítják.

Ipari felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipari felhasználása: papírgyártás, szálasanyag-gyártás (pl. viszkóz, acetát, triacetát), robbanóanyagok (lőgyapot), és celofán gyártása. A papíripar gyakran használja helytelenül a cellulóz kifejezést a kémiailag inhomogén cellulózrost jelölésére. A cellulózrost kémiai módosításával állítható elő a celofán.

Élelmiszeripari felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élelmiszerek széles skálájában megtalálható mint emulgeálószer, térfogatnövelő vagy diétás rostanyag. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Az ember emésztőenzimei a lebontására nem képesek, a tápcsatornán felszívódás nélkül halad át. Nagy mennyiségben fogyasztva puffadást, hasmenést okozhat.[3]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Crawford, R. L.. Lignin biodegradation and transformation. New York: John Wiley and Sons. ISBN 0-471-05743-6 (1981) 
  2. Updegraff DM (1969.). „Semimicro determination of cellulose in biological materials”. Analytical Biochemistry 32, 420 – 424. o.  
  3. Food-Info.net : E-numbers : E460 Cellulose