Szorbóz
| Szorbóz | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | (3S,4R,5S)-1,3,4,5,6-Pentahydroxyhexan-2-one |
| Más nevek | Sorbinose L-xylo-Hexulose |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [87-79-6] |
| PubChem | 6904 |
| SMILES | C([C@@H]([C@H]([C@@H](C(=O)CO)O)O)O)O |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H12O6 |
| Moláris tömeg | 180,156 g/mol |
| Megjelenés | Fehér por |
| Olvadáspont |
158-160°C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | 550 g/l (17°C)[1] |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | Nincs R-mondat[1] |
| S mondatok | Nincs S-mondat[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A szorbóz egy ketóz monoszacharid cukormolekula. Az L-szorbóz a természetben előforduló konfiguráció. A természetben csak kis mennyiségben található. A C-vitamin ipari előállításának alapanyaga. Erre az teszi alkalmassá, hogy a legolcsóbb cukorból, a D-glükózból szorbiton keresztül könnyen és jó termeléssel előállítható. Ekkora szőlőcukrot először katalitikus hidrogénezéssel szorbittá redukálják. A keletkezett szorbitot mikrobiológiai oxidációnak vetik alá, a Bacterium xylinum nevű areob mikroba (egy ecetbaktérium) szelektíven az 5-ös szénatomon oxidálja, dehidrogénezi.
Forrás [szerkesztés]
Bruckner Győző: Szerves kémia, I-2-es kötet
Hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
