Arabinóz
| Arabinóz | |||
| |||
| IUPAC-név | (2R,3S,4S)-2,3,4,5-tetrahidroxipentanal | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 5328-37-0 | ||
| PubChem | 5460291 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H10O5 | ||
| Moláris tömeg | 150,13 g/mol | ||
| Megjelenés | Fehér színű, kristályos por[1] | ||
| Sűrűség | 1,5 g/cm³[1] | ||
| Olvadáspont | 157 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 834 g/l (25 °C)[2] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[2] | ||
| R mondatok | nincs R-mondat[2] | ||
| S mondatok | nincs S-mondat[2] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az arabinóz egy öt szénatomos monoszacharid, összegképlete C5H10O5. Molekulájában formilcsoportot (-CHO) tartalmaz, tehát az aldózok közé tartozik. A természetben főként az l-módosulata található meg (l-arabinóz), legnagyobb mennyiségben kötött állapotban. Előfordul például növényi pektinekben és bakteriális poliszacharidokban.
Az arabinóz név az arabmézga szóból származik, amelyben nagy mennyiségben található.[3]
Tulajdonságai[szerkesztés]
Az arabinóz fehér színű, kristályos vegyület. A kristályos l-arabinóz hattagú, piranózgyűrűt alkot, mutarotál.
Az arabinóz a Bifidobacterium longum törzs által erjeszthető.
Előfordulása a természetben[szerkesztés]
Az l-arabinóz a természetben főként kötött állapotban található meg, nagyon elterjedt. Megtalálható például növényi mézgákban, pektinekben, bakteriális poliszacharidokban és egyes glikozidokban. Az egyik pektinanyagban, az arabánban l-arabinofuranóz (öttagú gyűrűs l-arabinóz) egységek találhatók, amelyek 1→5 kötésekkel kapcsolódnak össze.
Előállítása[szerkesztés]
Az l-arabinóz mézgákból nyerhető ki hidrolízissel. Az antipódpárja, a d-arabinóz d-glükózból állítható elő láncrövidítő lebontással.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Safety data for l-(+)-arabinose (angolul)
- ↑ a b c d Biztonsági adatlap (Carl Roth) (németül)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 20. o. ISBN 963 8334 96 7
Források[szerkesztés]
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/2-es kötet
- Bot György: A szerves kémia alapjai. ISBN 963-240-150-6