Maltóz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maltóz
Maltose2.svg
α-maltóz
Maltose structure.svg
β-maltóz
Más nevek 4-O-α-D-glükopiranozil-D-glükóz
Kémiai azonosítók
CAS-szám 69-79-4
PubChem 6255
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C12H22O11
Moláris tömeg 342,296 g/mol
Megjelenés fehér por vagy kristályok
Sűrűség 1,54 g/cm3 [1]
Olvadáspont 160–165 °C (vízmentes)
102-103 °C (monohidrát)
Oldhatóság (vízben) 1,080 g/ml (20 °C) vízben[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A maltóz (más néven maltobióz vagy malátacukor) két glükózrészből álló diszacharid, benne a két glükózmolekula α(1→4) glikozidos kötéssel kapcsolódik egymáshoz. A kötést az egyik glükózegység 4-es és a másik glükózegység glikozidos hidroxilcsoportja alkotja. Egy harmadik glükózrész kapcsolódásával maltotrióz jön létre; további lánchosszabbodással dextrinek (maltodextrin) és végül keményítő jön létre. A természetben szabad állapotban olyan növényi részekben található meg, ahol a keményítő hidrolízise folyik, például burgonyacsíra, gabonafélék csírája, levelek.

A maltóz hidrolízissel két glükózmolekulára bomlik. Az élő szervezetekben ezt a maltáz enzim végzi. Laboratóriumi körülmények között erős savval hevítve szintén hidrolízis megy végbe.

A gabonák – például árpa – csíráztatása során létrejövő maltóz fontos lépés a sörfőzés folyamatában.

A malátagyártás során az árpában az amiláz enzim koncentrációját maximalizálják. A fermentáció során a maltózt élesztőgombák etanollá és szén-dioxiddá metabolizálják.

Fehér színű, kristályos vegyület. Édes ízű. Redukáló diszacharid, mutarotál. Vízben nagyon jól oldódik.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maltózt az ír származású Cornelius O'Sullivan fedezte fel 1872-ben.[2] Nevét a maláta angol neve után (malt) kapta az „-óz” képzővel, mellyel a cukrok és más szénhidrátok nevét formáljuk.[3]

Tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A maltóz – szabad aldehidcsoportja révén – redukálja a Fehling-reagenst, így az aldehidcsoport oxidációja miatt Fehling-próbája pozitív.
  • A maltóz vizes oldatban – anomer szénatomja miatt – mutarotál, vagyis α és β izomerjei egymásba alakulhatnak. Oldatában egyensúly áll be az α és β forma között.
  • Édes ízű, a természetben szabad állapotban nem fordul elő.
  • Lu és Sharkey 2006-ban arról számolt be, hogy a kloroplasztiszból éjszaka kikerülő fő szénvegyület a maltóz.[4]

Egyebek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maltóz gyártása általában a keményítő hidrolízisével történik. A keményítőt α(1→4) és α(1→6) kapcsolódású glükózegységek alkotják. A jelölés azt jelenti, hogy az 1-es számú szénatom a másik glükózmolekula 4-es vagy 6-os számú szénatomjához kapcsolódik glikozidos kötéssel kapcsolódik. Az 1→4 kapcsolódású keményítő részt amilóznak nevezzük, ez egy egyenes polimer. Az 1→4 és 1→6 kapcsolódású rész az amilopektin, mely elágazó láncú polimer, az elágazási pontok az 1→6 kötésű egységek.

A hidrolízis ezen fajtáját az amiláz nevű enzim katalizálja.[5] Két csoportra osztjuk őket: α-amilázok és β-amilázok.

A β-amilázok megtalálhatóak növényekben, édes burgonyában, szójababban, árpában, búzában és a baktériumokban is. Ezek az amilázok β-maltózokat és β-limit dextrineket termelnek, mivel az enzim nem tudja hidrolizálni az elágazó α(1→6) kötéseket.[6]

Az emberben a maltózt a maltáz enzim bontja le, így a két glükózmolekula a glükóz bomlása során termel energiát a szervezetnek.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b MSDS for maltose monohydrate
  2. [1]
  3. Oxford dictionaries: http://oxforddictionaries.com
  4. The importance of maltose in transitory starch breakdown. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
  5. Biochemistry. Regiland Garrett, Charles M. Grisham.
  6. Starch: Chemistry and Technology. James N. BeMiller, Roy L. Whistler.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]