Poliszacharid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nagy molekulájú szénhidrátokat poliszacharidoknak nevezzük, keményítő és a cellulóz szőlőcukor-molekulák sokaságából épül fel. A sok szőlőcukor-molekula vízkilépéssel (kondenzáció) kapcsolódik össze és poliszacharid keletkezik. A két legfontosabb poliszacharid a keményítő és a cellulóz.

Hidrolízissel egyszerű cukrokra bonthatók, több száz vagy ezer cukormolekulából épül fel. Vízben nem oldódnak, nem édes ízűek és sok tulajdonságuk nem cukorszerű. Növények, állatok és baktériumok sejtjeiben találhatók meg.

Az élő szervezetben betöltött funkciójuk szerint csoportosítják.

Néhány fontosabb poliszacharid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cellulóz: A magasabbrendű növények sejtfalának nagy részét alkotja, de előfordul alacsonyabbrendű növényekben is. A legnagyobb mennyiségben előforduló szerves anyag a Földön.
  • Xilán: A fában lévő cellulózt kísérő egyéb poliszacharid, az úgynevezett Hemicellulóz fő komponense. A kukorica szára tartalmazza.
  • Mannán: A fás részekben növényi magvakban található.
  • Pektin: Gélesedésre hajlamos, konzervipari gyümölcszselékhez használják.
  • Kitin: Rákok, rovarok kemény vázanyaga, szerkezete hasonló a cellulózhoz.
  • Keményítő: Tartalék tápanyag poliszacharid, csírázáskor a növény első tápanyagforrása, sok keményítőt tartalmaz a búza, kukorica, vizes burgonya. A gyógyszeripar tabletták, kötőanyagként, a textilipar keményítőszerként használja, alkoholt is gyártanak belőle.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]