Sztachióz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sztachióz
Stachyose.svg
IUPAC-név (2R,3R,4S,5R,6R)-2-[(2S,3S,4S,5R)- 3,4-dihidroxi-2,5-bisz(hidroximetil)oxolán-2-il]oxi-6-[ [(2S,3R,4S,5R,6R)-3,4,5-trihidroxi-6-[ [(2S,3R,4S,5S,6R)-3,4,5-trihidroxi-6-(hidroximetil)oxán-2-il]oximethil]oxán- 2-il]oximetil]oxán-3,4,5-triol
Más nevek β-D-fruktofuranozil-O-α-D-galaktopiranozil-(1→6)-O- α-D-galaktopiranozil-(1→6)-α-D-glükopiranozid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 470-55-3
PubChem 91455
EINECS-szám 207-427-3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C24H42O21
Moláris tömeg 666,578 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)


A sztachióz két α-D-galaktóz, egy α-D-glükóz és egy β-D-fruktóz egységből álló tetraszacharid. A sztachióz számos zöldségben (például zöldbab, szójabab és más babfélék) és növényekben előfordul. A sztachióz kevésbé édes, mint a szacharóz (azonos tömeg mellett mintegy 28%-os). Az emberek számára nem teljesen emészthető, energiatartalma 1,5–2,4 kcal/g (6–10 kJ/g).

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stachyose című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nakakuki, T. Present status and future of functional oligosaccharide development in Japan. Pure and Applied Chemistry 2002, 74, 1245-1251. Article