Dietil-éter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dietil-éter
Diethyl-ether-2D-skeletal.png
Dietil-éter
Diethyl-ether-3D-balls.png
Dieil-éter
IUPAC-név etoxietán
3-oxapentán
Más nevek dietil-éter
etil éter
éter
Kémiai azonosítók
CAS-szám 60-29-7
RTECS szám KI5775000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H10O
C2H5OC2H5
Moláris tömeg 74,12 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 0,7134 g/cm³, folyadék
Olvadáspont ‒116,3 °C (156,85 K)
Forráspont 34,6 °C (307,75 K)
Oldhatóság (vízben) 6,9 g/100 ml (20 °C)
Viszkozitás 0,224 cP 25 °C-on
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 1,15 D (gáz)
Veszélyek
MSDS External MSDS
Főbb veszélyek Rendkívül gyúlékony (F+),
Ártalmas (Xn)[1]
NFPA 704
NFPA 704.svg
4
2
0
 
R mondatok R12 R19 R22 R66 R67[1]
S mondatok (S2) S9 S16 S29 S33[1]
Lobbanáspont −45 °C
LD50 1220 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Rokon éterek Dimetil-éter
Metoxipropán
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A dietil-éter (régi nevén égény) a legismertebb éter, a köznyelv egyszerűen éternek nevezi. Az éterek legjelentősebb képviselője. Sok szerves oldószerrel, például etanollal korlátlanul elegyedik, de csak kis mértékben oldódik vízben. Színtelen, alacsony forráspontú, jellegzetes szagú folyadék. Fontos szerves oldószer. Korábban altatásra használták. Az éter gyakorlatilag apoláris, függetlenül a molekula V alakjától.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dietil-éter az egyik legrégebben ismert szerves vegyület. Először Valerius Cordus állította elő 1540-ben, amikor alkoholt kénsavval melegített. Ebből ered a vegyület régies vitrioléter és kénéter neve. Az összetételét jóval később állapította csak meg Saussure 1808-ban.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színtelen, bódító szagú folyadék, gyorsan párolog. Forráspontja alacsony; a molekulák között (vegytiszta állapotban) nem alakulhat ki hidrogénkötés, de pl. alkohollal, vízzel vagy más, donálható hidrogénnel rendelkező vegyülettel igen. Apoláris molekula.

Alkohollal és más apoláris oldószerekkel korlátlanul elegyedik. Vízben 7% dietil-éter oldódik, az éter szobahőmérsékleten 1,3% vizet old. A zsírok és más lipidek jól oldódnak benne.

Tűzveszélyes anyag, levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Felhasználása nagy óvatosságot kíván. Az éter stabil vegyület, de ha levegővel érintkezik, robbanásveszélyes peroxidokat képez. A peroxidképződést fény, vas, sók, és egyes szerves vegyületek (például aldehidek) szennyezései katalizálják.

Előállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éter két etanolmolekulából vízkilépéssel keletkezik:

C2H5OH + C2H5OH + cc. (koncentrált) H2SO4
C2H5–O–C2H5 + H2O

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben műtéti altatáskor használták, ma már csak állatkísérleteknél alkalmazzák. Fontos szerves oldószer. Alacsony lobbanáspontja miatt a modellezésben használt robbanómotorok üzemanyagának fontos alkotórésze. Jó párolgási tulajdonságai teszik alkalmassá, a gázkészülékek termomechanikus lángőrének töltése.

Források, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A dietil-éter (ESIS)
  2. A dietil-éter vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 21. (JavaScript szükséges) (németül)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]