Szerves vegyület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kémiai vegyületeket két csoportba lehet sorolni, szerves és szervetlen vegyületekre. Ennek az osztályozásnak komoly történelmi múltja van, a határvonal a két csoport között nem éles, ráadásul az idők során változott is. Mindennek tetejébe a IUPAC sem ad definíciót a szerves és szervetlen fogalmakra, és ajánlást sem arra nézve, hogy melyik vegyület melyik csoportba kerüljön.

Az osztályozás története, első definíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervesség, élettel kapcsolatosság fogalma Galénosztól eredeztethető. Orvosként nem hitt abban, hogy az élő szervezet működése magyarázható élettelen atomok közjátékaként. Ez a szemlélet végigkísérte a középkort, nyomot hagyott az alkimisták élettel kapcsolatos kísérletein. Végül Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus osztotta kétfelé a vegyületeket, aszerint, hogy élő vagy élettelen dologból származnak, azzal a kiegészítéssel, hogy a szerves vegyületek életerőt is tartalmaznak, szervetlen anyagból nem jöhetnek létre. A kiegészítést Friedrich Wöhler cáfolta meg azzal, hogy oxálsavat és karbamidot állított elő szervetlen anyagokból. A szerves-szervetlen felosztás azonban a mai napig fennmaradt, bár a jelentéstartalma módosult.

Modern osztályozás, kötések alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerves vegyületnek alapvetően a széntartalmú vegyületeket tekintik. Léteznek olyan definíciók, amelyek C-C kötést tartalmazó, illetve C-H kötést tartalmazó molekulákat tekintik szervesnek. Mindkét definíció alól számos kivétel akad, így a szén allotrópjai pl. gyémánt, grafit szervetlenek, pedig csak C-C kötést tartalmaznak. A hexaklórbenzol, szén-tetraklorid pedig szerves, noha nem tartalmaz C-H kötést.

Modern osztályozás, elemek alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magnezocén szerkezete[1][2]

A Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie 1887-től, Beilsteins Handbuch der Organischen Chemie 1881-től szintén besorolja a vegyületeket. Egy vegyület szervesnek számít, ha a következő elemeket tartalmazza[3]:

Kivételek, amelyek szervetlen vegyületnek számítanak:

  • CO, CS, CO2, CS2, COS, C3O2, C3S2
  • szénsav, és tio-analógjainak szervetlen kationnal képzett sói
  • HCN, HOCN, HSCN és izosavjaik, fémsóikkal és komplexeikkel
  • dicián, foszgén
  • hangyasav, ecetsav, oxálsav fémsói
  • szén allotrópjai

Szürkületi zóna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amavadin szerkezete

Vannak olyan vegyületek, amelyek kilógnak a sorból a nem teljesen egzakt definícióknak köszönhetően. Ilyenek például az alkáliföldfémek szendvicsvegyületei (pl. magnezocén), amelyek a Beilstein definíció szerint szerves vegyületnek kellene lenniük, mégis a rokonaikkal együtt, fémorganikus folyóiratokban publikálják őket a kutatók.

A Légyölő galóca tartalmaz egy amavadin[4] nevű vegyületet, amely származása miatt szerves biomolekula, a definíciók alapján mégis inkább szervetlen fémorganikus vegyületnek számít, mert vanádiumot tartalmaz.

Ebből a két példából is látható, hogy célszerűségi, kényelmi szempontok is befolyásolják, hogy a kémikusok egy molekulát hova tartozónak tekintenek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. E.O. Fischer, W. Hafner, Z. Naturforsch. B9 1954, 503
  2. G. Wilkenson, F.A. Cotton, Chem. Ind.(London) 1954, 307-308
  3. http://www.lib.utexas.edu/chem/info/beilstein.html
  4. Berry, R.E.; Armstrong, E.M.; Beddoes, R.L.; Collison, D.; Ertok, S.N.; Helliwell, M.; Garner, C.D. (1999.). „The Structural Characterization of Amavadin”. Angew. Chem. Int. Ed. 38 (6), 795–797. o. DOI:<795::AID-ANIE795>3.0.CO;2-7 10.1002/(SICI)1521-3773(19990315)38:6<795::AID-ANIE795>3.0.CO;2-7.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]