Jöns Jakob Berzelius
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Jöns Jakob Berzelius (1779. augusztus 20. – 1848. augusztus 7.) svéd vegyész. A 19. század első felének legjelentősebbnek tartott személyisége a kémia tudomány területén. 1802-ben orvosi diplomát szerzett, de figyelme a kémia felé irányult. 1810-től a Svéd Tudományos Akadémia elnökévé, 1818-tól örökös titkárává választották.
[szerkesztés] Munkássága
- Ő figyelte meg először, hogy az elektromos áram egyes vegyületek bomlását okozza, azaz felfedezte az elektrolízist.
- Ő vezette be az elemek jelölésére a latin nevük első, illetve – ütközés esetén – első két betűjéből álló vegyjeleket, amelyeket – kis módosítással – máig is használunk.
- Dalton atomelméletének és a saját maga által kidolgozott (később hibásnak bizonyult) elektrokémiai elméletének megalapozását és kiterjesztését szorgalmazta a kémia minden területére.
- 1828-ban korának legpontosabb atomtömeg-táblázatát publikálta.
- Bevezette az allotrópia fogalmát.
- Felfedezett három elemet: a szelént, szilíciumot és tóriumot, valamint Wilhelm Hisinger svéd geológussal közösen egy negyediket is, a cériumot (amit tőlük függetlenül Martin Heinrich Klaproth német vegyész is felfedezett).
- Számos vegyület összetételét meghatározta.
- Több laboratóriumi eszköz és analitikai eljárás bevezetése is Berzelius nevéhez fűződik.
- Rakéták fejlesztése terén is folytatott kutatásokat.
- Hosszú ideig évente publikált összefoglalót a kémia új eredményeiről. Ezt a munkáját németre fordítva is kiadták Jahresbericht über die Fortschritte der physischen Wissenschaften címmel.
- Lärbok i Kemien című tankönyvét több nyelvre lefordították, és hosszú ideig az egyik legfontosabb kémiakönyvnek számított.
[szerkesztés] Forrás
- Katherine Cullen: Chemistry: The People Behind the Science; Chelsea House Publishers – New York, 2006
