Alkálifémek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alkálifémek

Az alkálifémek a periódusos rendszer I-es főcsoportjában, (IUPAC szerinti 1-es csoportjában) található elemek, a hidrogén kivételével (bár bizonyos esetekben a hidrogén is ide sorolható). Az alkálifémek közé a következő elemek tartoznak: lítium (Li), nátrium (Na), kálium (K), rubídium (Rb), cézium (Cs) és a francium (Fr). Az alkálifémek nagyon reakcióképesek, ezért elemi állapotban nem találhatóak meg a természetben.

Az alkálifémek közös tulajdonságai:

  • Szürke színűek (a cézium enyhe sárga árnyalattal)
  • Puhák, könnyen alakíthatóak, késsel vághatók
  • Sűrűségük kicsi
  • Köbös tércentrált rácsúak
  • A hőt és az elektromosságot jól vezetik
  • Olvadás- és forráspontjuk alacsony
  • Elektronegativitásuk a legkisebb
  • Nagyon erős redukálószerek
  • Halogénekkel ionos sókat képeznek
  • A természetben elemi állapotban nem, csak vegyületeik formájában fordulnak elő
  • Vízzel – heves reakció és hidrogéngáz képződése közben – erős bázisokat (alkáli-hidroxidokat) képeznek, alkoholokkal sószerű alkoholátok keletkezése közben reagálnak
  • A levegő nedvességtartalmával is reakcióba lépnek, ezért petróleum alatt kell tárolni őket
  • A külső elektronhéjukon csak 1 db s elektron található, így ennek leadásával érik el a stabil, zárt elektronszerkezetet, egyszeres pozitív töltésű kationt hozva létre
  • Páratlan rendszámúak, így kevés természetes izotópjuk van
  • Cseppfolyós ammóniában oldódnak

Extrém magas nyomáson, mint amilyen a Jupiter bolygó magjában uralkodik, a hidrogén is fémes tulajdonságúvá válik, és a többi alkálifémhez hasonlóan viselkedik.

Lángfestés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nátrium (pontosabban nátrium-karbonát) sárga lángfestése

Jellegzetes tulajdonságuk a lángfestés, ezt a pirotechnikában használják ki:

  • Lítium: bíborvörös
  • Nátrium: sárga
  • Kálium: fakó ibolya
  • Rubídium: fakó vörös
  • Cézium: halványkék

Előállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában olvadékelektrolízissel, elsősorban kloridból, hidroxidból vagy karbonátból.

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb vegyületeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó Klára: Szervetlen kémia – a fémek, Pécsi Tudományegyetem egyetemi jegyzet, Pécs, 2001.