Kálium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálium-klorid
Kálium-klorid Kálium-klorid
Általános
Magyar név Kálium-klorid
IUPAC név Potassium chloride
Egyéb nevek Kálisó
Képlet \mathrm{KCl}\,\!
Moláris tömeg 74,55 g/mol
Megjelenés Fehér por
CAS-szám [7447-40-7]
EINECS (EG) szám 231-211-8
EG-Index szám
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot 1,98 g/cm3, szilárd
Oldhatóság vízben 34,7 g/100 ml (20°C)
Olvadáspont 776 °C (1049 K)
Forráspont 1500 °C (1773 K)
Szerkezet
Kristályszerkezet kősórács
Fizikai állandók
Képződéshő kJ/mol
Moláris hőkapacitás J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás Nem mérgező
R-mondatok -
S-mondatok -
Lobbanáspont Nem gyúlékony
RTECS szám TS8050000
Rokon vegyületek
Azonos anion Kloridok
Azonos kation A kálium vegyületei
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.
Ahol lehetséges, az adatok
normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A kálium-klorid (KCl) egy alkálifém-halogenid, melyet a kálium és a klór alkot. Tiszta állapotban szagtalan, fehér színű, vagy színtelen kristályokat alkot. Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban széles körben alkalmazzák. A természetben megtalálható ásvány a szilvin, nátrium-kloriddal keverve pedig szilvinitet alkot. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Kalii chloridum néven hivatalos.

Kémiai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vizes oldatban (más vízoldékony kloridion-tartalmú vegyülethez hasonlóan) megfelelő fémionnal vízben nem oldható csapadékot képez. Például:

KCl(aq) + AgNO3(aq)AgCl(sz) + KNO3(aq)

Bár a kálium elektronegativitása kisebb, mint a nátriumé, speciális körülmények között (850 °C) a nátrium a kálium helyébe lép.

KCl(l) + Na(l) → NaCl(l) + K(g)

A tiszta kálium előállításának ez a fő útvonala.

Ismeretlen összetételű vegyületekben előforduló KCl kimutatásához az anyagból vett mintát semleges színű lángba kell tartani, ha a láng lilára szineződik, az kálium jelenlétére utal. Erre a célra alkohol lángját célszerű használni, mert az semleges, halvány színű. A káliummal rokon nátrium lángfestése élénksárga, a kalciumé piros.

Előállítás, gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kálium-klorid a természetben szilvin formájában található meg, a szilvinitből pedig kivonható. A salétromsav, a kálium-nitrát, vagy a sósav előállításának melléktermékeként, jelentős mennyiségben keletkezik.

Biológiai és egészségügyi tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kálium a szervezet számára nélkülözhetetlen anyag, bevitelére legalkalmasabb a kálium-klorid. Általában ételbe keverve juttatják be a szervezetbe alacsony koncentrációban. A konyhasó helyettesítésére is alkalmazható nagyon szigorú feltételekkel és nem mindenki számára, kellemetlen, savas íze van, ezért általában konyhasóval keverve szokták használni. A szervezetben a kálium - nátrium arány állandósága nagyon fontos, szerencsére a szervezet sokféle mechanizmussal képes ezt az arányt állandósítani, de az élelmiszerekkel bevitt túlzott nátrium mennyiségre figyelni kellene. A magas nátriumszint emelkedő vérnyomást, hiperaktivítást, kiszáradást okoz, míg a magas káliumszint süllyedő vérnyomást, izomgyengeséget és részben ezek ellensúlyozásaképpen fokozott szívműködést eredményez.

Túladagolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Túlzottan nagy mennyiségű kálium elfogyasztása halálos lehet. Szájon át a szervezetbe kerülve az LD50 értéke 2,6 g/testsúly-kg patkányban, 2.5 g/testsúly-kg tengerimalacban és 1.5 g/testsúly-kg egérben. Ez azt jelenti, hogy az egyedek felénél ez a mennyiség halált okoz. Intravénásan ez az érték jóval alacsonyabb, már 30 mg/testsúly-kg[1] mennyiség is kamrafibrillációt okozva szívmegálláshoz vezet. A halál beállta után a kálium túladagolás nem kimutatható, mert a sejtekből szövetszétesés kapcsán felszabaduló nagy mennyiségű kálium mellett elhanyagolható az a mennyiség, ami a szívmegállást okozta.

Felhasználási területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a kálium-kloridot legnagyobb mennyiségben műtrágyaként használják fel, ugyanis a növények növekedési ütemét nagyban befolyásolja a talajban található kálium mennyisége
  • a KCl-t a vegyipar is nagy mennyiségben használja elsősorban kálium-hidroxid és kálium előállítására.
  • a gyógyszeriparban is alkalmazzák
  • egyes országokban vizes oldatát a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be.

Gyógyászati felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kálium-klorid része a Ringer oldatnak, mely intravénás folyadékpótlásra alkalmas sóoldat. A szervezet kálium hiányos állapotaiban (hypokalaemia) akár intravénásan vagy szájon át is a szervezetbe juttatható.

Kálium-klorid hoax[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011 körül az inerneten megjelent és elterjedt egy rémhír miszerint a gyártók a konyhasót nagy mennyiségű kálium-kloriddal mérgezik. A hír gyors terjedésére való tekintettel a témára Takács Gábor, Fittler András és Botz Lajos a Gyógyszerészet c. szaklap 2011. júliusi számában reagált egy publikációval, amiben cáfolták a felvetést.[2]

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kálium klorid vízben közepesen jól oldódik, kicsivel rosszabbul, mint a nátrium-klorid ( konyhasó ) A kálium-klorid oldatot gyakran alkalmazzák kalibráló oldatként különféle ionos oldatok elektromos vezetőképességének mérésekor.

A KCl oldékonysága különféle oldószerekben
(g KCl / 100 g oldószerben 25 °C-on)
H2O 36
folyékony ammónia 0,04
folyékony kén-dioxid 0,041
metanol 0,53
hangyasav 19,2
szulfolán 0,004
acetonitril 0,0024
aceton 0,000091
formamid 6,2
acetamid 2,45
dimetilformamid 0,017–0,05
Forrás:
Burgess, J. Metal Ions in Solution
(Ellis Horwood, New York, 1978)
ISBN 0-85312-027-7


Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]