Vis vitalis
A szerves kémia kialakulásának egyik fő állomása a vis vitalis elmélete volt. A 1800-as évek elejéig az akkori tudósok úgy gondolták, hogy a szerves vegyületeket nem lehet előállítani egyszerű kémiai reakció segítségével, mivel azok csak élő szervezetekben alakulhatnak ki életerő segítségével. Az életerő - elmélet nem élt sokáig, mivel 1824-ben Wöhler oxálsavat (sóskasavat), majd 1828-ban pedig karbamidot állított elő, egyszerű kémiai reakció segítségével. Így ezzel megdőlt az életerő-elmélet, megkezdődött a szerves kémia fejlődése.
Tartalomjegyzék |
Definíció [szerkesztés]
A kémiát a 19. század elején, Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus két nagy csoportra osztotta, szervetlen (anorganikus) és szerves (organikus) kémiára. A szervetlen kémia az ásványi eredetű vegyületekkel foglalkozik, míg a szerves kémia a szénvegyületek kémiája. Az akkori nézetek szerint szerves vegyületeket egyszerű kísérleti úton nem lehet előállítani, mert azok csak egy élő szervezetben, életerő segítségével alakulhat ki. (életerő - elmélet; vis vitalis - elmélet)
Az elmélet megdöntője [szerkesztés]
A vis vitalis elméletet Friedrich Wöhler (1800-1882) döntötte meg. Friedrich Wöhler egy német származású vegyészmérnök volt, aki nem csak arról híres, hogy megcáfolta a fent definiáltakat, hanem még az alumínium előállításához is eljárást dolgozott ki. Az említett elméletet először 1824-ben döntötte meg, az oxálsav (sóskasav) előállításával, majd 1828-ban ismét, a karbamiddal, amelyet két, tipikusan szervetlen só reagáltatásával, kálium-cianát és ammónium-klorid segítségével állított elő.
Reakcióegyenleteik [szerkesztés]
I. 1824 Oxálsav előállításának egyenlete:
- dicián + víz → oxálsav
II. 1828 Karbamid előállításának egyenlete:
![\mathrm{KCNO + NH_4Cl \rightarrow [ KCl + NH_4CNO] \rightarrow KCl + NH_2{-}CO{-}NH_2}](http://upload.wikimedia.org/math/8/5/9/859a1f88b3174fdbeff4308534b10ba8.png)
- kálium-cianát + ammónium-klorid → kálium-klorid + karbamid
