Vis vitalis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szerves kémia kialakulásának egyik fő állomása a vis vitalis elmélete volt. A 1800-as évek elejéig az akkori tudósok úgy gondolták, hogy a szerves vegyületeket nem lehet előállítani egyszerű kémiai reakció segítségével, mivel azok csak élő szervezetekben alakulhatnak ki életerő segítségével. Az életerő - elmélet nem élt sokáig, mivel 1824-ben Wöhler oxálsavat (sóskasavat), majd 1828-ban pedig karbamidot állított elő, egyszerű kémiai reakció segítségével. Így ezzel megdőlt az életerő-elmélet, megkezdődött a szerves kémia fejlődése.

Definíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kémiát a 19. század elején, Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus két nagy csoportra osztotta, szervetlen (anorganikus) és szerves (organikus) kémiára. A szervetlen kémia az ásványi eredetű vegyületekkel foglalkozik, míg a szerves kémia a szénvegyületek kémiája. Az akkori nézetek szerint szerves vegyületeket egyszerű kísérleti úton nem lehet előállítani, mert azok csak egy élő szervezetben, életerő segítségével alakulhat ki. (életerő - elmélet; vis vitalis - elmélet)

Az elmélet megdöntője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vis vitalis elméletet Friedrich Wöhler (1800-1882) döntötte meg. Friedrich Wöhler egy német származású vegyészmérnök volt, aki nem csak arról híres, hogy megcáfolta a fent definiáltakat, hanem még az alumínium előállításához is eljárást dolgozott ki. Az említett elméletet először 1824-ben döntötte meg, az oxálsav (sóskasav) előállításával, majd 1828-ban ismét, a karbamiddal, amelyet két, tipikusan szervetlen só reagáltatásával, kálium-cianát és ammónium-klorid segítségével állított elő.

Reakcióegyenleteik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. 1824 Oxálsav előállításának egyenlete:

\mathrm{NC{-}CN + H_2O \rightarrow HOOC{-}COOH}
dicián + víz → oxálsav

II. 1828 Karbamid előállításának egyenlete:

\mathrm{KCNO + NH_4Cl \rightarrow [ KCl + NH_4CNO] \rightarrow KCl + NH_2{-}CO{-}NH_2}
kálium-cianát + ammónium-kloridkálium-klorid + karbamid

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]